Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-155

250 155. országos ülés márczius 29. 1870. bizonyítjuk be azt, hogy nincs szándékunk ily úton-módon törekedni sem a minisztérium, sem is többség ellen. A parlamentális kormányforma •elatt természetes, hogy a többségben mindig létezik, ha nem is gyanú, de azon érzet, hogy a kisebbség ellenében többségre jutni törekszik, és én részemről e törekvést nem tagadom és nem fogom tagadni soha sem, mert csak akkor s addig vau minden parlamenti pártnak létezési joga, a mig az többségre törekszik, és míg — ha ezt eléri — az általa vallott elvekért a felelősséget is kész magára •? állami. De igen is tiltakozom az ellen, hogy ezen törekvés czéljából bennünk csak szándék is lehetne az iránt, hogy oly módon igyekezzünk ezt elérni, hogy ezen mód által az ország hitelének, becsületének, kormányzati becsületének ártsunk és ez nem is lenne czélszerü. Méltóztassék föltenni rólunk annyi belátást, hogy nem vezethet bennünket ezen szándék akkor, midőn magunk hívjuk föl mindazok ellen, melyek itt fölhozattak azon ítélő biró vizsgálatát, a ki — meg lehet — ki fogja mondani, hogy mindazok, melyek itt mondattak, alaptalanok. Én legalább részemről most is kívánom és óhajtom, hogy bebizonyuljon ezen vádaknak alaptalansága; mert ismétlem, a mit a múlt alkalommal is mondtam, hogy semmire sem helyezek nagyobb súlyt, mint arra, hogy azon meggyőződés éljen a világon, hogy bármely pártból alakuljon is a magyar kormány, ott oly dolgok, melyek a jellemmel meg nem egyeznek, elő nem fordulhatnak. (Igás! bal felől.) De ha e tekintetben czélt érni nem lehetne, ha csalódnám azon reményemben, hogy mindez ki fog derülni ; akkor ismét okvetlen szükséges mind az ország, mind a kormány érdekében, hogy a mi hiba van, kiderüljön, és kiderüljön: ki a hibás? hogy így ép azon szigor, melylyel azt, a ki hibás, maga a többség fogja sújtani, ismét állítsa helyre az ország iránti bizalmat. (Helyeslés bal felől.) Indítványom ezen nézpontból indult ki, és ezen nézpontból ajánlom azt a t. háznak elfogadás végett. A mi a részletezést illeti, mert azzal is vádoltak, hogy minek jelölöm ki azon 3 pontot, mely abban említtetik, csak annyi foglaltatik benne, a mi mindenütt foglaltatni szokott, épugy, mint Angliában, midőn szó volt arról, hogy vizsgáltassák meg: igaz-e az, hogy az admiralitás a reá bizott pénzeket könnyelműen és nem eléggé gazdálkodóan költi el? épen ugy, mint azon végzésben, melylyel a vizsgáló bizottság kiküldetett, kimondatott, hogy ezek ellen történjék a vizsgálat minden egyes esetben ; szintúgy én is eonstatálom indítványomban, hogy melyek azon pontok, a melyek iránt vádak s gyanúsítások terjesztettek, ós ezeket kívánom megvizsgáltatni. Sértés indítványomban — és ezt határozottan merem állítani — nem foglaltatik, mert egy betűvel sem mondom, hogy ezek meg ezek valóban megtörténtek a közlekedési minisztériumban ; hanem igen is mondtam azt: el van terjedve e hír, a gyanú, hogy ezek történtek, ezért kívánom a megvizsgáltatást, és kívánom az igazság érdekében, kívánom a kormány érdekében és csak arra vagyok még bátor a t. házat figyelmeztetni, midőn ezen indítványomat elfogadás végett ajánlanám, hogy mi lesz abból, ha a vizsgálatot megtagadni méltóztatnak. A vizsgálat ha elrendeltetik, vagy ki fogja deríthetni, hogy minden vád alaptalan, vagy ha ezt nem derítené ki, — ki fogja deríteni, kik azon bizonynyal nem nagy számú egyéniségek, a kiknek hibája miatt a vád keletkezett: de helyre lesz állítva a bizalom, el lesz némítva a további gyanú és kétkedés. Ellenben ha a vizsgálatot megtagadni méltóztatnak, az eredmény az lesz, hogy bármi alaptalanok legyenek azon vádak és gyanúk: a közvéleményben nem fog más hit lábra kapni, mint az, hogy a többség saját kormányának hibáit be akarja takarni. Én részemről kérem és óhajtom, hogy ezen hitnek helyet adni ne méltóztassanak, és azért indítványomat ajánlom. (Élénk hosszas helyeslés bal felől.) Andrásy Gyula gr. miniszterelnök : T. ház ! Én nem a tárgyhoz akarok szólni, hanem azt gondolom, hogy jogom van azon személyes felhívás következtében, melyet az előttem szólott igen t. képviselő ur mintegy hozzám intézett, személyes észrevételeimet megtenni. (Halljuk \) A t. képviselő ur azt méltóztatott mondani, hogy hasonlítsuk össze az ellenzéki lapok nyilatkozatait a jobboldali lapok nyilatkozataival. Tisza Kálmán: Egy némelyikével. Andrásy Gyula gr. miniszterelnök: És akkor ítéljen a világ, melyik használja a gyanúsítás fegyverét. Erre bátor voltam nevetni. A t. képviselő ur engem szólitott — roszul tette, mert rajtam kivül nevetett mindaz, a ki itt ül, és az országnak 9

Ao-ed része velem együtt nevetni fog. (Helyeslés és derültség a jobb oldalon.) Azt méltóztatott mondani továbbá: hogy én itt a subventio kérdésének tárgyalása alkalmával emiitettem, hogy bizonyos a népre rósz hatást gyakorló lapok ellenében? a kormány is igyekezett másokat állítani. Igen is. De ennél többet egy szóval sem mondottam. Ezzel minő összeköttetésben — azt a t. képviselő ur tudja — méltóztatott példaképen felemlíteni, hogy a , Hírmondó "-ban volt egy czikk, mely az ő sze-