Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-141

] g 141. országos ülés miraius 10. Í870. hordtak sarat, (Ugy van! jobb felől.) és megdobálák vele azokat, kik a téglákat hordták. (FölUáltások jobb felől: Ugy van!) Én részemről tettem kifogást, teszek ma is az ellen, hogy a tégla lassan hordatik, teszek az ellen is, hogy igen sok rósz tégla is hordatott : de az ellen, hogy miért hordtak téglát az épülethez, soha nem tettem és nem is fogok tenni semmiféle kifogást. Már pedig azt senki sem mondhatja, hogy, ha valaki azt kivánja, miszerint valamely épület gyorsabban épüljön és jobban épüljön, annak építését megakadályozni akarja. (Halljuk:) Az, hogy a honvédség szervezése körül nem mi működtünk, gondolom, vádul ellenünk föl nem hozható: mert természet szerint működnie kellett annak, kire a törvény végrehajtása helyzeténél fogva bizva volt. A mi pedig a sárhordást és sárral dobálást illeti, erre nem tudok másként felelni, mint azzal, hogy nyilvánítom, miszeriut sarat az intézményhez csakis azok hordanak és hordhatnak, kik jogosítva levén annak szervezéséhez, azt netalán roszul szervezik, és más részről, hogy ily alaptalan vádat, mintha mi (Andrásy Gyula gr: ad nem mondtam!) — reánk méltóztatott mutatni — (Zaj jobb felől. Bal felől: Halljuk :) mintha mi sárral dobáltuk volna azokat, kik az épülethez a téglát hordták, oly gyanúsításul veszem, mely visszaesik annak fejére, kitől származott. (Élénk helyeslés bal felől.) Andrásy Gyula gr. miniszterelnök: Én tiltakozom az ellen, mintha a t. képviselő urnák joga volna azt, a mit én mondottam, akár magára, akár a t. baloldalra venni. Itt vannak szavaim, melyeket mondottam : „némelyek hordtak sarat is*, kik azok a némelyek, azt vegyék magukra azok,akik csakugyan hordtak sarat. (Bal felől: Kik ások?) Hogy történt ilyen sár-hordás, azt tudja az egész ország, tudja az egész ház, ós tovább bizonyítani nem tartom szükségesnek. A mi a t. képviselő urnák második nézetét illeti, t. i. azt, hogy inkább óhajtja, hogy ne tárgyaltassék ezen honvédelmi költségvetés, hanem ugyszólva ugorjunk át azon, mert azt gondolja, hogy semmi sem árt inkább ezen ügynek, mint ha kiderülne, hogy azok, a kik kezelik ezen ügyet, nem értenek hozzá. A mi, mondom, ezen nézetét illeti: elfogadom, de más indoknál fogva. Elfogadom először azért, mert a miniszterre nézve mindig csak kellemes, ha budgetje gyorsan megy keresztül, és másodszor elfogadom azért, mert ha az országnak időt és pénzt nyerünk, oly valamit teszünk, a mire már régen kellett volna figyelmet fordítanunk. (Élénk helyeslés jobb felől.) Nem fogadhatom el az ő szempontjából, de kívánnám, és bátor is vagyok ajánlani az én szempontomból. Az élet, a tagadhatatlan számok bizonyítják, — hogy a honvédelmi ügyben egy év óta igen sok történt, ámbár a t. képviselő urak mindig azt modják, hogy semmi sem történt. Am döntsön e fölött az ország és a ház. (Zaj bal felől: Majd fog dönteni!) Kerkapoly Károly államtitkár: Részemről is kötelességemnek érzem némelyeket megjegyezni. (Halljuk!) A t. képviselő ur azt monda (Halljuk !) elfogadja inkább,hogy en bloc szavaztas sék meg ezen költségelőirányzat, nehogy a mi tehetlenségűnk és hozzá nem értésünknek fényes bizonyítékát adjuk. Szemrehányást csinált személyemre vonatkozólag abból, hogy én magam sem tudtam jól megmondani, hogy valamely fölvilágositás, a melyet keresnek, a költségelőirányzat melyik lapján van. Elismerem ebeli gyengeségemet, hogy a lapok számára rámutatni nem birok, és azt a mesterséget nem értem, melyet egyszer itt valaki mutatott, t. i, megmondotta, hogy egy bizonyos tétel egy vastag könyvnek, melyik számában és hányadik lapján van. Ha a t. képviselő ur azt hiszi, hogy a publicum már ebből meggyőződik a mi hozzá nem értésünkről, hogy már ez által constatálhatja ebeli tehetetlenségünket, sajnálom, hanem elfogadom. Előttem szólott t. képviselőtársam Ernuszt Kelemen ezen megjegyzésre nézve azt válaszolá, hogy a fölvilágosítást megtalálhatták volna a 28. lapon, mert ott az van mondva, hogy gyalogsági törzstisztek kapnak lóátalány fejében 42 frtot, mint a lovassági tisztek 30 frtot. (Fölkiáltás: De miért!) Azt méltóztatott akkor is kérdezni, hogy: miért? En sajnálom, ha a kérdést ismételve hallom, mert én a „miértre" már előbb feleltem. (Fölkiáltás : Hogyan!) Megmondom azt is, hogy „hogyan", csak menjünk csendesen egymás után, hogy megértsük egymást. Azt mondtam, hogy azért, mert a törvényben az áll, hogy a honvédtisztek illetményei ugyanazok, a melyek a seregbeli tisztek illetményei. Bocsánatot kérek, nem áll az, hogy ezen illetékeknek azért, mert a delegáeziók megszavazták, kell akkoráknak lenni, hanem ezeknek a törvény rendelete szerint egyenlőknek kell lenni a rendes hadseregbeli tisztek illetményeivel : (Derültség bal felől) már pedig a törvény jól tudja, miért kivánja az egyformaságot. Ha én egy szóval sem mondottam volna többet, csak annyit, hogy ez azért történik, hogy elég legyen téve azon törvénynek, amely azt parancsolja, hogy itt is annyi legyen, mint a mennyi ott van, a t. képviselő ur, ha meg akar-