Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-158

g 2 g 158. országos ülés áprii 1. 1870. hozzá, mely a bécsi legfelsőbb számvevőszék 1867-ki zárszámadásában azért áll elő mint különbözet, mert az nem valóságos előirányzatot, hanem csak kerek számokat vett, ezt nem is nehezteli senki, s azért bátran hozzá lehet számítani. A másik tétel, melynek hozzáirását engedje meg, az azon 39,587 frt, mely egy egyszerű számtani hibából származott, s melynek megfelelő pénz okvetlenül meg van a pénztárban, miután ezen számítási hiba javunkra igazíttatott ki. Ezen két tételnek hozzáadása után képviselő ur saját számításai szerint 6,095,725 frt többletnek kellene lenni, holott az 1868-iki zárszámadás és az 1867. évi kezelési kimutatás által kimutatott többlet, melyet a hetes bizottság is helyesnek talál, tesz 6.083,405 frtot. Tehát az egész különbség, mely kettőnk számítása közt létezik, csakis 12,320 frtot tesz, s az is javamra szól. (Élénk tetszés jobb felől.) Nincs tehát nagy különbség köztünk t. képviselő ur, s végre is az ily hosszú és sokszori vitának az a végeredménye van: hogy a legnagyobb ellentétben látszó vélemények is, ott, hol valóságos számokról és nem elvekről van szó, elvégre igen képesek egymást megközelíteni. Megbocsásson a t. ház, hogy sok számmal untattam, (Felkiáltások : Halljuk! Halljuk!) de igen nagy érdekemben volna valahára alaposan meggyőzni az ellenzék ezen igen tisztelt vezérét, ifjúkori barátomat s volt követtársamat, kivel a régi pozsonyi országgyűlésen ezelőtt 27 éwei hazánk anyagi érdekeiről együtt annyit tanakodtunk : hogy nekem van igazam, ki bízom jövőnkben, s ugy szeretném eloszlatni komoly aggodalmait; de félék, hogy ez alig fog sikerülni. Tamás sem hitte megváltónk feltámadását, mig ujjait sebeibe nem illeszthette; a t. képviselő urnák pedig módjában lett volna ily kézzelfogható meggyőződésre is jutni: ha a hetes bizottságban résztvenni kivánt volna. Ez esetben ugyanis — hivatkozom a tisztelt bizotniány tagjaira, hogy—ámbár 1868. óta ismétel múlt egy év, melyre 15 millió deficit volt előirányozva, mindamellett, hogy semmi folyó tartozással hátrányban nem vagyunk, és hogy a költségvetés által megszavazott tóteleknek eleget tettünk — ugy tehetett volna, mint Tamás: mert a tisztelt bizottság tagjai megtekintvén mindent, a főpénztárban láttak nem egy-két de több milliót aranyban ezüstben és papírpénzben, az állam szükségeire s különösen a honvéd-fölszelésre készen tartva. (Élénk tetszés és derültség jobb felől.) Még csak egy és utolsó észrevételem van képviselő ur beszédére. (Halljuk!) Miután hibásan összeállított számai szerint is nem tud több, mint 300,000 frt deficitet kihozni, én pedig megmutatam tulajdon saját számaiból, hogy azok szerint is meg van a többlet: számos okkal mutatja meg, hogy ezen eredmény korántsem a minisztérium érdeme. A minisztérium ezt saját érdemének soha sem tulajdonitá, de hogy a vámjövedelmek mindenek előtt levonandók a közös költségekből, ez érdeme azon önök által annyiszor kárhoztatott közösügyi törvénynek ; {Nagy tetszés jobb felől.) hogy a vámjövedelmek oly nagy mérvben növekedtek, miszerint képviselő ur számítása szerint abból Mag yarorszagra 5 \ millió jut, az sem a minisztérium érdeme, de egyenes következménye a békés kiegyenlítés politikájának, melynek folytán hallatlan s nem várt mérvben növekedett az anyagi gyarapodás, a kereskedés; (Hosszas tetszés jobb felől.) a minek nincs nagyobb bizonyítéka, mint a külkereskedés s igy a vámjövedelem folytonos növekedése. Az sem egyedül a minisztérium érdeme, hogy, mint képviselő ur beismeri, az adótételek emelése nélkül nagyobbak voltak a bevételek, mint előre számítani lehetett ; de mindezt eredményezte a békés kiegyenlítés politikája, melyet mi tervezénk, mi vittünk ki, és mi védünk önök ellen is. (Hosszas élénk helyeslés jobb felől.) Nagy haladás tapasztalható önök nézeteiben, midőn az ellenzék egyik vezére azért, hogy a minisztériumot dicséret ne illethesse, mindezt elismerni volt kénytelen. (Élénk tetszés

j jobb felől.) Igen is, t. ház! a tények hatalma előtt nem egy bal vélemény foszlott szét, nem egy fekete színekben gyönyörködő pessimismus enyhült. Az igmándi levél és a mostani nyilatkozat közt mily óriási különbség van ! (Hosszas nagy tetszés jobb felől.) Nem a minisztérium, sem pártunk nevében, de azon politika nevében, melynek mi hívei vagyunk, eonstatálom az ellenzék egyik legkitűnőbb férfia által a békés kiegyenlítési észszerű politika üdvös hatásának elismerését, a tények hatalmának hozott hódolatát! (Hosszasan tartó élénk éljenzés jobb felől.) Ghyczy Kálmán: (Zaj. Fölkiáltások: Helyréi Elnök csönget.) T. képviselőház! T. képviselőtársunk Gajzágó Salamon tegnap pénzügyminiszter úrról beszélvén, kiemelte azt, hogy pénzüg} miniszter ur igen ügyes a kedvező alkalmak fölhasználásában, (Derültség.) Tapasztalam ezt a mai napon (Élénk helyeslés jobb felől. Derültség.) Midőn elvekről van szó, (Fölkiáltások : Halljuk!) a melyekre a válasz igen hamar és könnyen megejthető, akkor a miniszter ur legutoljára szól: midőn hoszu számok sorozatáról van szó, melyekre nehezebb a felelet, akkor szíves elébb szólni, hogy ellene nehezebben lehessen felelni. (Élénk helyeslés bal felől.) Ez parlamentális taktika és