Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-162

162. országos ülés ápril 6. 1870. 363 terhelő szolgalomért a fa izás -jogosultakra, — az 183% : VII. törvényezikk 7. §-ban meghatá­rozott fuvarozást és favágást kivéve, — semmi viszontelier, vagy viszonszolgálat nem háramlik és semmi térítési kötelezettség nem terhelheti. Miután továbbá a volt földes uraságok, meg­szüntetett úrbéri igényeikért 184 7 i 8 : IX. törvény­ezikk értelmében országosan kármentesittetvén, oly helyeken hol úrbéri rendezés időközben nem történt, különösen a faizásra nézve a korábbi (l83 2 i, ; és 1840. törvények rendeletei szerint a gyakorlat továbbá is megtartatni rendeltetett, és igy a volt úrbéresek a fajzásnak ingyen való élvezetében az idézett törvény által oltalmaz­tatnak. Minthogy végre az 1850. márczius 4-én kelt s 80. sz. a. a birodalmi kormány-lapban Magyarországra nézve közzétett nyilt parancs által behozott ideiglenes földadózási szabályzat­nak 4. §. értelmében a földadó csak a tiszta jövedelem után fizettetik, és pedig azon tiszta jövedelem után, melyet a földbirtokos húzhat, levonván a termelési költségeket, de nem jöhet­vén (14. §.) tekintetbe, vajon azon földbirtokos tartozik-e azon földtől valakinek, bármily czimen, természetbeni vagy pénzbeli szorgalmakkal vagy sem; — ugyanazon nyilt parancs 18. §. értel­mében pedig ügyelni kell arra, hogy a földadó mindig csakis az illető föld valóságos birtokosától követeltessék : miből következik, hogy a mint egy részt, az úrbéri faizás a földadó tárgyát nem képezi, ugy másrészt a faizás után adó­megtéritésnek helye nem lehet senki részére. Ezeknek ellenére azonban megtörtént, hogy a volt cs. k. absolut bel- és pénzügyminiszté­rium egy 1853. június hó 10-én 6217. szám alatt kelt rendelettel, mely a volt cs. k. hely­tartóságokkal miheztartás végett közöltetett , de melynek közzététele egyenesen megtiltatott, meghagyta az akkori politikai hatóságoknak, hogy előadandó esetekben a faizás után bizo­nyos arányban telekadót állapítsanak meg és az illető összeget az adóhivatalok közbenjárásával a volt úrbéresektől beszedjék és a volt földesura­ság adójából leírassák illetőleg levonassák ; hogy továbbá ezen nyomon indulva Pozsony megyében kebelezett hegyentuli járás több közsé­gében , jelesül Stomfán az ottani volt uradal­mi birtokos ugyanezen eljárást vette igénybe akként, hogy Stomfa mezőváros volt úrbéresei a faizás után évenkint nekik járó 865 öt tű­zifa után évenkmt 105 frt 69 \ krt és en­nek hadi- és egyéb pótlékait 1852-ik évtől kezd­ve a volt földesuraságnak megfizetni kötelesek legyenek, melynek fizetésében az illető volt cs. k. szolgabíró politikai utón hozott, és 1865-ik október 31-én kelt határozatával elmarasztatván ennek akkori foganatbavétele a volt úrbéresek részéről beadott folyamodvány által fölfüggesz­tetett ; —, végre, hogy a m. kir. belügyminisztérium a fönebbi utón hozzá jutott ügyben 1868-ik már ez. 26-án kelt 5904 sz. a. hozott rendelete szerint az ügyiratokat ujabb és még súlyosabb arány megállapítása végett a megyei hatóság­hoz visszaküldötte, egyúttal kijelentvén, hogy a többször idézett 1855. június 10-én kelt 6217. számú osztrák rendelet lényegét egyelőre ha­tályban föntartja, holott ezen rendelet az 1868. XXV. törvényezikk 1-ső §-ában foglalt adókeze­lési és behajtási szabályzatok sorába nem tar­tozik és nem tartozhatik ; és hogy a pozso­nyi magy. kir. adóhivatal egy 1867. évi decz. 16-án kelt 4240. számú hivatalos megke­resést intézett a járásbeli szolgabíróhoz az iránt, miszerint eszközöltesse, hogy a stomfaiak a faizás után rajok rótt adómegtéritést telje­sítsék. Mindezeknél fogva és különösen tekintve, hogy alkotmányos országban a honpolgár csak­is azon adónemnek és azon adóösszegnek fizeté­sére kötelezhető, mely az országgyűlés által elfo­gadtatott és megszavaztatott, és tekintve, hogy alkotmányos kormány csak az ily adónak behajtására nyert és nyerhetett törvényes meghatalmazást; végre tekintve, hogy még az elmúlt absolut időszak alatt is csak oly terhelt állapíttattak meg közadózásul, melyek az absolute uralkodott fejedelem és tanácsosai által közhírré tett nyilt parancsokban voltak meghatározva : azon kérdést intézem a tisztelt belügy- és pénzügyminiszter urakhoz; Van-e tudomásuk az úrbéri faizás után kö­vetelt adomegteritesekről és ezeknek behajtása érdekéből a kormány közegeinek a volt úrbéresek ellen követett, eljárásról, vagy nem? — ha van : mely hazai törvényre alapítják ezen eljárást ? ha nincs: szándékoznak-e és minő intéz­kedéseket tenni, hogy ezen törvényt sértő igé­nyek, és a vele egybekötött eljárás azonnal megszüntettessék és a netalán időközben a volt úrbéresektől beszedett törvénytelen követelések az illető földbirtokosok által azonnal visszafizet­tessenek, és a költségek megtéríttessenek 1 Elnök: Közöltetni fog az illető miniszter urakkal. Berzenczey László: T. ház ! Nem is tudom, metyik minisztériumot interpelláljam : in­terpellálom tehát az összes minisztériumot. (De­rültség.) Ha a magyar ember külföldön van, nem tudjuk, hol perelendő be az : mert-osztrák­46*

Next

/
Thumbnails
Contents