Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-162

374 162. országos illés áprii 6. 1870. vagy testületnek kezébe kell letenni, s hogy e nélkül a városnak jövője s a ezélbavett átalakítás eléggé nincs biztosítva. Én azon véleményben vagyok, hogy a magyar kormány e törvényjavaslatnak a ház asztalára letétele által legkevésbé sem akarta megcsonkítani, vagy csorbítani Buda-Pest municipialis jogait, hanem csak egy főbb fölebbviteli és fölügyeleti forumot kívánt alkotni, melynek működése mellett teljes mértékben élhet a város mindazon érdekeinek megóvására, metyek itt figyelembe vehetők. En pártolom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés jobb felől.) Tisza Kálmán: T. képviselőház! Én részemről az ezen törvény irányában követett eljárásban egész őszinteséggel be kell, hogy ismerjem, (Halljuk!) általam mindjárt megériutendőoly helytelenségeket észleltem, hogy valóban nagyon fontos okoknak kell rám hatni, hogy mindezek daczára a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadjam. Mielőtt azonban mind az egész eljárás iránt nehézségeimet, mind pedig azon okokat, melyek, ezeknek daczára a törvényjavaslat elfogadására bírnak, előadnám: csak egypár észrevételt kívánok tenni az előttem mondottakra nézve, egyátalában nem terjedvén mindazokra, melyek mellékesen snem szorosan a tárgyhoz tartozólag hozattak föl. A legelső s átalánosságban véve majdnem a legfontosabb, a mi fölhozatott, vonatkozik arra, mit Irányi Dániel t. képviselőtársam mondott, hogy t. i. Pest városának municipális jogai megszorittatnak. A t. minisztereinők ur például hozta föl arra, a londoni municipiumot, mely pedig a legelső municipium a világon, s mely mégis hasonló megszorításnak vetette magát alá, hogy czélt érthessen. A leközelebb előttem szóló t. képviselő ur pedig épen, ugy látszik, a municipjális jogoknak semmi megszokását nem látja. En t. ház a példát mit a ft miniszter, elnök ur fölhozott, nem látom szerenesésen választottnak; nem pedig azért, mert igaz, hogy Londonban is azon különböző municipiumok, melyekből azon nagy világváros áll, törvény utján kényszerittettek, hogy hozzanak létre egy központi hatóságot, mely az ilyen czélu munkálatokat vezesse ; de ottan a központi hatóság minden tagja, kivétel nélkül az illető hatóságok által választátik. Andrásy Gyula gr.: Mert ott az állam nem adott semmit! Tisza Kálmán: Erre is meg fogom tenni észrevételeimet. E példát idézni mint olyant, mely épen olyan eset, minő Pest-Budára nézve a fönforgó, meggyőződésem szerint nem helyes, s még kevésbé lehet azt mondani, mit az előttem szóló mondott: hogy Buda-Pest jogai semmiben sem korlátoltatnak, miután igen nagy fontosságú érdekekre nézve egy oly tanács fölállítása terveztetik, melynek tagjai felét és azonkívül elnökét a minisztérium nevezvén kk azon tanácsban okvetlenül határozott többséggel bír és miután még a város szépítésére, tisztaságára, az ültetésekre és világításra czélzó egyéb teendőkre nézve az ellenőrködés, a helybenhagyás joga részint ezen tanácsnak, részint conflictus esetében az illető miniszternek fön van tartva. Azt tehát vitatni akarni, hogy itt a municipium jogai megszorítva nincsenek, azt tartom, hiába való fáradság : mert azt bebizonyítani, hogy nem lenne megszorítás ? nem lehet. Hanem én részemről — s ez az, a miben Irányi t. barátomtól eltérek — azt hiszem, hogy ha az ország a főváros részére, javára áldozatot hoz, ha a főváros érdekében 24 milliónyi terhet vállal magára : akkor teljesen nemcsak joga van, de kötelezettsége is oly törvényes intézkedése- ' ket hozni létre, melyek által biztosítva legyen az, hogy a hozott áldozatok sikertelenek ne maradjanak ; hogy a városok részéről meg fog történni mindaz, a minek meg kell történnie és hogy az ország által kölcsön utján beszerzett milliók nem fognak sem elvesztegettetni, sem ' pedig hiába való költségeket okozhatni. Pedig hiába való költségeket okoznának azon esetben, ha addig, mig azon 24 millió a főváros emelésének czéljaira fordittatik, azok a maguk részéről nem tennék meg mindazt, a mi még ezenkívül szükséges; mert az iránt tisztában lehetünk, hogy ezen 24 millióval nem fogunk mindent megtehetni, és hogy még sokkal nagyobb összeg az, a mit évek hosszú során keresztül maguknak a fővárosoknak ezen czélra fordítaniuk kell. En tehát tekintve, hogy igazolható az, miként ha az ország áldozatot hoz, a törvényhozás biztosittassék arról, hogy az áldozatok nem fognak hiába hozatni, e tekintetben a municipialis jogok idevonatkozó megszorítását igazoltnak látom és itt - látom épen egy felől a különbséget : de másíelől a következtetés szempontjából a helyességet a London esetével való összehasonlításban, hogy ott igen is ezen közmunka tanácsot választják az érdekeltek, de ott a terhet viselik egyedül az érdekeltek, az ország egy fillért sem ad. Ellenkezőleg, ha az ország milliókat ad, kell is, hogy azok fölhasználásába, ellenőrzésébe befolyjon. A kérdés fínanczialis részének részletes tárgyalásába bocsátkozni nem akarok, azonban annyit én is kénytelen vagyok j megjegyezni, hogy azon módját a kölcsön szerzés| nek, mely jelenleg is gyakoroltatik, részemről helyesnek nem tartom. Nem tartom ugyanis he-T i lyesnek azt, hogy előleges magánalkudozások I folytattatnak és az eredmény akkor, midőn már