Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-162
382 tálában nem látok országos érdeket ; hanem látok igenis localis speciiicus érdeket, és épen ezen szempontból nem fogadhatom el azt a részletes tárgyalás alapjául. A Duna szabályozás igenis országos érdekű, de akkor, hogy ha az ország egyik határától a másikig szabályoztatik, vagy pedig legalább nagyobb területen szabályoztatik. De akkor, midőn csak két város közt szabályoztatik, én ugy tartom, hogy ezen kötelezettség azokat illeti, a kiké a part. A docksok épitése szintén helybeli érdek, uj híd épitése, vagy a lánezhid megváltása szintén nem országos érdek. De bátran merem állítani, ha az volnaaczél, hogy Pestből világ-várost teremtsünk Bécs ellensúlyozására, szívesen segítenék én is e tekintetben, akkor, hogy ha oly anyagi helyzetünk volna, a melyeknél fogva ezt megtehetjük. De az adózó nép ezt nem birja, mert minduntalan adóképességét támadjuk meg, és adóképességét nagyobbítani nem igyekezünk. A t. miniszterelnök ur felhozott egy mesét a római világból, mintha a nagy város volna a gyomor, és a vidéki városok a test többi részei. Ha a miniszterelnök ur azon értelemben vette ezt, hogy a nagy városok mindent felemésztenek a vidéki városok rovására, akkor igaza van. De ezen törvényjavaslat tárgyalásánál inkább felhozhatta volna Fáy András egyik meséjét, mely ide sokkal inkább illik. A mese t. i. azt mondja, hogy a nagyvárosiak a kisvárosiakat igenis felemésztik, és a vidéki városok segítik elő a nagyvárosokat. Én szeretem, hogy a fővárosok felvirágozzanak, de felvirágozzanak az országban mutatkozó jólét következtében, ne azonban mesterséges utón, a vidéki városok rovására ; mert ez esetben, mint a világ minden országában láthatjuk, az anyaváros felvirágzásánál a vidékek mindig alább sülyednek, az anya-város felvirágzása után a vidékek pauperismusa következik. Én tehát miután nincs arányban a fényűzés az ország lakosainak adóképességével, miután e törvényjavaslatban a szó szoros értelmében én országos érdeket nem látok, én e törvényjavaslatot az átalános tárgyalás alapjául el nem fogadhatom. Csanády Sandor: T. ház ! Én a miniszterelnök ur által előterjesztett, és nagyobb részben Pest érdekében felveendő 24 millió kölcsön iránt jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot sem az időhöz, sem a körülményekhez alkalmazottnak, sem méltányosnak és igazságosnak nem tartom. Kern tartom e törvényjavaslatot az időhöz és körülményekhez alkalmozottnak azon oknál fogva, mert ezen 24 millió kölcsön felvétele a mostani időre követeltetik. Jól tudjuk, hogy a legközelebbi ínséges évek következtében a nép egy része ínséggel kénytelen küzdeni. Most terveztetik a kölcsön felvétele, midőn i ápril 6. 1870. az elfogadott állam-adósságok a jelen országg} r ülés többsége által felemelt hivatalnoki fizetés, valamint az elleneink részére megszavazott nyugdijak a nemzet adóképességét igénybe veszik; most kívánjuk felvenni a kölcsönt, midőn tudjuk, hogy a jelen évben is 8 millió deficittel kormányoztatik az ország, most kívánjuk felvenni a kölcsönt, midőn nincs alap, a melyből a felveendő kölcsönnek kamatai fedeztetnének? Nem tartom méltányosnak, sem igazságosnak a törvényjavaslatot azért, mert daczára annak, hogy e törvényjavaslat értelmében, a lánezhid megváltására és uj hidak építésére, a Duna szabályozására, és a rakpartok kiépítésére megkívántató kölcsön az ország minden jwlgára által fizettetik vissza, és a kölcsön kamatai az ország lakosai által fedeztetnek, mégis e törvényjavaslat szerint lejárván a kikötött idő, az ország lakosai által adott kölcsönből megvásárolt vagyon nem az ország tulajdona lesz, hanem tulajdona lesz Pest városának. Éu ez eljárást az osztó igazsággal nem tartom megegyeztethetőnek. Különös dolog az uraim, hogy egy város érdekében adóztassunk meg egy egész országot, adóztassuk meg az országnak azon lakóit, a kik végszükséggel küzdenek. (Felkiáltás a jobb oldalon: Hol%!) Mindenütt, az ország legtöbb részében. Különösen tudomása van arról Lónyay miniszter urnák, a kinek finánezai e napokban járják keresztül kasul executióval az ország különböző vidékeit; az a szegény nép, ha volna mivel fizetni adóját, bizonyosan nem tetézné fizetnivalóját még azzal is, hogy az ő finánczai részére határtalan mennyiségű dijakat exekváljanak rajta. En magam részéről is óhajtom, hogy a Duna szabályoztassék; óhajtom, hogy a jelenleg meglevő lánezhid kisajátitassék; óhajtom, hogy ujabb hidak építtessenek. Én ezen óhajtásaim teljesedésbe menetelére örömest megszavazom a 24 millió íorintnyi összeget is : oly feltétel mellett azonban, hogy ezen vagyonok az állam részére maradjanak fön, s az államnak jövedelmezzenek akkor, ha azok kifizették a felveendő összeget. Én tehát t. képviselőház — mert szemem előtt tartom azon axiómát, hogy senkit ne gazdagítsunk mások kárával, pedig gazdagítanánk akkor, hogyha e törvényjavaslatot elfogadnók, mert az ország rovására gazdagittatnék Pest városa, és mert nem akarom azt, hogy a már súlyos adókkal túlterhelt nép még ujabbakkal is kizsákmányoltassék — e jelen tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot még részletes tárgyias alapjául sem fogadom el. (Éljenzés jobb felől. Szavazzunk ! Nagy zaj.) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni. Házmán Ferencz: (Nagy zaj.) Nem szándékom a t. ház figyelmét hosszasan fárasztani s erős szándékom jövőre is tartózkodni attól; 162. országos IU<
