Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-142

142. országos ülés márczius 11. 1870. 39 harczban állottak; kötelezne minden kivétel nélkül, minden szomorú emlék felszakitásával mindenkit, hogy az egyik fél nyomorultjai részére adózzék, melylyel véres harczban állott; e kényszerűség pedig, a soha nem nyugvó izgatás hozzájárulásával azt eredményezhetné, hogy mi — mig sikerülne polgártársaink közül néhány százat vagy ezret anyagi tekintetben némikép megnyugtatni, — erkölcsi visszahatás idéznénk elő százezreknél. (Mozgás bal felől, s fölkiáttások: Ez az izgatás! Élénk helyeslés jobb felől.) Vehetik-e önök rósz néven nekünk, ha mi ettől félünk; nekünk, kik az országnak épen oly részében lakunk, hol az 1848/49-iki nem ren des harczok áldozatainak minden lépten föltalálható sirja felett, ha nőtt is ki azóta egy két virág,azok mindenike, fájdalom! az én értelmezésemmel vett nefelejts! (Tetszés !) Mi pedig azt mondjuk önöknek, mint már mondatott 1867ben és mondatott a napokban is, hogy: ha segélyezni akarunk, emelkedjünk föl azon magaslatra, melyen ő felségeik állottak akkor, midőn a honvédek részére a legnemesebb szívvel a koronázási dijat felajánlották. (Bal felől: Igenis emelkedjünk!) ^Igen kérem, emelkedjük fel azon magaslatra! És ezen magaslatra fölemelkednünk nem épen oly könnyű, mint egyenlőre gondoljuk. (Halljuk!) Ne érjük be csak a határozathozatal dicsőségével, hanem a kivitel terhét is tartsuk fen egyedül mi, és azok számára, kik velünk érzelmekben rokonok. (Igaz!) És én előre is bizkositom önöket, hogy mi nem fogunk önöktől elmaradni, fejeztessék bár ki az 1848/9-iki honvédek iránti hála és tisztelet, anyagilag segélyezésben, vagy szellemileg a haza iránt tanúsítandó hűségben. (Élénk éljenzés jobb felől.) T. ház! Három éve már, hogy ő felégeiknek ezen ténye az országot meglepte, és sikerült-e nekünk, sikerült-e Magyarországnak, hogy e tény horderejét felfogva, azt ugy kövessük, mint azt követni Kellett volna? Hol maradtunk? Kérdjük egymást t. képviselők, hol maradtunk sokat emlegetett nagylelkűségünkkel? (Felkiáltások balfelől: No hát hol maradtunk f) Megmondom. Hol maradtunk sokat emlegetett nagylelkűségünkkel, melyet nem az ellenünk küzdő, hanem érettünk elvérzett harczosok emlékére kellett volna gyakorolni? Mert az által, hogy a státusadósságok egy részét, vagy más terheket elvállaltunk, hogy ő felségeik tényéhez csak megközelitő nagylelkűséget követtünk volna is el, azt tagadom. (Nevetés a bal oldalon.) Nincs miért nevetni felette t. képviselők, mert nem a magam szavait- mondottam el, csakis egy oly mondatot idéztem vissza, mely a múlt napokban itt a túlsó oldalon elmondatott. (Derültség jobb felől. Egy hang bal felől: Az nem szentírás!) Tehát tagadóm, hogy mi ilyen nagylelkűséget követtünk volna el, mert a statusadósságoknak s más terheknek politikai s méltányossági okokból történt átvállalása elengedhetlen feltétele volt azon nemzetközi egyetértésnek, azon kétoldalú szerződésnek, a melyet megkötöttünk s a melynek megkötése eredményezheté, hogy azon nekünk mindenek felett drága zászlót, melyet az 1848. és 49-iki honvédek minden hősiességök mellett is a viszonyok szerencsétlensége folytán (Egy hang bal felől: Árulás folytán') a földön heverve hagytak, a földről ismét fölemelhettük. (Zaj bal felől. Élénk helyeslés jobb felől.) Igyekezzünk tehát t. képviselők, — mint az előbb is emlitém — azon kötelességet, melyet én csakis a mi, és azok részére, kik velem ez érzelemben azonosak, tartok valódi kötelességnek, — igyekezzünk — ismétlem — újból teljesíteni. Abból, hogy

T 1867 óta nem törtónt meg részünkről minek meg kellet volna történni, nem az következik, hogy most már a kivitel terhét rójuk azokra, a kik ily nemeslelküeknek lenni nem hajlandók; hanem következik az, hogy a lelkesedés ujabb és kitartóbb erejével fogjuk föl a fonalat ismét ott, a hol azt elhagytuk ós érvényesítsük társadalmi utón mindazok óhajtását, kik az ily segélyezést törvényhozás utján vélik megállapitandónak. (Helyeslés jobb felől.) Mindezek folytán t. ház, és mert a tényállást én igy ismerem, van szerencsém a t. háznak egy inditványt a magam és társaim nevében benyújtani. (Halljuk!) Eövid az t. ház, és a foglalatja az, hogy miután előttem azon indokok, melyek 1867-ben Tisza Kálmán képviselő urnák indítványát el nem fogadhatóvá tették, — ma is fenállanak, napirendre térjünk át. (Helyeslés jobb felől.) Még csak néhány szót. Én elismerem, hogy azon oldal, melyről ez indítvány tétetett, csakis hü saját magához, midőn a többség elé oly kérdéseket gördit, melyekről eleve tudja, hogy — tekintve azon irányt, mely a többségre politikai jelleget nyomott, — általa ugy, amint azt szívok sugallaná, meg nem oldhatók; és tudatában annak, kiszámított tüzetességgel szegezik a többség ellen nyilaikat, melyek azonban csak akkor lehetnének veszélyesek, ha meg nem védett melleket találnának; — de ha elismerem t. ház, hogy azon oldal hü önmagához : önként következik ebből az, hogy a többség is legyen hü azon állásponthoz, a melyre midőn lépett, azt nem könnyelműségből, hanem a viszonyok érett megfontolása után hazafiságból tette. (Élénk helyeslés jobb felől.) A politikai irányzatok helyessége fölött vi-