Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-142

38 142. országos ütés márczius 11. 1870, hiszem, hogy a beadott határozati javaslat elfogadásával közelebb jutnánk—még akkor sem, ha sikerülne nekünk, mint azt Ivánka Imre t. képviselő ur tervezte, az 1848 — 49-ki rendes és nem rendes honvédek közti igen finom megkülönböztetést létrehozni— mindaddig, inig Várady Gábor t. képviselő ur, ki, ugy látszik, ellenkező véleményben van, a tapasztalat segítségével be nem bizonyítja, hogy; mert az 1848 — 49-ki honvédek soraiban a különböző nyelvű hazafiak egyelenlő hősiességgel harezoltak: az ország minden nemzetisége egyenlő tisztelettel és kegyelettel viseltetik, és emlékezik azokra, és különösen azon honvédek között épen azokra, kik az ő saját fájukhoz tartoznak. A mellett tehát, hogy az állami lét biztosítására szükséges, hogy minden országban a nemzetiségek érdekei, viszonyai és hagyományai a lehetőségig számba vétessenek, a tényleg—fájdalom — létező viszonyok és hagyományok közt a koronának is van és kell hogy legyen, épen tekintettel azon legfontossabb és legkényesebb természetű érdekekre, melyeket képvisel, bizonyos gyöngéd zománeza,melyet gyöngédtelenül érinteni bizonyára épen azon nemzetnek, mely az ország politikai létének nevet adott, érdekében nem lehet és egyátalában nem szabad. (Jobb felől helyeslés !) T. ház! Sajnálnám, ha e szavaimat — szemközt Várady Gábor úrral, ki állította, hogy az 1848-ki harcz nem a nemzetiségek harcza volt, és hogy az 1848/9-ki honvédeknek törvényhozási utón leendő segélyezése csak azon esetben sértené a nemzetiségeket, ha azon nemzetiségeket maguk az 1848-ki törvények sértették volna. — Sajnálnám, ismétlem, ha szavaima/b ezen állitások ellenében hosszasabban kellene bizonyítgatnom. Ki állítja, hogy az 1848/9-ki harcz csakis a nemzetiségek harcza volt? (Bal felől fölkiáltások: Nem igaz!) Epén azt mondom: ki állítja azt? (Bal felől ellenmondás. Zaj. Halljuk!) Ki állítja, ismétlem, hogy az 1848-ki harczok csakis a nemzetiségek harezai voltak? De állithatja-e a t. képviselő ur, hogy az 1848-ki törvények mindegyikében a nemzetiségek megnyugodtak volna ? (Bal felől több hang: Nevetség!) Hivatkozzam-e egyenkint azon czikkekre, a melyek által ők magukat — heiyesen, vagy nem helyesen, az nem ide tartozik, — de tényleg sértve találták? (Jobb felől helyeslés.) Nem teszem: mert ha vannak, a kiknek emlékezetéből az alig multak történetei valamikép kimehettek, e képviselőháznak legközelebbi vitái, bizonyos árnyalatú képviselőknek 1867-től kezdve csak a legközelebbi időig is beadott egyes határozati javaslataik, indítványaik, a szerb és román napisajtó, —fájdalom—nagyon is visszaemlékeztethetik azokra. (Jobb felől helyeslés.) Az egyben azonban tökéletesen egyetértek Várady Gábor képviselő úrral, hogy a logica szabályai kérlelhetlenek, és azért legkevésbé sem lepne meg engem, ha ugyanazon árnyalatú képviselők, kiknek emiitett határozati javaslataik, indítványaik ellenében azon t. oldalnak legtiszteltebb szónokai léptek elsők sorompóba a harezra, a a belüyminisztert, — a mi helyzetünkre igen különös fényt áraszt—azért, mert a költségvetésben a magyar nemzeti színházi segélyt, mint magyar nemzeti színházi segélyt hozta be, ügyetlenséggel vádolva : ismétlem, nem lepne meg engem legkevesbbé sem, ha a most beadott határozati javaslatot azon árnyalatú képviselők pártolnák legelőször, a kiknek említett indítványai ellen ugyanazon oldal harezol; mert a logika szabályai kérlelhetlenek, és tagadhatlan az, hogy ha valaki a czélt akarja, akarnia kell az eszközöket is. (Helyeslés jobb felől. Bal felől föíkiáltások : Ez gyanúsítás!) Azon okok közül, t. ház, melyekkel 1867ben a beadott határozati javaslat támogattatott, a leglényegesebbeknek látszók megszűntek létezni. Azóta az 1848/9-ki honvédség nemcsak, mint Várady t. képviselőtársunk mondotta, a képviselőház jegyzőkönyvében, hanem erkölcsi elégtételt nyert törvénykönyvünkben is: az 1868. XLI. t. ez. 16. szakaszában; azon cs. kir. tisztek pedig, a kik 1848/9-ben a honvédséghez átléptek, és azért—hogy Tisza Kálmán képviselőtársam szavait idézzem ismét — és azért, mert mint bű hazafiak küzdöttek s vérzettek, megfosztattak öreg napjaik egyetlen biztositékától, a nyugdíjtól, ennek élvezetébe ismét visszahelyeztettek. De ha nem csalódom, nem is ezekről szól többé a határozati javaslat, hanem mintegy azt látszik mondani: itt vannak az 1848/9-diki honvédek özvegyei, nyomorultjai: türhető-e az, hogy az ország nyomorban hagyja azokat, kik érte mindenöket a csatatéren hagyták? És mi azt mondjuk önöknek e kérdésre, hogy ez nem tűrhető! (Helyeslés.) és midőn így az óhajtás és szellemben — mint Várady t. képviselő ur is föltette rólunk — egyek vagyunk, csakis a mód fölött térnek el nézeteink, melylyel a segélyt létesíteni akarjuk. Önök törvényt kivannak. Azok után, miket erre vonatkozólag Podmaniczky képviselő ur elmondott, csak azt kérdem önöktől, hogy számbavették-e mindazon súlyos következéseket, melyeket ily törvény alkotása előidézhetne? törvényt kívánnak, mely mindenkit kötelezzen; kötelezze ugyanazon vidékek, ugyanazon községek s megyék mindazon lakóit, kik 1848/9-ben egymással, miért miért nem? ismét nem ide tartozik, véres n : ;'.-.-'" •••..••• WBBm