Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-142

44 142. országos ülés márcziii* 11. 1870. házban indítvány tétetett a honvédek országos segélyezése iránt. De a képviselőház többsége czélszerübbnek, ildomosobbnak találta, hogy ezen anyagi segélyezés a magánadakozás útjára utasittassék, és ennek nyomán a minisztérium nevében az igazságügyér által indítványozott belbéke és egyetértés föntartása tekintetéből merített érvekkel támogatott napirendet fogadta el. Azóta 3 év múlt el s a tapasztalás annak ellenkezőjét bizonyitá be, mit az ellenzék t. szónokai akkor jósoltak és hirdettek. Az ország ez ügyben tényleg azon nézetek felé hajlott, melyekből a képviselőház többsége a végzés hozatalánál kiindult s azokban megnyugodván a végzés által kijelölt irányban, t. i. a magánadakozás utján, a mint akarta s tehetsége magával hozta, háláját anyagi tekintetben is leróta a honvédek iránt, sőt e jelen pillanatban is a rokkant honvédek számára építendő menházra azon utón folynak az adakozások. Annak illustratiójára, hogy ez nem oly kedvezőtlen viszhangra talált, a választóknál a mint azt Csanády képviselő ur említette, hanem, hogy az ország lakosai e végzés által az ügyet eldöntöttnek, befejezettnek tekintik, figyelmeztetem a t. házat a legújabb képviselőválasztásokra. Midőn t. i. a választók sérelmeiket és kívánalmaikat a népgyülésekben előadván, a követjelöltek ezeket programmjaikban és szónoklataikban fejtegették: több választókerületet tudok, melyekben azon nyugdijak eltörlése követeltetett, melyek az absolut kormány hivatalnokai számára biztosíttattak ; de alig tudok választókerületet, melyben a képviselőház által hozott végzésben érintett honvédek segélyezése csak szóba is hozatott. Ezen visszatekintés szolgáljon a közvélemény értelmezésére azoknak, kik arra oly hangosan hivatkozni szoktak. Midőn tehát az ország magatartása megfelelt azon nézeteknek, melyekből a képviselőház 3 év előtt kiindult, okunk volt reményleni, hogy ebben az ellenzék is megnyugodván, ezen ügyet nem fogja ujolag a törvényhozás tárgyai közé fölvétetni akarni. Ezt annál inkább lehetett reményleni, mert nem lehetett az ellenzék azon véleményben, hogy ugyanazon többség, ugyanazon kormányt el fogja hagyni oly nézete iránt, mely általa már egyszer elfogadtatott, és azóta az ország által is helyeseltetett. (Helyeslés jobb felől) Csalatkoztunk. Előttünk fekszik az indítvány, melyben azon honvédek nevében, kik hazánk törvényes függetlenségeért és alkotmányos szabadságának vissahelyezéseért fegyvert fogván, egyedüli jutalmokat ugyanazon alkotmányos békés jóllét visszahelyezésében találták, azon honvédek nevében oly követelésekkel állanak elő, melyek teljesülése azon belbékét és egyetértést veszélyeztetné, melynek helyreállításáért a honvédek fegyverhez fogtak. (Helyeslés jobb felől.) De ezen indítvány már egyszer elvettetett, és hiába keressük az uj indokokat, melyek a képviselőházat arra bírhatnák, hogy előbbi határozatától elálljon. Nem találom azokat a közvéleményben, mely mint mondám, máris nyilatkozott a képviselőház elébbi határozata mellett. De nem találom a honvédek szüksége, állítólag nyomorában sem, melynek enyhítésére 3 év óta bizonyosan annyi történt, hogy alkalmasint azon honvédeken, a kik még most is szükséggel küzködnek, még ezen indítvány elfogadása sem fog segíteni. De nem találok indokot ezen határozat megváltoztatására az 1848-ki képviselőház által tett és a másik oldalon nagyon hangoztatott ígéretben sem: mert hiszen csak meg fogják engedni, hogy minden ígéret bizonyos korlatok közt tétetik, és így ezen igéret sem lehet határtalan; ennek tehát a nemzet és fejedelme, részint egy millió forintnyi segélyezéssel, — a honvédeknek, nemcsak a tiszteknek, de a közkatonáknak is, részint a közigazgatás mindenféle állomásaira való alkalmaztatásukkal és más ntoni ellátással eleget tenni igyekeztek. (Fölkiáltások a balon: Nem azok számára kérjük, hanem a rokkantak számáraA) Csanády képviselő ur ma azt mondja, hogy miután 1868-ban azon nyugdijak — tudtommal csak ideiglenesen — megszavaztattak, melyeket az absolut hatalom saját hivatalnokai, az úgynevezett muszkavezetők f-zámára biztosítani kívánt: a honvédeknek is meg kell a segélyezést szavazni. Megvallom, némi meglepetéssel hallottam ezt. Tessék visszatekinteni hazánk történelmeire és látni fogják, hogy a nemzet szabadságának védelmeért többször fegyvert fogott. A hadjárat végével kötött béke után, hazánknak akkori védői visszalépvén polgártársaik sorába, egyedüli jutalmokat alkotmányos szabadságunk visszanyerésében találták, mig ellenei, akkor a bécsi udvarnak kegyenczei jószágadományokkal, nyugdijakkal és segélypénzzel láttattak el. — Merült-e föl akkor valaha a nép kebléből egy szózat is, mely hasonló jutalmat követelt volna az akkori honvédek számára? És most ezeket ugyanazon egy sorba akarjuk a jutalmakra nézve állítani azokkal, a kik nem közmegtiszteltetést,nem honfi hála-koszorút, hanem pénzbért követelve, előre biztosítottak maguknak nyugdijt és pénzbeli segélyt azon nemzet erszényéből, melynek jogait megtörni igyekeztek? Sajnálnám ezen hasonlatosságot, midőn a honvédek más alapon állván, hazánk függetlenségéért, hazánk alkotmányáért vivtak és elérvén azt, visszaléptek polgártársaik sorába, kisértetve a köztisztelettől s leg-