Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-158
158. országos ülés ápril I. 1870. 3J7 én ez ellen nem is panaszkodom, csak a t. háznak kegyes elnézését leszek bátor kikérni arra nézve, hogy ha tehetségem csekélységéhez képest nem felelhetnék tüzetesen minden számos észrevételre, amelyekre miniszter ur itt rögtönözni méltóztatott, azt nem az ügy, hibájának, melyet védek, hanem saját gyöngeségemnek méltóztassanak tulajdonítani. (Derültség.) Mielőtt azokra térnék át, miket pénzügyminiszter ur mondott, szükséges néhány szót mondanom azokra, mik a t. előadó ur által terjesztettek elő. T. előadó ur azt mondotta, hogy a hetes bizottságnak zsinórmértékül kellett hogy szolgáljon a háznak deczember 2-án hozott határozata, s miután e határozat hivatkozik az 1867. márczius 2-án hozott határozatra, tehát a hetes bizottság eljárására nézve az 1867. márczius 2-án hozott határozatnak kellett zsinórmértékül szolgáim. Ezen állítása a t. előadó urnák azon föltevésből látszik kiindulni, melyet pénzügyminiszter ur is hangsúlyozott : mintha az 1867. márczius 2-ki határozat folytán a minisztériumnak pénzügyi és számadási tekintetben semmi más teendője nem volna, mint kimutatni azt, hogy a mit bevettünk, azt elköltöttük az állam költségeinek födözésére, mert teljhatalmunk volt azt elkölteni. Kezemnél van a márczius 2-ki határozat, ebben több is foglaltatik annál, mint a t. előadó ur abból idézni méltóztatott. Igaz, benne van, hogy fölhatalmaztatik a minisztérium, hogy minden létező adót az eddigi gyakorlat szerint szedje be, azokat az ország közigazgatási kiadásaira s az országgyülésileg megállapítandó közösügyi költségekre fordíthassa, szóval az ország államjövedelmeinek beszedéséről, azok mértékéig az állam szükségeinek pontos födözéséről gondoskodjék. De hozzá tartozik e határozathoz még az, a mit t, előadó ur nem emiitett: hogy t. i. „a folyó év jeíolyta után azonnal adandó számadás kötelessége mellett"; ebből tehát az következik, hogy a minisztériumnak teljes fölhatalmazása volt a bevételekből a költségeket saját felelőssége alatt födözni, de számot tartozik' adni arról is, hogy miként födözte azokat. Ezen „miként* az, melyet az országgyűlésnek megbírálni joga, van, és ezt csak ugy bírálhatja meg, ha rendes számadás adatik az illető bevételekről és kiadásokról. Eszembe jut ez alkalommal, hogy pénzügyminiszter ur legközelebb azt méltóztatott állítani, hogy 1867-re költségvetés nem lévén, számadás sem adathatik. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Bocsánatot kérek, nem moadtam! Ghyczy Kálmán : Ha költségvetés nincs, nem is lehet költségvetés alapján számot adni; de bevételekről és kiadásokról mindig lehet számot adni; . . . Lónyay Menyhért pénzügyminiszter : Az meg van! Ghyczy Kálmán: . . . mert, ha lehetséges volt azon nehézségek közt, melyek akkor léteztek, az állam pénzügyeit kezelni, ha ezen kezelés rendszeres volt : akkor nem lehet lehetetlenség erről számot adni, s a nehézség épen az, hogy ilyen számadás nincsen. Az 1867. számadásra nézve t. előadó ur azt mondotta, hogy itt a dolog lényegére nézve a hetes bizottságnak nem volt más föladata, mint megvizsgálni, az 1868: XXVIII. törvény szerint, hogy vajon a minisztérium nem költött-e többet, mint fölhatalmazva volt, s vajon illetéktelen átruházásokat nem tett-e ? Bátor vagyok a hetes bizottságtól kérdezni, hogy ha föladata csak ez volt: miért bocsátkozott akkor abba, a mi föladatául kitűzve nem volt, t. i. bizonyos megtakarítási sommák kiszámításába : mert ezzel már többet, tett, mint a mivel megbízva volt 1 Azt mondja előadó ur, hogy ezen számitások nem tartoznak a dolog lényegéhez : mert ezen számításokat a hetes bizottság csak az államvagyon állapotának bővebb összehasonlítása és nagyobb fölvilágositása végett tette. Köszönöm azon nyilatkozatát a t. előadó urnák, mert az által, hogy kijelentette, miszerint a héttagú bizottság föladatának lényegéhez nem tartozott ezen megtakarításokat kiszámítani, saját, — a bizottság — véleményes jelentésüknek erejét döntötte meg. (Nem áll! jobb felől.) A t. előadó urnák többi észrevételeire lesz alkalmam akkor válaszolni, midőn azokra fogok áttérni, miket tegnap Gajzágó Salamon t. képviselő ur előadott ; most bátor leszek, a menynyire csekély tehetségemből telik, válaszolni némelyekre azok közül, miket t. pénzügyminiszter ur mondott. Először is szememre veti azt, hogy midőn egy alkalommal, —gondolom a hetes bizottság kiküldése alkalmával. — a 328. sz. kimutatásról szólottam, azt számadási tekintetben használhatlan irománynak nyilvánítottam. Megvallom, kissé drasticus volt a kifejezés; (Ugy van! bal felől) de a dolog lényegére nézve helyeseltetik a héttagú bizottság által is : mert a hetes bizottság is elismeri, hogy magából ezen 328. sz. alatti kimutatásból nem voltak megfejthetők azon nehézségek, melyek abból önkényt fölmerültek. Elismeri a hetes bizottság, hogy a 328. sz. alatti kimutatás nem államszámadás, s elismeri, hogy csak a pénzügyminisztnr úrtól pótlólag kért fölvilágositások és kiegészítések nyomán tudta magát ezen kimutatásra nézve tájékozni. En, midőn a mondott alkalommal szólottam, több hónappal azelőtt nem lehettem értesülve pénzügyminiszter
