Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-158
308 1S8. országos ülés áprfl 1. 1870. ba is bocsáttattak: hinnünk kell, hogy az építendő vonalok irányai s azok hazánk határain szükségelt összeköttetési pontjai is megállapittattak. Annálfogva remélvén, hogy igen t. miniszterelnök ur maga is méltóztatik belátni, hogy Julius 5-kén adott Ígéretének beváltására eljött legyen az idő; bátor vagyok az igen t. miniszter úrhoz következő interpellatiót intézni (olvassa az interpellatiót) : „B. Hirseh és Bischofsheim brüsseli bankárral a török vasúthálózat kiépítésére vonatkozó szerződés a Díván által véglegesen ratificáltatván : bátor vagyok igen tisztelt miniszterelnök úrhoz a következő kérdést intézni, u. m. 1-ször. Igaz-e. hogy Konstantinápoltól a fővonal Bosnián keresztül állapíttatott meg: s kormányunk beleegyezésével a közös külügyminiszter által az összeköttetési pont Bródnál meg is adatott? Ha igaz 2-szor. Biztosítva van-e Nizs vagy Novibazártól mellékágnak a Vardár, Duna és Morava völgyén Belgrádig a bosniai fővonallal együttes és egyszerre történendő kiépítése ? Elnök: Közöltetni fog a miniszter úrral. Hodossiu József: T. ház! A hírlapokból értesültem, de adataim is vannak reá, hogy Erdélyországban némely közigazgatási hivatalnokok oly embertelenül bánnak a néppel, hogy az ember azt gondolná, miszerint az 1848. előtti botoztatási szolgabiró-Wirthschaft az alkotmányos élettel egyetemlegesen in integrum visszaállitatott. Verik, botozzák, gúzsba kötik, és minden módon kínozzák a népet, mintha csak az ős inquisitio fénykorában élnénk. Történik ez Kolozsmegye örmény esi járásában, hol az ottani járási szolgabíró Sikó Lajos csak amúgy kedve szerint alkalmazza a kinoztatásnak minden nemét az emberekre, s nemcsak szolgabírói esküdt társát megfricskázza, hanem magát a népet is nemes módja és becses kénye kedve szerint kínoztatja, így történt, hogy azon járásban ezen szolgabíró egy Mán Mihály nevű tusoni lakost gúzsba köttetett és kínoztatott. Sajnos t. ház, hogy midőn az országgyűlés azon működik, hogy a botbüntetést megszüntesse, és az országgyűlést e nemes törekvésében csak a felső ház,— vagy inkább csakis a mágnások akadályoztatják, kik nem tudom, ki számára akarják még a botbüntetést föntartani;—sajnos, hogy a közigazgatási hivatalnokok ily kínzásokat gyakorolnak az embereken és hogy ily tettekkel gazdagodik korunk krónikája, nemcsak az utókor megütközésére, hanem saját korunk megszégyenítésére. Nekem régen tudomásom volt az ily tettekről, de nem hoztam fel azokat, mivel csak hírlapokból tudva meg, nem adtam teljes hitelt azoknak. Most azonban, miután biztos adataim vannak arról, a fölszólitások következtében kényszeritve érzem magamat fölszólalni, s ez iránt a belügyminiszter úrhoz interpellatiót intézni, melyet felolvastatni kérek. Mihályi Péter jegyző (olvassa Hodossiu József interpellátióját): 1) Van-e tudomása a miniszter urnák arról, hogy Erdélyben a közigazgatási hivatalnokok némelyike okkal, vagy anélkül veri ós vereti, botoztatja, gúzsba kötteti, és átalában barbár módon kínoztatja a népet? különösen 2) van-e tudomása arról, hogy Kolos megye örményesi járás szolgabirája Sikó Lajos guzsbakötési és kancsukai kinoztatásokkal illeti az embereket; nevezetesen, hogy nevezett szolgabíró ily guzsbakötési kínzásokat követtetett el, Mán Mihály azon járásbeli tusoni lakoson? 3) Szándékozik-e a miniszter ur az ily embertelen kinoztatásokat megszüntettetni ? Elnök: Közöltetni fog a miniszter úrral. Hodossiu József: Még egy rövid interpellatiót akarok intézni a kereskedelmi miniszter úrhoz. T. ház! Deczember 18-án egy interpellatiót intéztem az ipar és kereskedelmi miniszter úrhoz a népszámlálás tárgyában, melyben megkérdeztem, hogy mi indította a miniszter urat arra, hogy a népszámlálási iveken oly rovatokat, melyekben az illető nemzetiségek ki lennének tüntetve, felvétetni elmulasztott? At. miniszter ur ez interpellátiómra mai napig még nem felelt. E közben ugyan, e tárgyban a felsőházban szintén tétetett interpellátió, mint a felsőház naplójából értesültem. A lapokból megtudtam későbben, hogy a miniszter ur az illető interpellálót magánfelelettel megnyugtatta, én még ezen szerencsében sem részesültem. T. ház, a házszabályok 120-ik §-a értelmében a miniszter az interpellátiókra mindjárt felelhet, vagy máskor is. Én nem hiszem, hogy ezen szabályt oda lehetne magyarázni, hogy a miniszter vagy sohase feleljen, vagy pedig akkor, midőn az interpellationak semmi practicus értelme nem lesz. (Helyeslés a szélső bal felől.) Ha akkor felelt volna miniszter ur, midőn interpellatiómat megtettem, meglehet, hogy némely intézkedéseket lehetett volna tenni a népszámlálás ügyében; most azonban ez már késő, mert a népszámlálás be van végezve. Interpellatióm meghiúsult, és én nagyon szeretném, hogy a házszabályok jelen szakasza módosíttatott volna, a mi azonban csak az ülésszak végével történhetik,— épen a házszabályok értelmében. Miután tehát miniszter ur interpellátiómra mindeddig nem felelt, bátor vagyok a következő interpellatiót hozzá intézni, melyet felolvastatni kérek.
