Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-157

157. országos iiié^ márczhis 3!. 1870, ' 297 egyén közül, ő felsége által a miniszterelnök ellenjegyzése mellett neveztetik ki. A főszámtanácsost és tanácsosokat ő fölsóge, az államszámvevőszék elnökének javaslatára, a miniszterelnök fölterjesztésére és ennek ellenjegyzése mellett nevezze ki, a segéd- és kezelő-személyzet kinevezésének joga az államszámvevőszék elnökét illeti. Ezen változtatásokat a közp. bizottság többsége, vagyis 5 osztály magáévá tévén, elfogadta, 4 osztály azonban külön véleményt jelentett be, a mely külön vélemény következőleg hangzik: Bujanovics Sándor jegyző : (olvassa az osztályok előadóiból alakult központi bizottsági kisebbségének külön véleményét, az állami számvevőszék fölállításáról és hatásköréről szóló törvényjavaslatnak a főrendi ház által módosított szövegezése iránt.) „A központi bizottság kisebbsége nem látja indokoltnak a főrendiház által, az áliarnszámvevőszékrő] szóló törvényjavaslat 6-dik szakaszára tett azon módosítást, mely szerint a főrendiház is befolyna az államszámvevőszék elnökének kijelölésébe. Ellenkezőleg, ugy van meggyőződve, hogy az osztó igazság elvének egyedül azon eljárás felel meg, melyet a képviselőház állapított meg, s a mely szerint a képviselőháznak az elnök-kijelölés, a főrendiháznak pedig az elnök föiötti bíráskodás joga jut osztályrészül. Ugy van meggyőződve továbbá, hogy a számvevőszék intézményének függetlensége, önállósága jobban biztosíttatik az által, ha kizárólag a képviselőház gyakorolja az elnök-kijelölés jogát, mint ha abban a főrendiház is résztvenne. Ha a főrendiház szövegezése fogadtatik el, előfordulhat azon eset is, hogy kijelölésre nézve, többszörös izenetváltásra lesz szükség a képviselő- és főrendiház között, a mi épen nem mozdítaná elő a számvevőszék elnökének annyiszor hangsúlyozott függetlenségét. A központi bizottság kisebbsége indítványozza tehát, hogy a 6-ik §. hagyassék meg a képviselőház szövegezése szerint." Horváth Sándor: T. ház! Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság kisebbsége külön véleményt adott be azon módosítások tárgyában, melyeket a főrendiház az államszámvevőszékről szóló törvényjavaslatra nézve megállapított. Midőn én, mint a kisebbség előadója, a külön véleményt néhány szóval indokolni szándékozom, nem mulaszthatom el, hogy vissza ne idézzem a t. ház emlékezetébe azon nézeteket és elveket, a melyekből kiindultunk, midőn ezen törvényjavaslatot először tárgyaltuk. Mi volt ezélja a t. háznak ezen törvényjavaslat alkotásánál? Nemde az, hogy egy oly intézményt illeszszünk be a magyar alkotmány KÉPV. H. NAPLÓ 18? | VII. rendszerbe, mely független, felelős és önálló legyen. Sajátszerű volt tehát. t. ház, a czél, metyet magunk elé tűztünk, és épen azért sajátszerűnek kellett lenni az eljárásnak is, mely által a czélt elérni szándékoztunk. Emlékezhetünk rá mindnyájan, t. ház, mennyi eszmecserére adott alkalmat ezen törvényjavaslat tárgyalásakor az elnök kinevezésének kérdése. Némelyek ugy vélekedtek közülünk, hogy az elnök kinevezése történjék akként, miszerint a miniszterelnök urnák fölterjesztésére ő felsége nevezze ki az államszámvevőszék elnökét. Úgyde ez esetben hova lett volna azon felelősség, hova lett volna azon önállás és függetlenség, mebylyel az államszámvevőszék elnökének birnia kell a minisztériummal szemben ? Mások ellenben, és magam is, akként vélekedtünk, bog}

7- a képviselőház fölterjesztésére nevezze ki ő felsége az államszámvevőszék elnökét, a nélkül, hogy ezen kinevezésnél bármi befolyást is gyakorolna a miniszterelnök; de ez ellen — talán helyesen — azon ellenvetés történt: miként térne össze a parlamentális kormányformával az, hogy oly magas állam-hivatalnok, mint az államszámvevőszék elnöke, a miniszterelnök befolyása és ellenjegyzése nélkül neveztessék ki. — Végre igen t. ház! abban történt a megállapodás, hogy a képviselőház ajánlatára a miniszterelnök ellenjegyzése mellett nevezze ki ő fölsóge az államszámvevőszék elnökét. Es midőn ebben megállapodtunk, azt hittük, hogy megoldottuk a gordiusi csomót; pedig csalódás volt, mely csalódásból fölébresztett a főrendiháznak hozzánk átküldött üzenete. A főrendiház ugyanis, régi jogaira, a törvényes gyakorlatra hivatkozva, részt követel magának a számvevőszék elnökének kinevezésében. Valóban meglepő, t. ház! Míg a képviselőház csupán azon szempontból indult ki, hogy oly számvevőszéket alkosson, mely a szó valódi értelmében ellenőrizni tudja a kormányt a nemzet vagyonának kezelésében: addig a főrendiház, ugy látszik, e czélt szem elől tévesztve, csupán azon szempontból indult ki, hogy megvédje a maga befolyását és állását. A főrendiház tehát jogi kérdést csinált a dologból. Említettem már, hogy az államszámvevőszék sajátszerű intézmény, s hogy épen ezen sajátszerűségénél fogva a kinevezés módját is sajátszerűkig kellett megáll apitani. Mint a miniszterekkel egyenlő rangú államhivatalnok, a rendes eljárás szerint kétségenkivül az államszámvevőszék elnökének is a miniszterelnök előterjesztésére kellett volna ő felsége által kineveztetni. De miután az államszámvevőszék elnöke épen a minisztériumot ellenőrzi az ország vagyonának ke'38