Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-161

161. országos llés ápril 5. 1870. 357 Tehát kérem, méltóztassék a t. ház ezen indítványomat elfogadni. Mihályi Péter jegyző (olvassa a beadott indítványt.) Elnök: Elfogadja at. ház? (Elfogadjuk!) Tehát elfogadtatik. E szerint tehát lesz : „Erdélyi kir. biztosság, loldtehermentesitési alapigazgatóság Kolozsvárott, igazoló bizottmány" az első ezimen 143,800 ft.; a következő 4-ik czim pedig lesz 2-ik, az 5-ik 3-ik, s a 6-ik lesz a 4-ik czim. Mihályi Péter jegyző (olvassa a rendkívüli kiadások összes fejezeteit, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnök: Elfogadja a t. ház az államköltségvetés 2-ik §-át egészben? (Elfogadjuk!) Tehát a 2-ik § el van fogadva. Mihályi Péter jegyző (olvassa a költségvetés 3-ik szakaszát.) Bujanovics Sándor előadó: A 12-ik fejezet alatt egy sajtó hibára vagyok bátor a t. házat figyelmeztetni; ott ugyanis az áll: „Az 1860. évi közjövedelmek" e helyett hogy „1869-ik évi közjövedelmek" Elnök: Ezt kérem kiigazítani. Elfogadja a tisztelt ház e szerint kiigazittatva a 3-ik szakaszt í (Elfogadjuk!) Tehát elfogadtatik. Mihályi Péter jegyző (olvassa a 4, 5, és 6-ik §-í; melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa tovább a 7-ik %-t.) Elnök: Elfogadja a t. ház a 7. §-tí (Elfogadjuk !) E szerint a t. ház ezen törvényt részletesen is elfogadta. Holnap utószor föl log olvastatni és a főrendi házhoz tárgyalás végett átküldetni. Addig a most történt néhány ezer forintnyi változás be lesz iktatva ós a szerint a sommá is rectifieálva. Következik a napirenden levő tárgy: „a központi bizottság jelentésének tárgyalása egyetemben Tisza Kálmán határozati javaslatával, az állam vaspályatársulat adójáról szóló törvényjavaslat iránt. " Mihályi Péter jegyző (olvassa a törvényjavaslatot.) Elnök: Mielőtt a t. ház a korábbi alkalommal ezen törvényjavaslat tárgyalásába, bocsátkozott volna, mindjárt az előadó ur indokolása után, Tisza Kálmán képviselő ur a következő határozati javaslatot adta be. Mihályi Péter jegyző (olvassa Tisza Kálmán határozati javaslatát.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: T. ház! Én magam részéről Tisza Kálmán képviselő ur határozati javaslatát elfogadom, és nincs észrevételem az ellen, hogy mindazon okmányok, melyek a déli vaspályatársulat engedélyezésére vonatkoznak, a pénzügyi bizottság elé terjesztessenek és ott megvizsgáltatván és a körülmények földerittetvén, a háznak a bizottmány által jelentés tétessék. Az általam beterjesztett törvényjavaslatnál ezen tárgy csak mellékesen jött szóba : mert méltóztassanak megtekinteni a törvényjavaslat czimét és tartalmát, abból kitűnik, hogy a törvényjavaslat csak a szabadalmazott állam vaspályáról szól; tehát minden más közlekedési vállalat, mely a birodalom másik részében tartja székhelyét, ezen törvényben nem említtetik, így például a dunagőzhajózási társaság sem említtetett, melyre nézve megjegyzem, hogy ezen vállalatra nézve is folytak tárgyalások a másik minisztériummal, mind a kamatbiztositás mind a jövedelmi adó miként fizetésére nézve s miután a társaság e hónak 12-én tartja közgyűlését, s a közgyűlés valószínűleg elfogadja a két minisztérium közt történt megállapodást, a keletkezett egyezség külön beterjeszthető lesz a képviáelő házhoz, a mi ezen törvényjavaslat kiegészítéséül fog szolgálni. A déli vaspálya-társaságra nézve, mint emiitettem, én csakis pénzügyi szempontból vizsgáltam meg az engedély-okmányokat s pótszerződéseket, és ugy találtam, hogy az utolsó szerződés az előbbi kérvény által állapíttatott meg, még pedig 1866. febr. 27-ón s a minisztérium ós e társulat által alá is Íratott. Ezen szerződést ő folsége 1866. év június 30-án megerősítette s ezen legfelsőbb megerősítés, 1866. szept. 16-án ezen társaságnak tudtul is adatott. E megállapodásra az Olaszországgal kötött békeszerződésben — a 10. pontban — hivatkozás is történik. Engem különösen egy körülmény indított arra, hogy a déli vaspályatársulattól a jövedelmi adót ne követeljem ; és ezen ok az, hogy az emiitett ujabb szerződés a déli vaspálya összes vonalaira egy garantia-összeget állapit meg, mig azelőtt öt külön vonal részére külön-külön biztosítási összeg volt megszabva; és igy, ha az első szerződés változatlanul főnállana, könnyen megtörténhetnék, hogy mig egyes vonalak a biztosított összegnél sokkal többet jövedelmeznek, mások után mégis nevezetes kamatbiztositási összeget kellene fizetni, és a kevésbbé jövedelmező vonalak hazánkban vannak. Ha tehát én a jövedelmi adót kiszabtam volna a társulatra, könnyen megtörténhetett volna, hogy a magyarországi vonalaknak egyik vagy másik része nem jövedelmezvén egészen azon összeget, a mely az első szerződés szerint biztosítva volt, a magyar állam nevezetes fizetési kötelezettséget vett volna magára, s igy nem akartam magam a tényleges állapot ellen cselekedni. Ismételve megjegyzem, hogy én e kérdést csakis pénzügyi szempontból tekintettem ; de miután más nézet is merült föl, szükséges ezen kér-