Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-162

364 162. trszágos ülés ápril 6. 1S70.' magyar-consulatus van ugyan ; hanem magyar törvény sehol sincs, és ha két magyar perelne is egymással, a per az osztrák törvény szerint foly, és azután Konstantinápolyon, Trieszten, s isten tudja hol megy keresztül. Legközelebb Bukurestben Koós Ferencz magyar evangélikus lelkész perelt egy másik magyar lelkészszel, s midőn az osztrák consulatus a dologhoz nem értett, s nem tett kellő lépéseket : az egyik átszökött az ottani hatósághoz, s azt mondta, hogy ő oláhországi alattvaló, a másik megmaradt a régi intézkedés alatt s igy Koós Ferencz egyszerűen kivettetett és két év óta meg van fosztva megyéjétől. De mivel én nem tartozom azokhoz, a kik azt hiszik, hogy a consulatusok külön törvénykezést gyakoroljanak a külföldön, — nem tartozom, mondom, ezekhez s nem is akarom mondani, hogy helyes volt-e vagy nem a consulatus eljárása • hanem ezen kérdés miként állására nézve a következő interpellatiót vagyok bátor előterjeszteni: A bukurestí magyar református lelkész Koós Ferencz urnák, ez előtt már két évvel az ottani hatóság által a magyar-osztrák consulatus mellőzése és tiltakozása daczára történt letartóztatása, fogságban tartása, megyéjétőli megfosztása s az ezekből eredő tetemes veszteségeinek kártalanítása tárgyában tétetett-e valami intézkedés a magyar kir. kormány által, és ha igen : mik azok ? Elnök: Közöltetni fog az összes minisztériummal. Kollár Antal: T. képviselőház! Egy régi kérdéshez kívánok hozzászólani: értem a városok és kerületek hatósági költségeinek megtérítését. E tekintetben indítványoznám, miszerint méltóztatnék az iratokat a belügyminisztériumnak kiadni, mely javaslatát beadván, a t. ház azt tárgyalás alá venné. E tárgyban a következő határozati javaslatot van szerencsém benyújtani. Mihályi Péter jegyző (olvassa Kollár Antal indüványát.) „Tekintettel arra, miszerint a városok és kerületek törvényhatósági költségeiknek visszapótlása iránti kérdés már kilencz esztendő óta függőben van, — tekintettel továbbá arra, miszerint e kérdésben már 1868-ik évben és a 237-ik és 309-ik szám alatti indítvány, határozati és bizottsági javaslat adatott legyen a képviselőház elé — nehogy ezen régi tárgynak végelhatározása még tovább húzódjék, — indítványozom : miszerint mind az emiitett, mind pedig a folyó évi 239-ik szám alatti határozati és egyéb iratok eljárásul a belügyminisztériumnak kiadassanak. Ivánka Imre: T. képviselő ház! Az 1848-ki törvényeknek tendentiája az, hogy a polgárokat egyenlőkké tegyék, de semmiesetre sem lehet az, hogy a volt vagyis a régi nemes embereket azért sújtsa, mert nemesek. Történt nemrég, hogy egy család átváltoztatta nevét magyarra. A család öt tagból állván 525 frtnyi díjjal terheltetett, a mit most végrehajtás utján fognak rajta behajtani, míglen más szerencsésebb nemnemes csak öt frtnyi dijat fizet. Azt hiszem, hogy senkinek sem lehet érdekében, hogy valaki egy egyszerű nóvátváltoztatásórt minden predicatum hozzáadása nélkül, megrovassék csak azért, mert nemes ember. Ezért vagyok bátor a pénzügy- és igazságügyminiszteriumhoz a következő interpellatiót intézni. (Olvassa az interpellatiót.) „Az 1868. XXIII. törvényczikk 1. §-ában az 1840. évi január 27-én kiadott díjazási szabály érvény ben tartatni rendeltetvén, ennek 151 §-a az egyszerű névleforditásokra is alkalmaztatik." Miként értelmezi a minisztérium e szabályt oly esetben, ha magyar nemes ember nevét változtatja át ?; — és ha ily esetben csakugyan fejenbint 105 frt díj szedetnék be: Szándékozik-e e szakaszt akként módosítani : hogy a névnek — czimek nélküli — egyszerű átváltoztatása esetén, minden honpolgár egyenlő — még pedig csekély — dijat fizessen 1" Elnök : Közöltetni fog az illető miniszter urakkal. Körmendy Sándor: T. ház! Van szerencsém magam és több képviselőtársam nevében egy határozati javaslatot a t. ház elé terjeszteni, melyet bővebben akkor szándékom indokolni, ha majd a fontos tárgy, reményem, szerint tárgyalásra ki fog tűzetni. Most egyszerűen fölolvasom azon reményben, hogy miután a tárgy olyan, mely párttekintet alá nem jöhet, ennélfogva bizonyosan a t. ház minden tagja által pártoltatni fog annak idejében. (Olvassa a határozati javaslatot.) „Tekintve, hogy laktanyák hiánya miatt a katonaság elszállásolása az ország lakosait nemcsak súlyosan de igazságtalanul is terheli; tekintve, hogy a katonaság létszámának nagymérvű fölemelése s a honvédségnek is fölállítása által e baj, kivált némely vidékekre, természeténél fogva szintén tűrhetetlen; tekintve, hogy a mennyiben a teher egyenlőtlenül is oszlik meg az ország lakosai közt, mert mig némelyek soha, mások addig folytonosan nyomva vannak általa, — csak annyival súlyosabb ; tekintve, hogy ezen valóságos indirect adó, hazánk legtöbb városát már idáig is akkora adóságokba bonyolította, melyek majdnem kilábolhatlanok s melyekkel