Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-157

i57. országos ülés márczius 31. 1870. 301 „a képviselőháznak kezdeményezése nyomán", elég világosan csak azt fejezik ki, hogy a képviselőház maga candidál 3 egyént, de ezen candidatió, ugy mint minden egyéb törvény ós országos határozat, a felsőházzal közöltetik, és annak helybenhagyása után bir a törvényes kellékkel. (Fölkiáltás bal felől: Ez még ro&sább!) Ez, nézetem szerint, nem a eandidationális jognak igénybevételét jelenti, hanem egyszerűen csak azon hozzájárulást, melyre nézve a felsőház eddig sehol és semmiben kizárva nem volt. (Helyeslés. jobb felől.) Nyáry Pál: T. ház! Átalánosan elfogadott és senki által nem tagadott elv az. hogy a pénzügyi dolgok mindenütt az alsóházat, vagj^ is inkább a képviselőházat illetik, és ezt még a rendi országgyűlés is föntartotta magának a múlt időben. Most arra hivatkozni, hogy a felsőház, vagyis főrendi tábla a maga jogát ne vindicálja: valóságos nem ismerése a helyzetnek, mert oly jogokat revindicál, melyekkel soha sem birt. De, t. ház, mindnyájan, azt hiszem kivétel nélkül, azt mondjuk, hogy a jelen országgyűlésnek föladata mindenben a reform. Ha a reformot akarjuk, ha az föladatunk, az czélunk, ugy szólván : akkor ezen ezég alatt ne kovácsoljunk újból oly dolgokat, melyek a rozsdás vasak kamrájába valók, és pedig valóságos ily rozsdás vasak kamrájába illő eszme az, hogy a felsőháznak oly jogot adjunk, melylyel az nem bir sehol. A legújabb alkotmányok egyike kétség kivül a belga alkotmány. Méltóztassanak megolvasni : mit rendel a belga alkotmány, mit rendel a belga törvényhozás, a miniszteri számadások megvizsgálására nézve ? Kezébe adja azt . egy törvényszéknek, egy főszámvevőszéknek, és azon számvevőszéknek elnökét, tagjait ki választja? Választja kirekesztőleg, a senatus tökéletes mellőzésével, maga a képviselőház. És az ottani törvényhozás másik felének a felsőháznak ott, mely pedig szintén az uj eszmék szülöttje, nem jutott eszébe 1830-ban követelni azon jogot, melyet tőle mind az elmélet, mind pedig a valóságos alkotmányos gyakorlat megtagad. Én ennélfogva azon argumentatiót, melyet tisztelt barátom az előadótól hallottam, el nem fogadhatom: el nem fogadhatom pedig azért, hogy azon törvényt, melyben a képviselőháznak kirekesztőleges joga a candidatióra nézve kimondatik, nem fogjuk és nem akarjuk a felsőháznak mellőzésével fölterjeszteni; de fölteszszük és követeljük e pillanatban a felsőháztól még azon szerkezetben is, melyben jelenleg él, hogy engedjen és engedelmeskedjék az idő és kor kívánalmainak, ós ne követeljen olyat, mi őt ószszerüleg sehol és soha nem fogja illethetni. Ennélfogva én pártolom a kisebbség véleményét. [Helyeslés bál felől.) Szontagh Pál ícsanádi): 1. ház! Én megvallom, hogy igen sajátszerűnek tartom azon helyzetet, melyet elfoglalunk, midőn ezen törvényjavaslat tárgyaltatik. Azt gondoltam, a mélyen t. miniszterelnök ur fölállásakor, hogy talán meg fogok fosztatni azon alkalomtól, hogy azon nézetemet: miért tartom én sajátszerűnek a mi helyzetünket, elmondhassam. A helyzet sajátszerűsége előttem abban áll:—hogy azon törvényjavaslat, mely eredeti szerkezetében, ha nem tekintethetik is tökéletesen a pénzügyminiszter ur sajátjának, de tekintethetik mindenesetre miniszteri javaslatnak ; mert a pénzügyi bizottság és központi bizottság többsége által elfogadtatott, és maga a miniszterelnök ur által: is helyeslőleg fogadtatott abban van tehát a helyzet sajátszerűsége, — hogy most mi vagyunk' kénytelenek pártolni a miniszteriális előterjesztést; és ki ellen ? a méltóságos vagy a legújabb curiális stilistica szerint: a nagyméltóságú főrendek ellen. Én t. ház, az által, mit a mélyen t. miniszterelnök ur mondott, gályt egyatalában nem látom eloszlatottnak: midőn t. i. az mondatik, hogy ők nem igényelnek jogot. Sőt inkább nagyobb mérvben igényelnek jogot, t. i. a közlést követelik, a miből pedig az is következnék, hogy vissza is küldhetik. És mire állapítják a méltóságos főrendek, — vagy az én stilistieám szerint, a főrendiház— átküldött kívánságát? azt mondja: „Tekintve az országos méltóságok és hivatalok választás utjáni betöltésénél a régi törvényes gyakorlatot." Hol van az analógia? Midőn mi, t. ház, föl akartuk tartani a nádori hivatalt, azt mondották : régi elavult intézmény és már nem illik a parlamenti kormányrendszer keretébe, hagyjunk annak békét, szóval : hogy tehát ez is az avas obscuritások közé tartozik. Most előlép az országgyűlés többsége, de maga a minisztérium is egy reformjavaslattal és azt mondja : kívánja, hogy az alsóház candidatiójára terjeszsze a miniszterelnök a ház kívánságát ő felsége elé, egy reformatori lépést tesz előre és azután hirtelen megretirál és azt mondja: ez nem jó. Hanem helyzetünk sajátszerű különösen azért, mert előiz, hogy ugy mondjam, mintegy kóstoló nyujtatik nekünk azon reformokról, melyeknek örökös hátráltatásáért mindig mi vádoltatunk. Ha mindig alkalma leend a kormánynak és a kormányt istápoló többségnek, hogy mostani szerkezetében a felsőház köpenye alá vonuljon s onnan megdöntse a maga által kezdeményezett reformokat, akkor, megvallom t. ház, egy perczet sem szánok azon időből, melyet a