Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-141

141. országos Ülés márczias 10. 1870. I o rozottan tiltakozom. (Jobb felől helyeslés. Bal felől ellenmondás) Tisza Kálmán: T. képviselőház! Én legelsőbben reflectálni kivánok azokra, a miket Ivánke t. barátom elmondott. 0 némely hiányokról szólt, esnem kétlem, sőt meg vagyok róla győződve, hogy neki igazsága volt, midőn némely kívánalmakat felezett ki a honvédséget illetőleg. (Jobb felől ellenmondás.) Azonban egy kívánatban — s ezt jegyzem meg legelőször is — nem értek egyet vele, és ez az egy kívánat az, hogy ne haladjunk oly gyorsan át ezen budgeten, hanem vegyük elő az egyes tételeket, hogy meg lehessen tenni az észrevételeket, megkérni a fölvilágositásokat. Ez nagyon természetszerű kívánság volna és a mai tapasztalatok előtt egyet értettem volna vele; de azok után, a miket ma tapasztaltam, épen azért, mivel azt, hogy honvédség legyen, akarom, nem óhajthatom a részletes tárgyalást: mert semmi sem árthat a honvéd-ég eszméjének és tekintélyének inkább, mint látszata annak, mennyire nem képesek föl világosit ásokat adni azok, a kik azt vezetik. {Jobb felől zajos ellerm-ondás. Bal felől élénk helyeslés.) Én tehát: mert a honvédség f'őnállását és pedig minél tökéletesebb fönállását óhajtom: mert óhajtom : hogy annak tekintélye ne romboltassák le se kün, se itthon, kész vagyok ez összegeket megszavazni ugy, a mint azok kívántatnak inkább, semhogy azok részletes vitatása által gyengeségünknek ujabb meg ujabb jelét adjuk. (Bal felől élénk helyeslés. Jobb felől ellenmondás.) Megjegyezte közvetlenül előttem szólott képviselő ur, hogy ha mi a 28-ik lapot megnéztük volna és ha több kérdést nem zavarunk össze, megérthettük volna a dolgot. ED részemről megnéztem a 28-ik lapot; de mindenesetre, ha nem néztem volna is meg, és ha senki sem nézte volna is meg ez oldalról, sokkal feltűnőbbnek kell lenni annak, hogy a miniszteri államtitkár ur nem tudta megmondani, hogy hányadik lapon vannak azok, mint volna az, ha mi nem tudjuk. (Bal felől helyeslés.) De különben is kérdezem, hogy ki zavarta össze a dolgot ? Ivánka Imre képviselő ur kérdést tett a lóátalány iránt, az államtitkár ur felelt a ló-eleségről; — utóbb a kérdés újra föltétetvén, államtitkár ur indokolta azt, hogy a lovasság átalánya jóval kevesebb lehet a gyalogság lóátalányánál azzal, hogy a lovassági tiszteknek több lovuk levén, bizonyos költségek azok közt megoszolnak; midőn erre azt kérdezzük, hogyan esik tehát, ha több lovat tartanak, hogy mindegyiknek 691 frt. adatik? azt mondta: ez ugy esik, hogy egy lónak ugyacanynyi eleséget lehet csak adni, s miután mindegyikegy lovat tart, mindegyiknek csak egy lótartást lehet utalványozni, ós íme: most a költségvetés 28-ik lapjáról az őt pártoló képviselő ur azt olvassa le, hogy nem egy, hanem őt lovat kell mindegyiknek tartania. Először tehát ő nem tudta, hogy mindegyiknek nem egy, hanem öt lovat kell tartania; másodszor pedig előbbi nyilatkozatában indokolta a több lótartással a költségek leszállítását, midőn később maga azt mondta: azért egyforma a lóátalány, mert mindegyiknek egy lovat kell tartania. Engedelmet kérek tehát, ha itt zavar van, és ha valaki zavart csinált, azt nem a kérdező, hanem a felelő csinálta. (Helyeslés a bal oldalon.) Különben megjegyezve még azt, hogy ón nem tudom, Ernuszt képviselő ur kinek tolmácsa volt, de Szathmáry képviselő társam épugy, mint magam is, csak saját nézeteinket tolmácsoljuk, és saját nézeteink gyanánt kívánjuk csak az általunk mondottakat tekintetni. Áttérek egy pár rövid szóval arra, mit miniszterelnök ur mondott. (Halljuk !) 0 azt kivánja tőlünk, hogy ismerjük el azt, a mi jó, és gáncsoljuk azt, a mi rósz. En legalább részemről, és azok, kik előttem szóltak, nem kívántunk egyebet tenni, és nem is tettünk egyebet. Én minden alkalommal, valahányszor e tárgyban nyilvánosan szólnom lehetett, elismertem a honvédségnek jelen alakjában is fontosságát; kifejeztem elismerésemet a fölött, hogy a honvédség száma, a miniszterelnök ur nyilatkozata szerint, ma már mégis tekintélyes összegre szaporodott; elismertem tehát azt, a mi örvendetes és a mi jó. De ha a- felett hogy magában a kezelésben valami gáncsolandó-e, vagy nem ? eltérés van közöttünk, ez igen természetes; az is igen természetes, hogy mi gáncsolunk néha olyat is, mit ő gáncsolandónak nem tart: mert ha olyannak tartaná, bizonyára nem rendelkeznék a szerint. És itt én csak az ellen vagyok bátor tiltakozni, bogy mindig, minden alkalommal, midőn mi a honvédség körül tett egyes rendelkezések helytelenségéről szólunk, ugy méltóztatnak a dolgot fordítani, mintha mi a honvédség ellen szólanánk; ezt pedig, mint a mely 3 év óta követett eljárásunkkal, — legalább azokéval, kiknek sorába magamat számítom — homlokegyenest ellenkezik, részemről határozottan visszautasítom. (Élénk helyeslés bal felől.) Azt mondja miniszterelnök ur, hogy a bal oldal előbb nem hitt, azután biztosított, hogy ha lesz honvédség, elismerendi az eredményt; és most még sem hisz. (Andrásy Gyula gróf: Sokan a baloldalon.) Ránk méltóztatott mutatni és azt mondani: a jobb oldal hordta a téglát, a bal oldal nem tett semmit, de mégis némelyek