Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-157

298 157. országos ülés mérczius 31. i870. zelésében, el kellett térnie a kinevezés azon módiától is: mert különben az elnök kétségkívül függésben'érezte volna magát a minisztériumtól, a melylyel szemben ő tulajdonképen ellenpólust kell, hogy képezzen. A miniszterelnök ur belátta ezen körülményt és bele nyugodott a képviselőház megállapodásába; a felsőház azonban nem hajlandó a miniszterelnök ur példáját követni; pedig épen azért szükséges a főrendiházat kizárni épugy, mint a miniszterelnököt a befolyástól, hogy függetlenségét és önállását el ne veszsze az államszámvevőszék, illetőleg annak elnöke. A főrendiház már természeténél fogva egyet szokott érteni és érezni a kormánynyal, bárminő legyen ezen kormány, és igy kétségkívül a minisztériumnak és különösen a miniszterelnöknek nagy befolyása van a főrendiházra, és ugy valószínű, hogy mindig épen az lenne a számvevőszók elnöke, a kit a miniszterelnök akar, és igy a főezél, t. i. ezen intézménynek önállósága és függetlensége alig volna megmentve. Annál inkább csudálkozom a főrendiháznak ezen módosításán, mert a képviselőház az osztó igazság elvét épen nem téveszté szem elől. Ugyanis, midőn megtartotta magának azon jogot, hogy ő jelölje ki azokat, a kik közül ő föisége fogja kinevezni az államszámvevőszék elnökét, ugyanakkor az elnök fölötti bíráskodási jogot osztályrészül a főrendiháznak adta. Azonban a főrendiház nemcsak eandidálni akar, hanem egyszersmind ítélni is a számvevőszék elnöke fölött. De vajon tud-e szigorú, részrehajlatlan biró lenni a főrendiház saját teremtménye fölött ? vagy meg tudja-e tagadni önmagában azon érzelmet, melylyel saját teremtménye iránt viseltetni fog, és viseltetnie kell? T. ház! kérem önöket, emeljük ki ezen törvényjavaslatot Procrustes ágyából, a melybe azt a főrendiház betette, mert attól tartok, hogy ha ezen kegyetlen műtéthez hozzájárulunk, akkor ezen intézmény még születése közben meg talál halni. Ajánlom tehát külön a véleményt, illetőleg most a külön véleménynek azon részét a t. ház figyelmébe, mely a 26. §-ra vonatkozik, és a mely következőképen szól: „A központi bizottság kisebbsége indítványozza, hogy a 6-ik §. hagyassék meg a képviselőház szövegezése szerint. (Helyeslés a balon.) Királyi Pál előadó; T. ház! A központi bizottság többsége, melyet szerencsém van képviselni, (Halljuk!) kiindulva azon gyakorlatból, melyet törvényhozásunk már kezdettől fogva követett, nem vélt okot találni épen ezen törvényjavaslat tárgyalásánál arra, hogy az eddig követett gyakorlattól eltérjen; eltérne pedig akkor : ha azt, mit a főrendiház jegyzőkönyve ezen szakra vonatkozólag módositáskép ajánl, nem fogadta volna el, mint a hogy a kisebbség véleménye javasolja. Mert kótségbevonhatlan az, hogy a főrendiház régi szervezetében áll, ós ezen szervezetnél fogva 1848. után is, habár a képviselőház népkópviselőházzá lett átalakítva, a törvényhozásba ugy, mint az előtt befoly; nem vélte tehát a közp. bizottság többsége azon viszonyt, mely a törvények alkotásánál a két ház közt létezik, csak igy érintőleg elintézhetni. Nem vélt helyesen eljárni, és nem vélt megmaradni azon törvényalkotási módozatnál, melyet eddig követett : ha most törvényt alkot, mely a főrendiház jövendő alkotásába bevág. Eddig a gyakorlat a főrendiház mellett szól, és hogy ezen törvény alkotásánál is a. főrendiek mellett szól, azt akkor fogjuk belátni, ha az eljárás eredményét fontoljuk. Minden kinevezésnek, mely a képviselőház kijelölése folytán történik, meg kell erősíttetni a korona által; és minden oly kinevezés vagy választás, melyet ily országgyűlési traetatus utján a korona tesz, csak szentesitett törvény alakjában nyerhet érvén}^. Miként terjeszthet felelős kormány szentesítés alá oly törvényt, melynek megalkotásához az országgyűlési factorok egyik része nem járult ? (Ellenmondás bal felől.) ez oly ellenmondás volna, melynek megszüntetésére előbb törvény kell, mely törvény fölhatalmazza a képviselőházat arra, hogy egyszerű, egyoldalú határozata is a korona szentesítése alá terjesztessék. Míg ily tőrvény alkotva nincs, addig ily fölterjesztés természetesen nem történhetik. De egy nevezetes argumentum szól látszólag a kisebbség véleménye mellett, és ezen argumentum az: hogy nem lehet a főrendekre bízni ezen kijelölésbe való befolyást, mert ezen törvény szerint ők volnának kihágás vagy vétség esetében az állami számvevőszék elnökének bírái. Az én nézetem szerint, t. ház, bíróság és vád alá helyezés között igen lényeges különbség van. Ha a főrendek azért nem folyhatnak be az állami számvevőszék elnökének kijelölésébe, mert eshetőleg épen ők volnának birái: akkor nem folyhat be a képviselőház sem annak kijelölésébe ; mert ily eshetőségnél a képviselőházat illeti a vád alá helyezés. Pedig arra, hogy valaki fölött bíráskodjunk, sokkol nagyobb lényeggel bír az, hogy vád alá vegyük, mert bíráskodásnak csak akkor van helye, ha a vád alá helyezés már elhatároztatott: ha tehát a vád alá helyezést nem alterálná a képviselőház kijelölési joga, akkor nem alterálná annak elitélését sem a főrendeknek a kinevezésre való befolyása. A fölhozott ellenvetések tehát a bizottságot véleményében meg nem tántoríthatván, ragaszkodott motivált nézetéhez, mely szerint a főrendlek