Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-154

236 154. országos ülés márczius 28 1870. A mi a többit illeti, azt mondja, hogy ilyen meg olyan kőszónkoesik csináltattak, azután hogy azok itt-ott összeütköztek és eltörtek, meg hogy olyan őrházak építtettek, hogy azokból a bakter alig tud kikukucskálni és kénytelen lábvizet használni, és nem tudom, még miket hoz elő. Bocsássa meg a t. ház, ha nemcsak átalánosságban fogok beszédéről szólni, hanem a részletekbe is bele fogok menni: mert én az egészből csak azt veszem ki, hogy pletykán kivül ezen adatoknak vajmi kevés alapja van, (Elérik helyeslés a jobb oldalon.) Azt mondja például beszédének további folyamában : „Mutasson a miniszter egyetlen egy vasutat, a hol — kivéve a kassa-oderbergit — a múlt kormány oly drága pénzen épített volna vasutat, mint a magyar kormány 1 vagy hol garantirozott a múlt kormány 40,000 irtot?" És oly komolyan tette föl e kérdést, hogy csakugyan azt hinné az ember, miszerint nem lehet rá felelni. Én azonban felelni fogok rá, mert szavamat adtam, hogy felelni fogok és szavamat mindig be szoktam váltani. íÉlénk helyeslés a jobb oldalon.) A mi azon kérdését illeti, hogy hol épített a kormány oly drága pénzen vasutat ? erre a válasz igen egyszerű: — seholsem. (íderültség a jo¥- oldalon.) Ha azt kérdezik, hol concessionált és mit concessionált ? erre a válaszom az hogy — fájdalom ! nagyon kevés az. a mit concessionált. Az ujabb időből csak kettőt emiithetek meg, mert ennél többet nem is concessionált; egyik az első erdélyi, mely a piski petrozseni szárnyvonallal együtt mindössze 38 mérföldnyi hosszú, és ennek garantiája ezüstben 46,556 forint. Azt mondta a t. képviselő ur, hogy mutassunk neki ily vasutat. íme mutattam neki. (Tetszés a jobbon.) De mutatok neki még egy ily vasutat, és ez a pécs-barcsi. Ennek kiterjedése 8 és \

0 mértföld és e vasút a lehető legegyszerűbb építési viszonyok közt készült. Ezen vasútnak garantiáját nem tudom megmondani az utolsó fél krajczárig. hanem annyit mondhatok, hogy 39 — 40,000 frt. (Simonyi Ernő: Igenis 40,000 frt, de több nem.) A mi most a többi vasutakat illeti, soha senki sem tagadta, hogy — a mit a képviselő ur is helyesen idézett — az államvasút Magyarországon mértfoldenkint 715,122 frtba kerül, és hogy a garantiája 5

2

/io lévén 37,186 forintra rúgott; a déli vasútnak Magyarország területére eső vonala került mértfoldenkint 747,867 frtba, és hogy a kamatbiztositás 5

a

/

10-el 38,890 frtra ment föl. Mindezen adatok legfölebb csak tudományos érdekkel biró értekezés alapját képezhetik, mert más szempontból azokat nem tekinthetem, miután itt sem szemrehányást, sem visszaélést, vagy nem tudom micsoda bűnt nem látok. Ezen adatok — amint mondom — tehát legfölebb tudományos értékkel biró értekezés tárgyát képezhetik, és miután örömmel tapasztaltam, hogy képviselő ur behatóan foglalkozik a tárgygyal, e részben lehetetlen föltennem, hogy a képviselő ur azt ne tudná, miszerint az építési viszonyok átalában, nevezetesen az anyagok ára és a munka bére ma és azon idő közt, midőn ezen vasutak épültek, legalább is 50%-al változtak. (Helyeslés a jobb oldalon.) Mire akarnak tehát az ő állításai bizonyíték lenni, azt, megvallom őszintén, nem tudom. (Fölkiáltások a szélső bal oldalon: A vizsgálat szükségére!) Áttért azután képviselő ur egy másik, szerinte igen sérelmes tárgyra. Fölemiitette ugyanis a kassa-oderbergi vasutat. A mi ezen vasútnak történetét illeti, bizonyára igen jól van értesülve arról, hogy az eredeti concessio azért, mivel a concessionáriusok végrehajtani nem birták, több izben lett átruházva. A legutolsó átruházás, a mely 1869-ik április havában történt, tulajdonkép csak a legutolsó közgyűléssel találta végleges befejezését. Ezen vasútnak, mint mondom, hosszas a története és az ^egósz' concessio igen fluctuosus állapotban volt. Én azonban nem kétkedem azon, hogy a kormány a többi okmányokkal együtt annak idejében ezen okmányt is be fogja terjeszteni. Csak egyre nézve akarom még is a t. képviselő urat figyelmeztetni. Ugy látszik, hogy némileg összezavarja a dicasterialis kormányzat eljárását a parlamentális rendszer szerint fölosztott ressortok és az azok élén álló miniszterek felelősségével; mert különben a helyes adresse-hez intézte volna ezen kérdést, mely nem annyira a közlekedési, mint inkább a pénzügyminisztert illeti, a ki — meg vagyok győződve — a legnagyobb készséggel fog neki adandó alkalommal fölvilágosítást adni. Mivel pedig úgyis még egyéb észrevételeim vannak, nem akarom a t. házat nézeteim előadásával fárasztani. Csak mellesleg megemlítek még egy körülményt, a melyet már ő is fölemlített s mely főleg abból áll, hogy mikor az ismételt átruházások történtek, a közmunka miniszter közbenjárásával történt az is, hogy a vasútnak kiépítése sokkal szigorúbb szabályok szerint lett megállapítva, mint ez előbb történt, a mi a vállalatot magát 2 millióval terhelte ugyan, de a közforgalomra és az országra nézve ugyanannyi értékű előnyt hozott. Ha tehát a miniszter igy járt el, én megvallom, legalább ezen körülményben vádra, gyanúsításra vagy parlamenti vizsgálatra okot nem találok. (Helyeslés a jobb oldalon.) A képviselő ur azután áttért a kassa-oderbergi vasut-társaság utolsó közgyűlésére is, és előadott némely dolgokat, a melyek ott történtek. Hogy az ő nézeteit helyreigazítsam és egy-