Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-162

162. országos ülés ápril 6. 1370. 371 hez. Visszatérve a napitárgyhoz mindenekelőtt a határozati javaslatot fogom fölolvastatni. Mihályi Péter jegyző (újbólfölolvassa Irányi Dániel határozati javaslatát.) Andrássy Gyula gr. miniszterelnök: T. ház! Azt gondolom, hogy azon törvényjavaslat, melyet beterjeszteni bátor voltam, határozottan kijelölvén az általa eléretni óhajtott főbb czélokat, magamagát indokolja; ennek következtében én az átalános tárgyalás alkalmával fölöslegesnek tartom azt részletesen indokolni. Ha fölvilágositásra lenne szükség, később az egyes részleteknél igen szívesen fognék azzal szolgálni, és azt gondolom, hogy ez az egyes pontoknál ott inkább is helyén lesz. Bátor leszek azonban válaszolni azokra, miket Irányi Dániel igen t. képviselő ur szemben ezen törvényjavaslattal mondott és arra, (Halljuk!) a mivel ő külön, s ellenkező határozati javaslatát indokolta. Méltóztatott — hogy a kisebbekkel kezdjem — azt mondani, hogy elismervén a dunaszabályozás országos érdekét, van e törvényjavaslatnak több olyan intézkedése, melyek egyátalában nem országos, hanem városi érdeket illetnek; igy, hogy a kövezés, utczák sorozása, stb. bizonyosan nem országos érdekek; azt kérdi tehát a t. képviselő ur: hogyan kerülnek ezek az alakítandó központi építészeti bizottság hatáskörébe ? Erre nézve azt vagyok bátor válaszolni: hogy nem méltóztatott a törvényjavasla|tot jól elolvasni ; mert e munkák nem a kölcsönből létesítendők, hanem ezekre nézve csak ja fölügyeleti jog van föntartva ezen bizottmánynak. De méltóztatott még azt is mondani: hogy igen is, vannak bizonj^os utezák, melyek folytatásául tekinthetők az országos utaknak, s ezekre nézve elismeri, hogy országos érdeküek; de hogy a szarka-utcza, vagy nem tudom melyik, jó karban tartatik-e % kivilágittatik-e vagy nem ? az nem országos érdek. Erre nézve megjegyzem, hogy itt az elválasztása az országos érdekűnek a nem országos érdekütői, s annak meghatározása, hogy melyik országos érdekű, melyik nem ? végtelen bajos, sőt lehetetlennek is mutatkozik. S épen ennek tulajdonitható az, hogy p. o. Prancziaországban, melynek fővárosa bizony egyike Európa leggazdagabb városainak, mégis az állam évenkint egy bizonyos összeget fizet a főváros utczakövezetének föntartására. Miután pedig azt, hogy ez, vagy amaz utcza tekintessék-e az országos közlekedés folytatásának kizárólagosan? biztosan meghatározni nem lehet ; ennek következtében a kövezési és föntartási összegnek felét viszi ott át az állam, tekintet nélkül arra, hogy az mely utczára fbrdittatik, — és ez gyakorlatilag máskép nem is lehet. Méltóztatott továbbá azt mondani a t. képviselő ur, hogy a kormány a központi építészeti bizottság fölállítása által a helyhatósági jogokat támadja meg. Erre nézve bátor vagyok mindenekelőtt válaszolni, hogy mindig rósz állás az, ha royalisabb valaki, mint a király maga. S azt gondolom, hogy a t. képviselő ur jelenleg épen ezen helyzetben van. A városnak nemcsak magistratusa, de közvéleménye is elég hangosan és elég világosan nyilatkozott, miszerint a t. képviselő ur állításával szemben azt mondhassam, hogy a fővárosok közvéleménye e törvényjavaslat által a helyhatósági jogokat veszélyeztetve nem látják. Szabadjon őt egyszersmind a municipalis jog iránti féltékenységet illetőleg, London példájára figyelmeztetnem, mely, úgyszólván, mintája az összes európai municipiumoknak. A t. képviselő ur épiígy tudhatja mint én, hogy évenkint bizonyos napon, midőn a királyné a Cytibe, a szoros értelmű városba be akar menni, a kapun kell kopognia, és engedélyt kérnie, hogy bemehessen, a mire a polgármester azt feleli, hogy szívesen látják. London tehát mindenesetre félti helyhatósági jogát, s mindamellett itt is nem régen alakíttatott egy ilyen bizottság, mert tapasztalta a város, hogy a helyhatósági szervezet mellett ily külön és nagyobb hatalommal fölruházott közeg nélkül sem ugy előhaladni mint más városok, sem egyöntetű irányban működni nem képes. Ilyen bizottságnak alakítása nálunk sem lehet a municipalis jogok megtámadása, hanem csak egy oly közeg, melynek eddigi hiányát a főváros jelen állapota világosan bizonyítja, és melynek szükségét a főváros minden lakója élénken érzi, mert e nélkül egyöntetű működés nem képzelhető. {Helyeslés.) Méltóztatott továbbá azt is mondani, hogy a kormány jobban tesz vala, ha inkább mással foglalkozik : mert mi — úgymond a t. képviselő ur — ha jól értettem — a íővárost akarjuk kiépíteni országos költségen, a mi pedig nem tartozik az ország teendői közé ; és nem veszszük észre azon szobrot, mely Buda várának egyik piaczán áll, emlékéül annak, ki Buda várát védte és Pest városát összelövöldöztette. — Erre csak azt vagyok bátor felelni, hogy e tekintetben eltér fölfogásunk. Az én nézetem a,z, hogy a mostari Magyarországnak szabad alkotmánya azon állás, melyben egész Európa egyhangúlag elismeri, mindez — részben legalább — emléke azoknak, kik az ellentáborban voltak, és ezen emlékekkel szemben azon emlék melyet " a t. képviselő ur érintett nem oly valami, hogy ennek elmozdítását, én legalább, azon te-' 47*