Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-155

(SS. országos Illés márczitis 29. 1870. 249 sokszor fogja a miniszter ur olvashatni, és visz­szaemlékezve az itt mondottakra igazolva ta­lálni, hogy épen az számtalanszor hangsúlyozva volt, hogy senki közülünk sem jellemét, sem hazafiságát soha kétségbe nem vonta. (Igás!) Emlékeztetem, hogy Simonyi Ernő t. barátom, midőn a költségvetés tárgyalásakor először föl­szólalt, épen e meggyőződésnek kivánván kifeje­zést adni, annyira ment, hogy érveléseinek mint­egy élét is elvette és súlyát kisebbítette. így tehát e tekintetben a t. miniszter urnák ellenünk ki­fogása nem lehet és ma is határozottan meg­újítom, hogy én soha s ugy senki közülünk sem jellemét, sem hazafiságát kétségbe nem vonta, sőt — ismétlem — beesüljük mindkét irányban annyira, hogy fölteszszük róla, hogy maga is visz­szautasitaná, ha valaki ezen meggyőződéstől ve­zéreltetve tartózkodnék kideríteni a hibákat, melyek minisztériumában léteznek. (Helyeslés.) Különben is támadásoknak, a ki egyszer a közpályán él, ki van téve, nem kell azért még miniszternek lenni, részesülnek még mások is ebben, s én igen kérem a t. miniszter urat, le­gyen szíves magának egyszer azon fáradságot venni és elolvasni, hogy mily modorban, mi gya­nusitólag s olykor még a birtok elleni izgatásig is menve, irnak egynémely lapok — mert csak egynémelyik teszi ezt, ós pedig oly lapok, me­lyek a pártkormány által subventióban is része­sittetnek — az ellenzék ellen, s hasonlítsa össze azon hangot az ellenzéki lapok hangjával ; (Za­jos nevetés jobb felől) hasonlítsa össze, mondom, az ellenzéki lapok hangjával, s meg fognak győ­ződni, hogy melyek mennek a gyanúsításban to­vább. (Mozgás jobb felől. Zaj.) Miután igen tisz­telt miniszterelnök urnák, ugy látom, az állitá­som nagyon tetszett, (Derültség. Halljuk!) nem volt ugyan szándokom. . . {Nagy zaj. Egy hang jobb felől: Ez vakmerőség! Bal felöl: Ki az? Rendre! Szemtelenség! Nagy zaj.) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni, s a szónokot beszédében meg nem zavarni. Majoros István: Rendre kell utasí­tani! Elnök: A rendreutasitás az elnök joga. (Helyeslés jobb felől.) Ha az elnök ezt elmulasztja, méltóztassék ez iránt indítványt tenni, ha a szónok bevégzi beszédét. (Helyeslés jobb felől.) Tisza Kálmán: Én kérem legelsőbben is, hogy ezen dolognak semmi folytatást se mél­tóztassék adni. Különben még szólok egy pár szót e tárgyhoz. Midőn a Dispositionsíoudról volt szó, maga a miniszterelnök ur igen férfiasan el­mondotta, hogy igen is oly lapokról, melyek a nép közt elterjesztett tóvfogalmakat ellensúlyoz­zák, gondoskodni joga és kötelessége is a kor­mánynak, és gondoskodik is ily lapokról. KÉPY. H. KAPLÓ 18?\ TH. En, ha a miniszterelnök ur meg fogja en­gedni, egyik ily lapnak, a „ Hírmondó a-nak egyik számát, ha jól emlékszem, 102-ik számát közölni fogom vele, és a miniszterelnök ur saját ítéle­tére bízom kimondani, hogy olynemü gyanúsí­tással élt-e ellenzéki lap miniszter ellen, a mily gyanúsítással azon lapban — többek közt—csekély személyem érintetik, és hogy élt-e ellenzéki lap csak azért, hogy valakit gyanúsíthasson annyira a vagyon elleni izgatással, mint épen azon lap ? Különben, t. ház ! az egész kérdésnek most alapja az, — miután, mint méltóztattak mon­dani, a háznak jogát e tekintetben kétségbe nem vonják — az egész kérdésnek alapja az: van-e helye a jelen esetben a vizsgálatnak ? és másodszor, az én indítványom helyesen, megfe­lelőleg és kellőleg van-e e tekintetben szer­kesztve ? A mi az elsőt illeti, azt két szempont­ból kell megitélni. Az egyik az : elég fontosak­és komolyak-e a vádak és gyanúk arra, hogy ha bebizonyulnak, a ház megrovását és kárhoz­tatását vonhatják maguk után 1 A másik az, hogy valóban egyes roszakaratu egyének-e ezek, vagy pedig bármi lett legyen eredetök, ma már az ország közvéleményét nyugtalanítják? Az el­sőt illetőleg nem hiszem, hogy ké:ségbe von­hatná valaki, hogy ha a vasúti engedélyezések ezélszerütlenül történnek, ha egy vasúttársaság érdekei iránt részrehajlás mutatkozik, ha a köz­munkák körüli eljárások helytelenek. ezek oly vádak, a melyek bebizonyodásuk esetében igen is komoly intézkedéseket tennének szükségessé. A mi a másikat illeti, e tekintetben a t. ház minden egyes tagjának saját tudatára hivat­kozom. Méltóztassanak számotvetni magukkal nem párt szerint, de pártkülönbség nélkül, és meg­gondolni : mik azok, a miket a vidéken, mik azok. a miket nemcsak a kávéházakban, de a pénzügyi körökben is hallottak 1 mik azok, a miket maguk egymás között és pártkülönbség nélkül velünk együtt is beszéltek ? és nem fog­ják állithatni, hogy ezen vádak és gyanúk olya­nok, melyek csak kis körben vannak elterjedve. És ez meggyőződésem szerint tökéletesen elég arra, hogy a vizsgálat elrendelésének jogo­sultságát igazolja. Higye el nekem a t. ház. hogy sem engem, sem mást, midőn ezen vizsga latot kívánjuk, nem vezet és nem vezethet egyéb ezél, mint az igazság kiderítésének óhaj­tása. Hiszen, ha mi ebből a tárgyból ellenzéki fegyvert akarnánk magunknak gyártani, nem lehetne egyebet kívánnunk, mint hogy azok után, a melyek a nyilvánosság előtt a sajtó utján és e házban történtek, a vizsgálat elnyomassák. (Igaz! bal felől.) És épen midőn mi kívánjuk a vizsgálatot, 32

Next

/
Thumbnails
Contents