Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-162

380 162 országos iiíés ápril 6. 1870. a jelen időben az adófizető polgárok adójával teljesítenünk. Ismétlem e szót: „adófizető polgár", t. ház, mert tapasztaltam, hogy minden szabad parlamentben, midőn akármely pénzzel járó törvényjavaslatról van szó, a parlament fülébe egy szó sem zeng annyiszor, mint az, hogy „adófizető polgár." Erre kell mindannyiszor emlékeznünk, midőn uj teher elvállalásáról van szó. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) T. ház! Itt nem azon 24 millióról van szó, melyet kapunk, hanem van szó mindössze 61 millióról, melyeket az ország részint az elősorolt mellékes jövedelmekből, részint a mennyire szükséges, egyenesen az adófizető erszényéből fogna megfizetni. Másodszor, t. ház, ez igy levén, én kötelesnek érzem magam nyiltan kijelenteni, hogy mit tekintek a törvényjavaslatban oly szükségnek, melynek pótlásához magam is hozzájárulok olyformán, hogy adót rójjunk az országra, — és kijelenteni, mit nem tekintek annak. (Halljuk.) Mindenekelőtt a Duna szabályozását Pesten és Pestnek környékén oly föladatnak tekintem, melynek elhalasztása bármily rövid időre is nemcsak Pestre, hanem az egész országra nézve káros lenne. Mellőzöm magát a kereskedelem érdekét, mely e tekintetben világos. Pestnek, mint fővárosnak és a benne összehalmozott kincseknek, épületeknek, kereskedelmi czikkeknek és egyéb drágaságoknak megmentése már oly föladat, melyet okvetlenül teljesíteni kell, s mely a városnak hatáskörén tehetségén kívül áll. De a Duna szabályozása oly fontos és költséges tárgy, hogy már az ezen czélnak magának előállítására megkívántató összeget sem vagyunk képesek egyelőre kiszámítani; mert midőn a Pest melletti Duna szabályozásáról van szó, ezt oly értelemben kell venni, hogy ne csak Pest városa legyen megmentve, hanem kétségkívül vidéke is, ugy alól, mint fölül, (Helyeslés) hogy akkor, midőn Pest városát megmentjük, ne okozzunk árvizet a környékén fekvő vidéknek. Tehát azt sem tudjuk előre kiszámítani, hogy mennyibe fog kerülni a Duna szabályozása. Ezt tehát szükségesnek tartva, átmegyek a másik czélra, a híd megváltására. (Halljuk!) Elismerem, hogy a híd megváltása szinten országos szükség, de visszatérve arra, a mit mondottam, — hogy a mi állapotaink arra kényszerítenek bennünket, miszerint a legfontosabb szükségeink közül azokat válaszszuk ki, melyeken rögtön kell segíteni, s elégedjünk meg azzal, hogy ha halaszthatlan szükségeinket teljesíthetjük — bátor vagyok kétkedni a fölött, hogy a hid megváltását rögtön kellene teljesíteni. Emlékezni mélI tóztatnak, hogy a múlt évi országgyűlés végén I a kormány részéről a költségvetés tárgyalása I alkalmával kívántatott egy bizonyos összeg, mely i a hid megváltásának eszközlésére lett volna for; ditandó. A ház ez összeget meg nem szavazta, és pedig látszólag azon indokolás mellett, mert azt kívánja, hogy előbb alkudozások történjenek a ' lánezhid-társulattal és az illető tárgyak terjesztessenek a ház elé ; de valóban azért mellőzte a kérdést, mert nem érzett nagy kedvet annak rögtöni megoldására. En megvallom, most sem hiszem, hogy a hidnak megváltása a mi napjainkban halaszthatlanul teljesítendő volna, mert elhatároztatott már a nagy kölcsön fölvétele alkalmával, hogy a Dunán két összekötő vaspálya-hid építtessék ugyanezen kölcsönök összegéből. Kétségtelen, hogy már ezen hidnak fölállítása által a forgalomnak egy része el lesz véve a mostani lánczhidról, a mennyiben a forgalom eddig csak ezen a hidon eszközöltethetett és ezután több hidon fog történhetni. Tudom én jól, hogy ezen hidnak fölállítására nézve is szükséges értekezni a mostani lánczhid-társasággal s nem akarok azon subtiJitassál élni, mely nem illenék egy törvényhozó testhez: hogy vajon tartozik-e a vasútiad is azon hidakhoz, melyeknek fölépítése esetében a társaság jogos igényeket emelhet? mondom, megengedem, hogy tartozik ; hanem mégis azon kérdést teszem, hogy vajon követelhet-e a társaság époly nagy kárpótlást a vasúti hidnak fölállításáért, mint a mennyit követelhet, ha csak közönséges hidat építünk a Dunán : mert hisz itt csak a vasutvonatok fognak közlekedni, holott a kocsik, szekerek és más jármüvek, valamint a gyalogjárók ezentúl is a mostani lúnczhidra lesznek utalva ? En' azt hiszem, hogy mi a jelen körülmények közt, midőn országunk annyira tul van terhelve az adónak minden nemevei, eleget teszünk kötelességünknek, nemcsak az ország, de Pest városa irányában is, ha a, kormányt oda utasítjuk, hogy készítsen rögtön tervet a Duna szabályozásáról és az arra megkívántató pénznek előállításáról is javaslatot terjeszszen elő. Ha e mellett a kormány a Dunán építendő vasúti hid iránt szintén értekezésbe bocsátkozik a lánczhid társulattal, ezzel, azt hiszem, hogy a jelen időre megtettünk mindent, a mi föladatunk s a mit kötelességünk Pest városa irányábanmegkiván: mert Pest tekintetében — mellőzve minden óhajtást, és szorosan a hidnak megváltását mint kötelességet tartván szemünk előtt, — kettővel tartozunk: 1-ször biztosítani Pest városát minden módon az árviz ellen, 2-or Pestet összeköttetésbe hozni az ország minden részével. Ez utóbbi