Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-162
162. országos Ülés ápril 6. 1870. 383 miután azonban oly eszméket hallottam említtetni a másik oldalról, melyeket fölfogásom szerint kiigazítás nélkül hagyni nem lehet, engedjék meg, hogy csak kevés szóval válaszoljak. (Halljuk!) Azt méltóztatott mondani egy részről, hogy méltánytalanság és igaztalanság e kölesönt BudaPest érdekében fölvenni; más képviselő urak pedig azt mondották, hogy megszavazzák bár, de azon ellenszenv legyőzésével, melyet magukban éreznek. Vegyük a dolgot számtanilag, mert a dolog arithmetikai. Ezen ház megszavazott körülbelül 400 milliót vasutakra; ezen ház, — mert én a jogfolytonosságot is veszem — ezen ház megszavazott 266 millió frtot a földtehermentesitési kötvényekben; ezen földtehermentesítési kötvények Buda-Pestet semmi tekintetben sem érdekelhetik, mert Buda-Pest sem nem birt jószágokkal, sem az akkori nemességnek kötelezettje nem volt és Buda-Pest mégis eddigelé még sohasem tiltakozott az ellen, hog3 r a maga részét megfizesse, pedig a reá eső összeg nem csekély, sőt nagyobb, mint azon összeg, a melyet a t. ház most szándékozik garantirozni, — nem adni, de garantirozni. (Helyeslés jobb felől.) Mert BudaPest kerülete, melyhez még csak O-Buda tartozik, a múlt évben 14- milliónál többet fizetett, tehát az összes adónak körülbelől részét. Tessék 9 részre osztani azon 266 milliót, a mely Buda-Pest városának egyátalában semmi előnyt nem nyújt, s meg fogják látni, hogy Buda-Pest önkéntesen fizet mintegy 28 milliót, saját erszényéből, minden kárpótlás nélkül. Tessék venni a vasutakat ; sohasem hallottam még, hogy az országnak nem lenne pénze a vasutakra , kívánják azt építeni egyrészről Bukarestig, és más részről Gráczig ; épitik Gallieziába, épitik Fiúméba, pedig tudjuk előre, hogy ezen Galicziába vezető vasút bizonyosan oly tőkét képvisel, mely nem fogja magát kifizetni. Ilyen az alföldi pálya, a mely szintén decentralizáló irányban volt épitve, némelykor lehet boldog év, a hol valamit fizet, hanem átalában véve az országnak terhet fog okozni; nagy része azon vasutaknak ugy építtetett, mintha szándékosan akarnák Buda-Pestet kerülni s mintha szándéka lett volna az országgyűlésnek decentralizálni a mi vasúti rendszerünket, — mégis BudaPest részéről soha nem hallottunk panaszt. Méltóztassék összehasonlítást tenni az adóra nézve: Horvát- és Szlavonország fizet 5 millió 400,000 frt adót; Erdélyországban, a hol Stanesku képvisolőtársunk választói is vannak (Bal felől fölkiálr tások „Aradon") a múlt év jövedelme 10.100,000 frt volt, tehát kevesebb, mint a buda-pesti kerületben s mégis a vasutak mindennap itt vannak, a vasutak ügye a mint látom, a jövő ülések figyelmét is igénybe fogja venni, de senki sem fog arról gondoskodni, hogy vajon Buda-Pest érintve, érdekelve van-e mindezek építésében, vagy nem? — de a fizetésben, a teherben, a garantiában Buda-Pest is részt fog venni. En nem veszem rósz néven senkitől, bármennyire akadékoskodjék a jíénzkiadást illetőleg ; de ily állapotban, mint a minőt most arithmetice állítottam elé , azt gondolom , hogy legalább azt a csekélységet Buda-Pest részére con gratia kellene tennünk, ami a határozati javaslatban foglaltatik. Én természetesen elfogadom a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés . Szavazzunk!) Elnök : Szólásra senki följegyezve nem levén, következnek a zárbeszédek. (Fölkiáltásolc : Szavazzunk! Zaj.) Nem lehet még szavazni, mert Irányi Dániel képviselő és indítványozó urnák végszóhoz van joga. (Halljuk!) Irányi Dániel : Ugy látom, pénzügyminiszter ur is akar szólam. Az idő előhaladt, talán holnap folytathatnók a tárgyalást. (Fölkiáltások : Most!) Csiky Sándor : T. ház! (Nagy zaj. Fölkiáltások : Nem lehet! Halljuk Irányit!) Elnök : (Zaj.) A szó Irányi Dánielt illeti. (Halljuk! Zaj. Elnök csönget.) En kérdem a t. házat: saját szabályait fön akarja-e tartani, vagy nem ? (Föntartjuk!) En kérdeztem, van-e valaki följrva és fölírva senki sem volt, ekkor fölszólítottam az indítványozó urat, akar-e szólani? és most akarják magukat fölíratni a képviselő urak, ezt én a szabályok kijátszásának tekintem. (Nagy zaj.) En bezártam a tárgyalást, kijelentettem, hogy senki sincs fölírva, ennélfogva szó e tárgyban senki mást nem illethet, mint a minisztert és az indítványozókat. (Csiky Sándor és Almásy Sándor szólni akarnak. Zaj.) En fölkérem a t. házat ismételve, hogy tartsa főn szabályait, mert különben az elnök legjobb szándéka mellett sem tarthatja fön a rendet. Csiky Sándor : A szabályok értelmében akarok szólani. (Fölkiáltások : Nem lehet. Zaj.) Almássy Sándor : Én a házszabályokhoz akarok szólani. (Nagy zaj.) Elnök: Almássy Sándor képviselő ur a házszabályokhoz akar szólani, méltóztassanak őt meghallgatni. (Halljuk!) Almássy Sándor : A házszabályokhoz akarok szólani. Szokásban volt mindenkor, hogy ha fölírva senki nem volt, az elnöknek meg kellett mondania, hogy többé senki sincs fölírva. A házszabályok értelmében megtörtént az gyakran, hogy még akkor is, midőn a miniszter beszélt vala, újra fölíratták magukat: igy történt például
