Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-141

] g 141. országos ülés miraius 10. Í870. hordtak sarat, (Ugy van! jobb felől.) és megdo­bálák vele azokat, kik a téglákat hordták. (FölUáltások jobb felől: Ugy van!) Én részemről tettem kifogást, teszek ma is az ellen, hogy a tégla lassan hordatik, teszek az ellen is, hogy igen sok rósz tégla is horda­tott : de az ellen, hogy miért hordtak téglát az épülethez, soha nem tettem és nem is fogok tenni semmiféle kifogást. Már pedig azt senki sem mondhatja, hogy, ha valaki azt kivánja, miszerint valamely épület gyorsabban épüljön és jobban épüljön, annak építését megakadályoz­ni akarja. (Halljuk:) Az, hogy a honvédség szervezése körül nem mi működtünk, gondolom, vádul ellenünk föl nem hozható: mert természet szerint működnie kellett annak, kire a törvény végrehajtása hely­zeténél fogva bizva volt. A mi pedig a sárhordást és sárral dobá­lást illeti, erre nem tudok másként felelni, mint azzal, hogy nyilvánítom, miszeriut sarat az in­tézményhez csakis azok hordanak és hordhat­nak, kik jogosítva levén annak szervezéséhez, azt netalán roszul szervezik, és más részről, hogy ily alaptalan vádat, mintha mi (Andrásy Gyula gr: ad nem mondtam!) — reánk méltóz­tatott mutatni — (Zaj jobb felől. Bal felől: Hall­juk :) mintha mi sárral dobáltuk volna azokat, kik az épülethez a téglát hordták, oly gyanúsí­tásul veszem, mely visszaesik annak fejére, ki­től származott. (Élénk helyeslés bal felől.) Andrásy Gyula gr. miniszterelnök: Én tiltakozom az ellen, mintha a t. képviselő urnák joga volna azt, a mit én mondottam, akár magára, akár a t. baloldalra venni. Itt vannak szavaim, melyeket mondottam : „némelyek hordtak sarat is*, kik azok a némelyek, azt ve­gyék magukra azok,akik csakugyan hordtak sa­rat. (Bal felől: Kik ások?) Hogy történt ilyen sár-hordás, azt tudja az egész ország, tudja az egész ház, ós tovább bizonyítani nem tartom szükségesnek. A mi a t. képviselő urnák máso­dik nézetét illeti, t. i. azt, hogy inkább óhajtja, hogy ne tárgyaltassék ezen honvédelmi költség­vetés, hanem ugyszólva ugorjunk át azon, mert azt gondolja, hogy semmi sem árt inkább ezen ügynek, mint ha kiderülne, hogy azok, a kik kezelik ezen ügyet, nem értenek hozzá. A mi, mondom, ezen nézetét illeti: elfoga­dom, de más indoknál fogva. Elfogadom először azért, mert a miniszterre nézve mindig csak kel­lemes, ha budgetje gyorsan megy keresztül, és másodszor elfogadom azért, mert ha az ország­nak időt és pénzt nyerünk, oly valamit teszünk, a mire már régen kellett volna figyelmet for­dítanunk. (Élénk helyeslés jobb felől.) Nem fogad­hatom el az ő szempontjából, de kívánnám, és bátor is vagyok ajánlani az én szempon­tomból. Az élet, a tagadhatatlan számok bizonyít­ják, — hogy a honvédelmi ügyben egy év óta igen sok történt, ámbár a t. képviselő urak mindig azt modják, hogy semmi sem történt. Am döntsön e fölött az ország és a ház. (Zaj bal felől: Majd fog dönteni!) Kerkapoly Károly államtitkár: Részem­ről is kötelességemnek érzem némelyeket megje­gyezni. (Halljuk!) A t. képviselő ur azt monda (Halljuk !) elfogadja inkább,hogy en bloc szavaztas sék meg ezen költségelőirányzat, nehogy a mi tehet­lenségűnk és hozzá nem értésünknek fényes bizo­nyítékát adjuk. Szemrehányást csinált személyem­re vonatkozólag abból, hogy én magam sem tud­tam jól megmondani, hogy valamely fölvilágosi­tás, a melyet keresnek, a költségelőirányzat me­lyik lapján van. Elismerem ebeli gyengeségemet, hogy a lapok számára rámutatni nem birok, és azt a mesterséget nem értem, melyet egyszer itt valaki mutatott, t. i, megmondotta, hogy egy bizonyos tétel egy vastag könyvnek, melyik szá­mában és hányadik lapján van. Ha a t. képviselő ur azt hiszi, hogy a pu­blicum már ebből meggyőződik a mi hozzá nem értésünkről, hogy már ez által constatálhatja ebe­li tehetetlenségünket, sajnálom, hanem elfogadom. Előttem szólott t. képviselőtársam Ernuszt Kelemen ezen megjegyzésre nézve azt válaszolá, hogy a fölvilágosítást megtalálhatták volna a 28. lapon, mert ott az van mondva, hogy gya­logsági törzstisztek kapnak lóátalány fejében 42 frtot, mint a lovassági tisztek 30 frtot. (Fölkiál­tás: De miért!) Azt méltóztatott akkor is kér­dezni, hogy: miért? En sajnálom, ha a kérdést ismételve hallom, mert én a „miértre" már előbb feleltem. (Fölkiáltás : Hogyan!) Megmondom azt is, hogy „hogyan", csak menjünk csendesen egymás után, hogy megért­sük egymást. Azt mondtam, hogy azért, mert a törvény­ben az áll, hogy a honvédtisztek illetményei ugyanazok, a melyek a seregbeli tisztek illet­ményei. Bocsánatot kérek, nem áll az, hogy ezen illetékeknek azért, mert a delegáeziók meg­szavazták, kell akkoráknak lenni, hanem ezek­nek a törvény rendelete szerint egyenlőknek kell lenni a rendes hadseregbeli tisztek illetmé­nyeivel : (Derültség bal felől) már pedig a tör­vény jól tudja, miért kivánja az egyforma­ságot. Ha én egy szóval sem mondottam volna többet, csak annyit, hogy ez azért történik, hogy elég legyen téve azon törvénynek, amely azt parancsolja, hogy itt is annyi legyen, mint a mennyi ott van, a t. képviselő ur, ha meg akar-

Next

/
Thumbnails
Contents