Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-162

372 162. országos ütés ápril 6. 1870. endők közé sorozzam, melyek elintézése a kormányra, vagy az országra nézve fontosabb volna, mint a főváros és azzal együtt az állam érdekeinek előmozdítása. (Élénk helyeslés jobb felől.) Jellemző — mondom — e fölfogás, mert a t. képviselő ur azon nagy jövendőt, melynek ezen törvény legalább alapját vetheti meg, nem látja, és összes figyelme csak a budai térek egyikén álló szobor által van lefoglalva ; jellemző ez azért, mert ebből meggyőződhetni, hogy a t. képviselő ur az én helyemen azzal foglalkozott volna: miként lehet eltávolítani a, kérdéses szobrot 1 mig én a magam helyén azon törvényjavaslattal foglalatoskodtam, mely a mai tanácskozás tárgyát képezi. (Élénk hosszas helyeslés.) Bátran bízhatom a jövendő Ítéletére annak megbirálását: ki töltötte kettőnk közül hasznosabban idejét ? (Éljenzés jobb felől) Mondotta továbbá a t. képviselő ur, hogy ha már egy bizonyos összeget meg kell szavazni ily czélokra, nem tartja igazságosnak, hogy Máramaros-Sziget ós nem tudom miféle helységeket méltóztatott még megemlíteni — járuljanak még oly czélokhoz, a melyek őket nem érdekelhetik. Ha jól emlékszem, Krisztus urunk születése előtt 500 évvel történt egyszer, hogy a nép föllázadva Róma, illetőleg a senatus hatalma ellen, Menennius Agrippa ment eléjök, elbeszélvén nekik, hogy egy testnek egyes részei összeesküdtek a gyomor ellen; a kéz kijelentette, hogy ő többé nem fog táplálékot adni a gyomornak, mely nem tesz egyebet, mint csak emészt ; a fej és a láb, hogy nem fogják az eledelt keresni; a száj, hogy nem fogadja be az eledelt s elmondotta azt is, hogy mi lett annak a következése: hogy t. i. megzsibbadt a kéz, elvesztette erejét a láb, nem tudott többé gondolkozni a fő, mert a gyomor az, honnan a táplálék, vérré változtatva, az erekbe átmegy: ha ettől megtagadjuk a táplálékot, megszűnik az egész élet-működés. Mondom, már 500 évvel Krisztus urunk előtt történt ez, és én azt hittem, hogy e reflexiókat már a tisztelt képviselő ur is megtette: ugy látom azonban, hogy csalódtam ; különben nem fogta volna állítani, hogy az ország egyes részeit nem illeti az, mi az ország központjának javára történik. (Élénk tetszés jobb felől.) Azt méltóztatott továbbá fölhozni, hogy Bécsben három részre van osztva a teher; a szabályozás egy részét viseli a város, másikat az illető országos-alap, a harmadikat az állam. Igen is, ez így van : de Bécs és Pest helyzete véghetetlen különböző. (Igaz!) Itt mindenekelőtt nem egy fővárossal, hanem két várossal van dolgunk, itt az állam s a két város között egyességet kell létrehozni oly kérdésben, melyben annak megkülönböztetése, hogy a dunaszabályozás mennyiben az állam, és mennyiben a főváros érdeke, ugy szólván lehetetlen, de nézetem szerint nem is volna czélirányos. Igenis állhatott volna a kormány azon álláspontra, melyet a t. képviselő ur kiemelt ; de akkor közte és a két város között egyességet kellett volna kötni az iráat: mi arányban járuljon a dunaszabályozási költségekhez az állam, minőben az egyes városok és minőben ketten együtt ? — A kormány ezt nem tartotta ezélirányosnak, először azért, mert mint már szerencsém volt említeni, határvonalat húzni a közt: hol kezdődik az országos érdek, és hol végződik a fővá.ros érdeke ? véghetlen bajos; de nem tartotta helyesnek az álláspontot elfoglalni azért sem, mert meg volt győződve arrói, miszerint föladatai közé tartozik, gondoskodni arról, hogy a forgalom és közlekedés, — melynek emelése az ő kötelessége az ország minden részében — a fővárosban, mint az ipar s kereskedelem, s a forgalom központjában, oly viszonyok közé helyeztessék, melyek annak kellő kifejlődését biztosítsák. Harmadszor pedig nem tartotta helyesnek ez állás elfoglalását azon indokoknál fogva, mert meg van győződve arról. hogj~ minden, ami a fővárosnak, mint a kereskedelem-, ipar- és közlekedés központjának emelésére szolgál, szolgál egyszersmind az állam érdekeinek emelésére is. Ennek következtében tehát szükségesnek tartotta a kormány az államkőlcsönt, és elismerte s elismeri, hogy mindé tárgyak valamint a fővárosnak érdekei, ugy egyszersmind országos és államérdeküek is. Ez a szempont, melyet a kormány szem előtt tartott. Meg vagyok győződve arról, hogy a t. ház be fogja ismerni azt, hogy midőn a kormány e javaslatot a ház elé terjesztette, egy égető országos szükségnek óhajtott eleget tenni. Ennek folytán ajánlom a törvényjavaslatot a t. ház pártolásába. (Élénk helyeslés jobb felől.) Kautz Gyula: Én az előttünk fekvő kérdést oly fontosnak tartom, hogy szavazatomat pár szóval indokolni óhajtanám, annálinkább, mert az előttünk fekvő törvényjavaslat ellen Irányi t. képviselőtársam részéről — különösen a financzialis részt illetőleg — némely oly észrevételek tétettek, melyeknek megigazitása egészen fölösleges tán nem lesz. Előre bocsátom röviden azt, hogy én e törvényjavaslatot; tekintettel arra, hogy országos és nemzeti érdekű vállalatok és munkálatok kivitelére irányul, tekintettel másodszor azon körülményre, hogy ez nem fényüzelmi vagy inproductiv kiadásokra, hanem valóban gyümölcsöző, produetiv beruházásokra vonatkozó munkálatokat vesz kilátásba; tekintettel