Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-155

248 155. országos üics márczius 29. 1870. más vasút biztosításánál sokkal drágább s ez is oly pont, mely iránt, hogy a vizsgálat a tényállást kiderítse, okvetlenül szükséges. (Mikó Imre közlekedést miniszter: Nem a közlekedési minisztériumot illeti !) A miniszter ur azt méltóztatott mondani, hogy nem a közlekedési minisztériumot illeti: derittessék tehát ki azon minisztériumnál, a melyiket illeti, hanem én részemről nem tudhattam, mig fölvilágosítva nem valék, hogy a mi a vasutsakra vonatkozik, nem a közlekedési minisztériumhoz tartozik. (Mikó Imre közlekedési miniszter : A pénz dolga a pénzügyminisztériumhoz tartozik !) Az igen tisztelt államtitkár ur azontúl beszéde folyamában szólott mulatságos dolgokról és valóban mondott is egy néhány igen mulatságosat. Az egyik, a mi engem legalább nagyon mulattatott, az volt, hogy ő azzal indokolta, hogy azok a bizonyos őrházak, a melyekbe az eső befoly : jók és az őrök lakására ezélszerüek, mert hiszen a pesti pinczékbe is szokott a viz bemenni. Azzal indokolni egy lakás czélszerüségét, hogy csak az történik benne, ami másutt a pinczékben is megtörténik, valóban nagyon mulatságos. (Derültség.) Mondott ő más mulatságosakat is, pl. bebizonyította azt, hogy egy és ugyanazon dolognak egy ós ugyanazon időben két különböző terve lehet a legtökéletesebb. Azt mondta ugyanis, hogy a minisztériumnak azért kell az indóházak és pályaudvarok terveit változtatni, vagy kellett változtatni, mert a legtökéletesebbet akarja életbe léptetni; rögtön hozzátette : egyébiránt nem áll, hogy a déli társaság szerint rendelkezett volna, de ha tette volna is, az a legtökéletesebb , tehát legtökéletesebb, a mit a minisztérium csinál, legtökéletesebb, a mit a eléli társaság csinál, pedig a kettő nem egyezik meg. Melyik hát már a két legtökéletesebb közöl a jobb ? De mindenesetre még ezeknél sokká! mulatságosabb (Halljuk!), és ez már némileg kissé komoly mulatság, midőn azt monda, hogy mért nem tartotta szükségesnek némelyekre már először a vizsgálatot? ós miért látja be. hogy most a vizsgálat egyátaláa nem volna helyén. Azt mondotta ugyanis, hogy a múlt alkalommal meggondolván, hogy utoljára tudta nélkül történhettek olyanok, melyekben hiba van, maga is óhajtotta a vizsgálatot, mert azokra nézve, mikről tudomása van, vizsgálat nem szükséges, mert azokra nézve ő nyugodt. Tehát ez azt teszi, hogy a vizsgálat azért szükséges, hogy őt megnyugtassa; ón megvallom, eddig azt hittem, hogy a vizsgálat azért szükséges, hogy a házat, a közvéleményt nyugtassa meg. (Helyeslés a bal oldalon.) Másodszor azt mondotta, hogy senki kétségbe nem vonta, hogy a háznak a vizsgálathoz joga volna. Ez először ellenkezik a költségvetés tárgyalásakor történtekkel, erre talán gondolni nem méltóztatott azon perezben, melyben ezt kimondá, mert a költségvetés tárgyalásakor a háznak ezen joga kétségbe vonatott; (Fölkiáltások jobb felől: Ki által?) de mindenesetre tény, hogy ma nem vonatik kétségbe. De azt mondja államtitkár ur, hogy azért nem lehet a vizsgálatot elrendelni, mert a minisztérium elleni vádakkal és gyanúsításokkal hozatik kapcsolatba. Már kérdem a t. államtitkár urat: azt gondolja talán, hogy vizsgálatnak akkor van helye, midőn pártkülönbség nélkül mindenki megelégedést és dicséretet nyilvánít a miniszter eljárása fölött? (Derültség bal felől.) Én azt hiszem, keveseket fog találni, kik azt tartják, hogy parlamenti vizsgálatnak kötelessége az átalános megelégedést még nagyobb fényben tüntetni föl; (Derültség bal felől) hanem azt hiszem, hogy a vizsgálat rendeltetése : fölfödözni a hibát ott, a hol ilyen előfordult s kideríteni az igazságot. (Helyeslés hál felöl.) A t. miniszter ur beszédében említette, hogy én a költségvetés vitatása alkalmával a közutakkal kapcsolatban azt mondtam, hogy ha egy miniszternek költségvetéséből valamely öszszeg kitöröltetik, azon miniszter mondjon le, és kifejezte azt, hogy legyünk meggyőződve arról, miszerint örülni fog azon pereznek, midőn azon helytől megszabadulhat, miután látja, hogy a legtisztább szándék és a leghazafiasabb igyekezet is csak vádat ós gyanúsítást von maga után. (Főikiáltások jobb felöl: Igaz! Ugy van!) Az elsőt illetőleg ismét helyre kell igazitanom a miniszter urat, mert elsőben is, nem midőn a közutakról volt szó, hanem az árvizek által történt károknál emiitettem föl azt, és akkor sem ugy, hogy bármely összeg, ha kitörültetik a költségvetésből, a miniszternek ]e kell mondani ; hanem azt mondottam csak és azt mondom ma is, hogy, miután: a miniszternek kell legjobban tudnia, költségvetésének mely tételei azok, melyek, ha meg nem szavaztatnak, tárczájának teendői iránt a felelősséget el nem vállalhatja? nem kell engednie ; és ha mégis engedi, hogy azon összeg költségvetéséből kitörültessék, a felelősséget magáról a házra nem háríthatja. Ezt mondottam és mondom ma is, de ezt megjegyezve, azon meggyőződésemet is ki kell fejeznem, (Halljuk!) hogy épen a t. miniszter urnák valóban nincs oka az ellenzéket akár e házban, akár a sajtóban azzal vádolni, hogy tiszta szándékát és hazafiúi igyekezetét kétségbe vonta, hogy őt vádolta vagy gyanúsította volna. (Ugy van!) Hivatkozom e tekintetben arra, hogy midőn szó volt és van is akár a sajtóban, akár e házban, a minisztérium kebelében! visszaélésekről