Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-156
156. országos ülés márczius 80. 1870. 267 tethetőnek nem tartom, a következő kérdést intézem az összes minisztériumhoz: 1. Van-e tudomása a minisztériumnak Zulauf főkonsulnak a vasut-összekapcsolás kérdésébeni magatartását illetőleg a közös külügyminiszter utján adott utasításokról? ha igen, tartalmazzák-e azok valóban, hogy az ojtozi összekapcsolási pont mellett, és pedig mi oknál fogva nyilatkozzék ? 2. Szándékozik-e a kormány Magyarország méltóságának és tekintélyének megőrzése tekintetéből lépéseket tenni, melyek alkalmasak volnának fölvilágosítani a román kormányt aziránt. hogy a magjrar- osztrák állam, daczára azon tiszteletnek, metylyel a szomszéd állam jogai iránt mindenkor viseltetik, soha sem fogja magát egy fait accompli által oly elhatározásokra biratni, melyek megeshetőleg hazánk érdekeivel homlokegyenest ellenkeznek. Elnök; Közöltetni fog a közmunka- és közlekedési miniszter úrral. Szirmay Ferencz gr.: T. ház! A mélyen t. vallás- és közoktasási miniszter úrhoz óhajtok interpellátiót intézni. Felső-Magyarország több vidékének orosz ajkú lakosai terjedelmes emlékiratokban, ugy számos levelekben fölhozzák azt, miszerint a tanfölügyelői kinevezéseknél nem vala kellő tekintet azon kellékekre, melyek főkép a nép nyelvének és a helyi viszonyoknak ismeretében állanak. Ezen körülmény, mely a legjobb akarat mellett is a népoktatásban a kellő fölügyeletet majdnem lehetetlenné teszi, azon elhatározásra birt, hogy a mélyen t. közoktatási miniszter úrhoz a következő interpellátiót intézzem. Széll Kálmán jegyző (fölolvassa Szirmay Ferencz gr. interpeüátióját): „A tanfelügyelői kinevezéseknél történt FelsőMagyarország némely megyéiben, nevezetesen Ung, Beregh, Ugoesában oly betöltés, hogy egyrészt a helyi viszonyok, másrészt a túlnyomóan uralkodó nép nyelve nem volt eléggé figyelembe véve. Ezen a nép oktatására kedvezőtlenül ható körülmény folytán következő kérdést intézünk a vallás- és közoktatási miniszterhez : Van-e a miniszter urnák tudomása arról, hogy tanfölügyelők a helyi és nyelvviszonyok kellő ismerete nélkül helyeztettek állomásaikra? Es ha tudomása volt, mi indította arra, hogy tegye? és szándékozik-e ezen fölhívásunkra ezélszerü kinevezés vagyáthelyezéssel intézkedni?" Elnök: A vallás-és közoktatási miniszter úrral közöltetik. Simonyi Ernő: T. ház! Interpellátiót vagyok bátor intézni a t. pénzügyminiszter úrhoz. Méltóztatik emlékezni a t. ház, hogy a legközelebbi napokban lefolyt vita alkalmával a kassa-oderbergi vasut-vonalról szólván, én három kérdést tettem, melyek a pénzügyminiszter urat közelebbről illeték, mint a közlekedési miniszter urat. A pénzügyminiszter ur, mint a t. ház tudja, azon fényes szónoklatban, melyet tegnap bámultunk, felelt; felelt az első kérdésre, mely abból állott, hogy az én állításom szerint ő is elismerte, hogy a kassa-oderbergi vasút engedélyokmányának legterhesebb része a magyar kormány hozzájárulásával fogadtatott el. A második kérdésre, mely az volt, hogy három izben volt alkalma a magyar kormánynak ezen szerződést megszüntetni és kedvezőbb föltételeket tűzni ki, én azt mondtam, hogy a kormány ezt tenni elmulasztotta. Ezen kérdésre felelvén a pénzügyminiszter ur, oly fényes és oly kápráztató tűzi játékot csinált e házban . . . Lónyay Menyhért pénzügyminiszter : Nem szoktam! (Zaj jobb felől.) Simonyi Ernő: . . . hogy annak füstje alatt elvonulván, a harmadik és főkérdésre mit sem felelt; mert mint Berzenczey t. barátom mondaná, másról beszélt Bodóné, midőn a bor árát kérik. (Derültség. Felkiáltás a jobb oldalon: A dologra! •— Nyáry mondta azt.) T. ház, ezen harmadik kérdésre nézve akarok interpellátiót intézni a t. miniszter úrhoz. Megengedi a t. ház, hogy a miniszter ur által nekem gyorsposta utján (Egy hang bal felöl: Ivánka Zsigmond utján! Derültség) átküldött okmányból felolvassam azon czikket, melyről a múlt alkalommal azt mondottam, hogy az eredeti concessionáriusok nem voltak képesek teljesíteni és szerinte az engedélyokmánynak egyik, nem tudom melyik, de világos rendelete szerint a szerződés megszűnt és elveszett. Az engedély elveszett; megvallom, hogy itt egy kis bűnt követtem el, midőn azt mondám, hogy az engedélyokmány szavai szerint azt kellett volna mondanom, hogy az engedély elenyészett Elismerem, hogy az „elveszett" és „elenyészett" közötti megkülönbötetésben hibás vagyok. Azonban a mi a lényeget illeti az engedélyokmány 2 §-a megszabja a feltételeket, és igy szól: „Az építési munkálatok a mai naptól számítandó egy év alatt megkezdendők és ugyanazon naptói számítandó 6 lév folyama alatt bevégzendők, s a kész pálya a közforgalomnak átadandó lesz." És igy a kormánynak nagy erőt adott a kezébe, melyet a miniszter később fel is használt. Azt mondja továbbá e szakasz: „Ezen kötelezettség teljesítésére az engedélyesek tartoznak a kormánynak, az általa meghatározandó utón és módon megfelelő biztosítékot adni," Hanem van azután több más kötelezett34*
