Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-141

14T. országos ütés márczius 10. 1870. 29 Pesten vagyok azt olvasom, hogy Bécsben vagyok, ha Bécsben, azt olvasom, hogy Pesten (Derültség.) Átalános működésünkről azt olvastuk, hogy elárultuk az alkotmányt. A ki mindennap kénytelen azt hallgatni, hogy elárulta az alkotmányt, az utóvégre érzéketlen lesz kisebb vádak iránt. (Helyeslés jobb felől.) Ez egyszerűen az ok, és nem egyéb, ha nem válaszolunk. Azt is méltóztatott mondani, hogy miért nem válaszoltunk hamarább. A „Hon" mai reggeli számában van az mondva, hogy „meddig fogjuk még csuífá tenni a honvédséget," ugyan mikor kellett volna arra hamarább válaszolnunk? (Nagy derültség, éljenzés és taps jobb felől.) Két éve, hogy működünk e téren, mindenki láttára, felelősségünk teljes érzetével: ha ez nem válasz az ily vádakra, ugy más választ találni nem vagyok képes. (Élénk helyeslés és éljenzés jobb felől) Várady Gábor: Meg fogja engedni a t. miniszterelnök ur, hogy a megkezdett lövöldözést folytassam. (Halljuk!) Azok után, a mik elmondattak, nagyon rövid lehetek. A t. államtitkár ur azt mondotta, hogy ha tiszta lett volna a kérdés, tiszta leeudett volna a felelet is. Eltekintve attól: a kérdés volt-e tiszta, vagy az arra adott felelet? csak azt jegyzem meg : hogy a kormánynak kötelessége, főleg a költségvetés tárgyalása alkalmával fölvilágosítást adni a költségvetésre vonatkozó minden tárgyra, ha ez iránt meg nem kérdeztetik is. E czélra köteles volna egy részletes indokolást, jelentést mellékelni költ ségvetéséhez. Én tegnap tettem ez iránt észrevételt, és vártam, hogy ez iránt az igen t. államtitkár ur mikép fogja magát, illetőleg a kormányt igazolni. Az ily indokolásnak igen sok előnye először is az, hogy verba volánt, seripta manent. Azután nem is lehetséges ugy a tárgyalás folyama alatt minden kérdést tüzetesen megvitatni, ha a kormánynak nincsen indokolt jelentése a ház előtt. Az igen t. államtitkár ur szép, érdekes, tanulságos beszédet tartott ma, beszélt tegnap, és többek közt — hogy többet ne említsek — például egy lényeges ellenvetésemre és kérdésemre mostanáig sem felelt. Egész önmegtagadással vártam eddigi a feleletet, mert én legalább nem hallottam, hogy felelt volna államtitkár ur azon ellenvetésre, mely kétségtelenül komoly volt, mert a törvény megtartásáról van szó, t. i. arról, hogy a kerületi hat parancsnokiránti rendeleténél az 1868. XLI. t. ez. 7. §-át miért nem tartotta meg, és miért nem használta azon elnevezéseket a költségvetésben, miért nem tartotta meg azon kerületeket, melyeket a törvény kijelölt? Ha indokolt jelentés lett volna a ház előtt, akkor az igen t. államtitkár ur bátran adós maradhatott volna a felelettel itt a házban, azt mondhatta volna: megírtam, tessék elolvasni. Nem követte a többi miniszter példáját, sem az igen t. miniszterelnök ur és második sorban a t. államtitkár ur, például a kereskedelmi, a cultusminiszter példáját, valamint a közlekedési miniszterét sem, a kik költségvetéseikhez indokolást mellékeltek, vagy—minthogy honvédelmi költségvetésről van szó—nem követte például a közös badügy minisztérium példáját sem, mely költségvetéséhez terjedelmes indokolást csatolt; ott el vannak mondva a természetbeni élelmezésekre, az alapok kimutatására, az illetményekre, a fizetések szabályozására a főtisztek fizetésére, a katonai hivatalnokok fizetéseire, az átalány érték szabályozására, oktatási ezélokra, központi vezetés, hatóságok, közigazgatási ágazatokra stb. vonatkozó indokolások. Azért sorolom elő mindezeket, mert mindezen tárgyak belevágnak egyszersmind a honvédelmi minisztérium költségvetésébe is. Mindezen tételre pedig elmondta indokolását a közös hadügyminisztérium. Es ha ezt tette a közös hadügyminisztérium akkor, midőn a delegatiók már 3 év óta folytatták működésöket : mennyivel inkább kötelességében állt volna a honvédelmi minisztériumnak most, midőn a honvédség szervezését illető költségvetés először fekszik a ház előtt! Igaz t. ház, hogy ezen esetben az államtitkár ur nem tarthatta volna itt e házban tegnap, és különösen ma, érdekes, és részemről is elismerem, tanulságos, és sok tekintetben kielégítő beszédét; de ezen veszteség nézetem szerint kellően lett volna pótolva az által,hogy mi a költségvetést tüzetesen és minden irányban, vagy legalább igen sok irányban megnyugtató módon tárgyalhattuk volna. Ez volt észrevételem. (Helyeslés bal felől.) Kerkapoly Károly államtitkár: T. ház! Mindkét képviselő urnák adós vagyok válaszszák Jókai barátom azt mondotta, (Zaj. Halljuk!) hogy azt csak mégis elismerem, hogy azoknak az itt legelőször mutatkozott honvédeknek öltönyei mungóból voltak készítve, a mi pedig ilyen meg olyan rósz. Ezt nem ismerem el; hallottam, de el nem ismertem. Az igaz: én annyira szakértő nem vagyok, hogy magam vizsgálata alapján arra meg merjek esküdni, hogy nem az volt; de azt tudom: először, hogy a szerződés tiltotta, hogy abból legyen; tudom másodszor, hogy a minta, mely elő volt adva, és melyhez alkalmazni kellett az öltönyöket, nem abból volt; tudom harmadszor, hogy az átvételhez az átvevő bizottság tagjait a kereskedelmi minisztériumnak részünkről hozzá intézett kérés folytán tett intézkedésére az itteni iparkamra ajánlotta és hogy az átvétel azok által tőrtént. Ha ennek daczára az öltönyök mégis azon anyag-