Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-157

302 157. országos Ülés m&rczius 31. 1870. reformatori hatalmas kezdeményezéseknek idejé­ből elvesztegetünk. En, t. ház, ezt eonstatalom, — és remélem, hogy a naplóban ugy lesz, mert tudom, hogy a napló pontosan vezettetik, — hogy én a minisz­térium által kezdeményezett és a többség által elfogadott eredeti szerkezet megtartása mellett szavazok. Lónyay Menyhért pénzügymi­niszter ; Előttem szóló képviselő ur hivatko­zott arra, hogy az, mit beszédéből kifejtett, a Naplóban örökemlékezetül letéve leend; hogy ő a minisztérium által kezdeményezett s a több­ség által elfogadott javaslatot pártolja. Ezen eszme ellen bátor vagyok azon körülményt a képviselő ur figyelmébe hozni, hogy az állam­főszámvevőszék iránti törvényjavaslatot én nyúj­tottam be, és az volt a minisztérium javaslata. En mai napig is azon meggyőződésben vagyok, hogy az alkotmányos, parlamentális formákkal az egyezik meg, és e tekintetben hivatkozom Anglia példájára, hol minden, a mi e végrehaj­tást illeti, miniszteri ellenjegyzés mellett ő föl­sége elé terjesztetik. A minisztérium által elő­terjesztett törvényjavaslat határozottan igy volt formulázva. Időközben a törvényjavaslat a pénz­ügyi bizottság által tárgyaltatván, annak javas­lata alapján fogadtatott el, és küldetett át a fő­rendekhez. Ezt szükségesnek tartottam az igaz­ság érdekében megjegyezni. A minisztérium ugy járt el, mint azt a ház nagy többsége kívánta, és a javaslat ellen nem szólalt , föl : magáévá tette azt. De ha azon elveket kívánjuk érvényesí­teni, melyeket a gyakorlat, a törvény kivan: ak­kor mindennek, a mi az országgyűlés nevében a fejedelem elé jön, a két ház közös megállapo­dásának határozatát kell képeznie. Azt gondo­lom, ez által kellőleg van motiválva az, hogy a felsőház nem candidálási jogot kíván a maga számára, hanem pusztán hozzájárulást a eandi­datióhoz, hogy igy az alsóház által történt ean­didatio országos határozat alakjában terjesztet­hessék a fejedelem elé. Ebben van. nézetem sze­rint, a dolog motivatiója. Királyi Pál előadó : Méltóztassanak megengedni, hogy miután (Fölkiáttások: Szavaz­zunk) az általam fölhozott indokok némelyikére méltóztattak megjegyzéseket tenni, viszont meg­jegyzéseimet a dolog fontosságához képest rneg­tehessem. Röviden csak pár megjegyzést akarok tenni. Tisza Kálmán képviselő urnák azon meg­jegyzésére, midőn idézve az én állításomat, hogy t. i. a képviselőház által gyakorolandó kijelölés és a felsőház által követett befolyás, ha alterál­ja nálunk a bíráskodást, akkor alterálja nálunk a vád alá fogást is, azt mondja : hogy ez nem áll, mert hiszen a vád alá fogást mindig a fél gyakorolja. Az én jogi fölfogásom szerint ez nem áll: mert a fél követelheti ugyan a vád alá fogást, de azt el nem határozhatja; levén ez a bíró dolga. A képviselőház pedig fél és biró egyszerre nem lehet. Méltóztassanak a dol­got annak logikai rendje szerint venni. Ha a képviselőház a vád alá vétel jogát gyakorolja, ebben a kérdésben lényegesebb jogot gyakorol, mint a felsőház, mely csak az eléje terjesztett vád fölött mondhat íté­letet. A másik észrevételt képviselőtársam és ba­rátom Szontagh Pál tette; igen természetesen a reformra tette a fősúlyt és megbotránkozólag nyilatkozott a felett, hogy egy törvón} 7 j a vaslatnak, melyet a ház elé a kormány terjesztett, a köz­ponti pénzügyi bizottság elfogadott: most a fő­rendiház megjegyzései folytán ugyanazon kor­mány ós ugyanazon központi bizottság a meg­változtatása mellett szavaz. En ezt igen természetesnek tartom, azon retortáknál fogva, melyeken minden javaslatnak, mielőtt törvénynyé lenne, keresztül menni kell. — Nem áll különösen mit a képviselő ur az eredetileg beterjesztett törvényjavaslatról mon­dott. Fölolvasom azon törvényjavaslat 6-ik §-át, melyet a pénzügyminiszter terjesztett elő. Ez igy szól (olvassa) : „Az államszámvevőszék elnö­két a miniszterelnök fölterjesztésére, tanács­nokait pedig az államszámvevőszék elnökének fölterjesztésére ő fölsége nevezi ki." Ezt a javaslatot a miniszter tette, s a kép­viselőház változtatta meg ezt akkép, hogy a képviselőház által fölterjesztett három egyén kö­zül ő felsége által neveztetik ki az állami fősz ám vevőszék elnöke. E szerint tehát, t. ház, nem lehet mondani sem a többségre, sem a központi bizottságra, hogy oly törvényjavaslatot, illetőleg határozatot véd, melyet eredetileg a kormány is igy terjesztett elő , és megváltozta­tott ; de éjjen azért, mert tökéletes reformot akarunk, nem szabad figyelmem kívül hagyni azon fázisokat, melyeken a jó törvénynek keresz­tül kell menni. Ha meg vagyok győződve, hogy a másik törvényhozási faetor oly észrevételt tesz, mely jobb: törvényhozói kötelességemet szegném meg, ha annak jobb véleményét megvetném: itt pedig meggyőződött a központi bizottság, valamint az osztályok többsége, hogy az, a mi javasoltatik. a törvényhozás eddig követett gya­korlatának szigorú folyománya, és hogy mi azon változtatást nem tehetünk a nélkül, hogy a fő­rendiház szervezésére vonatkozó törvényt ne al­teráljuk. Azért ajánlom másodszor is a t. ház­nak a központi bizottság javaslatának megsza­vazását. Szontagh Pál, (csanádi) : T. ház ! Első

Next

/
Thumbnails
Contents