Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-141

141. országos Dlés ja tartani a törvényt, kénytelen lett volna ezzel megelégedni. Ivánka Imre: Simonyi megmondta. Kerkapoly Károly államtitkár: Engedelmet kérek, az lehet, hogy Simonyi megmondta, hanem arra azután megmondta magáét az előadó ur, elmondván, hogy a minisztérium ezen illetékek tekintetében magát a delegatio határozatához kötve nem érezte annyira, hogy a költségelőirányzatot nem azon összegekkel hozta be a házba, melyeket a delegatiók a közös hadseregre nézve bizonyosan jól átgondolt okokból megállapítottak. Fényesebb bizonyítékát nem adhatá annak, hogy azt a törvényt, mely rendeli, hogy a honvédség illetékei egyenlők legyenek a közös seregbeliekkel, nem ugy érti. hogy mindörökre a delegatók után kelljen menni; hanem érti ugy, hogy azon rendelet a törvény hozatalakor fönállt illetékekre szólt. A törvény elfogadta a sereg akkori illetékeit, hanem időközben azok megváltoztak. Az ő dolga újra nyilatkozni. Most nyilatkozott s pedig eltérőleg a miniszteri előirányzattól. Debreezen városa képviselőjének, azon kijelentésére, hogy ő, épen mert barátja a honvédségnek, készebb részletekbe menés nélkül megszavazni az egész előirányzatot, semhogy alkalmat adjon a részletezés által arra. hogy kitűnjék mennyire képtelen a minisztérium megadni a kívánt fölvilágosítást: kénytelen vagyok ismételni, mit már is mondottam, hogy t. i. tisztán főitett kérdésekre bírunk tiwzta választ adni. de csakis olyanokra. Én azt állítom, hogy a kivánt fölvilágosítást igenis megadtam, és pedig az által, hogy hivatkoztam azon törvényre, mely rendeli, hogy a honvédségnél ugyanazok legyenek az illetékek, melyek a közös hadseregnél, a melynél pedig ugyanolyanok azok, mint köbségvetésünkben. Ezt mondani tulajdonképen elég is lett volna. Én többet kívántam tenni. Annak indokolását is adni kívántam, miért olyanok a kérdéses tételek a közös hadseregben? Megvallom, hogy megbántam ezt: mert a belső rationalitás kimutatása a dolognak jogi oldalára nem tartozik, s igy el is hagyhattam volna; s mert jószándéku törekvésem nem részesült túlfólről abban a fogadtatásban, melyet mint olyan, mint m nden jó szándékú törekvés megérdemelt volna. Meglehet, hogy előadásom közben a nyelvem megtévedt, és meglehet, hogy „lótápot* találtam mondani „lóátalány" helyett és ez zavart okozhatott. Ebben igazat kell adnom Debreezen város t. képviselőjének, miután nem merek jótállani az ellenkezőről; nem merem állitani,hogy nem mondtam lótápot lóátalány helyett. De ha csakugyan azt mondtam, csakis nyelvem tévedvén, akkor visszaveszem azt, s azt gondolom, hogy az egész KÉPV. H. NAPLÓ 18§4 VII. márczius 10. 1870 1 ~ nem nagy bizonyítvány arra, hogy nem értjük a dolgot. A tett kérdésre különben csakugyan megfelel a 28. lap, a hol csak a kerületi parancsnokokról van kimondva az, hogy tekintet nélkül rendfokozatukra és fegyvernemökre öt lóilletókök van; de mindjárt utána áll, hogy gyalogsági ezredesek és alezredesek három, az őrnagyok pedig két lóilletéket s lótápot is kapnak, mig a lovasságnál az ezredesek és alezredesek ötöt, az őrnagyok meg négyet , tehát mindig kettővel többet. Ennélfogva tökéletesen áll az, a mit mondottam, hogy a költségek több ló közt oszolván meg, egy-egy d arabnál alacsonyabbra vehettük. Tökéletesen áll; s én is tudom, hogy a lóátalánynak jelentékeny tétele a lóban fekvő tökének idő folytán való megfogyása által képeztetik ; de kérdem: ha egy tiszt öt lovat használ, jobban fogja-e azt kímélhetni, mintha csak háromra van szorítva? következtetőleg alacsonyabbra vehető-e az azokban fekvő tőke megtárnadtatása? Azt felelem: igenis. A dologban nincs semmi boszorkányság. De ismétlem, a mit mondók, hogy, ha tisztán föltett kérdést kapunk, akkor képesek leszünk tiszta feleletet adni; de ha a kérdés nem lesz olyan, akkor a felelet is csak olyan lesz, a milyen a kérdés. Ez az, a mit ezen már superált tárgyra nézve mondani kötelességemnek tartottam. Most áttérek másra. Debreezen városa érdemes képviselője már tegnap is mondotta és ma ismételte, hogy elégedetlen volt azzal hogy a honvédelmi törvény végrehajtása és az egész intézmény igen lassan indult meg : miután azon néhány kinevezett tiszt, meg azon neháy rósz montourba kényszeritett kiszolgált katona honvédségnek nem volt nevezhető. En a reeriminatióknak embere nem levén, tegnapi előadását hallgatással mellőztem; noha a legnagyobb igazságtalanság foglaltatott benne, mit csak ember tehet. A képviselő ur épen ugy tudja, mint én, hogy a törvény azt rendeli, hogy az ujonezokat — s tavaly ujonezoztunk legelőször — október hava előtt behívni nem szabad; és mégis szemrehányást csínált abból, hogy a törvény végrehajtása s a honvédség meg nem indult addig, a mig az ujonezoknak behivhatását törvény tiltá. (FölhiáUások jobb felől: Igazi Helyeslés":) Mi sokat gondolkoztunk, sokat töprenkedtünk, alig van kérdés, a mely fölött többet tusakodtunk volna, mint a fölött: megpróbáljunk-e átalában valamit tenni, mielőtt a törvény hatalmánál és erejénél fogva rendelkezésünkre áll az anyag, melylyel dolgozhatunk % Részemről őszintén megvallom, eleitől fogva azon nézetben voltam, hogy „ne", és pedig egyenesen azért, mert féltem attól, hogy bekövetkezik az, a mi be is következett. 'i