Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-162

162. országot Illés ápril 6. 1870. 373 harmadszor arra, hogy, nézetem szerint, valahára itt az ideje, hogy a magyar kormány a főváros érdekében, melyre nézve eddig a kormányok igen keveset, lehetne mondani semmit sem tettek, valamit tegyen, hogy Pest azon nagy föladatnak, mely hogy eléressék, ugy hiszem, pártkülönbség nélkül mindenki óhajtja, eleget tehessen, az az mielőbb közép és keleti Európa egyik metropolisává, a civilisatio és kultúra egyik emporiumává váljék. De pártolom még a törvényjavaslatot azért is, mert az állampénztárra nézve nem találtam oly terhesnek, a minőnek, megvallom, én is addig, mig a javaslatot nem láttam, tartam! A mi pedig Irányi Dániel képviselő ur pénzügyi észrevételeit illeti, legyén szabad azokra röviden a következőkkel válaszolni : a többi közt két kifogást méltóztatott tenni. 1-ör azt, hogy a kölcsön, mint lotteria kölcsön, elvetendő, 2-szor azt. hogy nyilvános aláírás utján jobban lehetne ezen hitelműveletet létesíteni. Az elsőre vonatkozólag legyen szabad következő megjegyzést tennem. A t. képviselő ur a tudományra hivatkozott. Tán nem leszek szerénytelen, ha én is a tudományra hivatkozom. Azt mondotta a t. képviselő ur, hogy a tudomány föltétlenül pálczát tör a sorsjáték! kölesönök fölött. Én azt tudom, t. ház, hogy a tudomány ujabb fejlődése a közönséges lotteriajitszás és az állam-lotteriai-kölcsön közt különbséget tesz és köteles tenni. A közönséges lotteiia-játszásnak magam is ismerem demoralizáló következéseit, a mennyiben az emberekben a szorgalomnak és takarékosságnak ösztöneit elfojtja ; de az államlotteria kölesönöknél — fölteszem, hogy a lotteria kölcsön utján nyert tőke produetiv módon raháztatik be — a tőke nincs elveszve, mert a lottó kölcsönpapir bizonyos tekintetben mint értékpapír szerepel s gyakran bizonyos kamatlattal is jár. Eltekintve az olcsóságtói, azt hiszem, nem közönyös körülmény továbbá az, hogy a lottó kölcsönök legújabban nemcsak nálunk, hanem másutt is alkalmazásba vétettek, és ha jól vagyok értesülve, épen a bécsi Duna-szabályozásánál foganatba vett kölcsönmüvelet is ez alapon történt. Ezeken kivül a törvényjavaslat azon elvet is magában foglalja, hogy már az első kisorsolás alkalmával ÍOU helyett 104, később pedig fölmenőleg egészen 200 frt fizettetik ki kisorsolásórték alapján a kölcsön sors jegyi összegből. Ami a tudomány elvont elméletét illeti, bátor vagyok t. képviselőtársunkat egy épen e napokban megjelent kitűnő és ünnepelt Írónak, Wirth Miksának, a ki elismert tekintély, különösen ezen a téren, „Handbuch des Bankwesens" czimü munkájára utalni, melyuek — a könyv nincs nálam, nem hittem, hogy szükségem lesz rája — 58 — 59-ik oldalán mondottakból kitűnik, hogy az ujabbkori tudományos fejlődés az államlotteria-kölcsönöket nem tekinti többé azon föltétlenül roszaló föltogással és szinben. amint azt ezelőtt tekintette. A mi az aláírási kölcsönöket illeti, méltóztatott hivatkozni Franeziaország példájára, és Napóleonnak szintén hasonló czélu financzialis műveleteire. Legyen szabad tisztelettel megjegyeznem azt, hogy a ki Parisban lakott és Franeziaország helyzetét ismeri , igen jól fogja tudni, hogy Franeziaország absolut fejedelme nemcsak demoralizálási czélbói, nemcsak azért, hogy a kölcsönt az alsóbb osztályokba is bele vigye, követte e módot: hanem leginkább azért, mert tudta, hogy igen hatalmas erkölcsi s még inkább anyagi kapocs létezik a nép és egy fejedelem trónja közt ott, hol a nép nagyszerű financzialis müveletek által az állam financzialis háztartásának rendszerébe mesterségesen bele hozatik, a főnálló politikai rend iránt anyagilag is érdekeltté tétetik. A mi az aláírásokat illeti, van nekünk egy más, nem igen örvendetes példánk Ausztriának financzialis életébői. Igen jól tudjuk, hogy az 1854-iki hason alapú nemzeti kölcsönnek sem megállapítási, sem kiviteli módja nern volt olyan, a mely különösen követésreméltó lenne. Végre nem tartom figyelmen kivül hagyhatónak azt, hogy az aláírási kölcsönnek is meg vannak árnyoldalai, az aláírási kölcsönnel is jár sok olyan nehézség, amelyeket legyőzni nem ál! a kormányhatalom tehetségében. És főleg arra vagyok bátor utalni, hogy oly országban, mint Magyaország, mely tőkékben nem bővelkedik, óvakodni kell a financzialis vezényletnek mesterséges módon az alsóbb körökbői pénzt fölszivárogtatni : mert a benső élet, a köz^azdászati productio s ipar még sokkal nagyobb mérvben szorul reája; s ezek folytán a nyilvános aláírási kölesönt oly értelemben, mint a képviselő ur, nem helyeselhetem. A mi a többi ellenvetéseket illeti, azok inkább a dolog technikai 9 átalános közgazdászati részére vonatkoznak és ezekre, ugy hiszem, gr. Andrásy Gyula miniszterelnök ur már eléggé megfelelt. A mi Pest város helyhatósági függetlensége állított veszélyeztetését illeti, erre azt jegyzem meg, hogy a ki ezen előttünk fekvő törvényjavaslatot figyelemmel át olvasta, ezt nem állithatja, abból nem következtetheti. Én ugy látom, hogy a magyar kormány, s azok, kik e törvényjavaslat szakaszait fogalmazták, azon eszméből indultak ki, hogy e tekintetben valahára az eljárás vezetését egy, időre és helyre nézve egységes és összefüggő, nem a napi vélemény áramlatától és hullámzásaitól függő orgánum,