Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-154

154. országos Blés mánams 28. 1870. 225 dásának nem tekinthető, mert az illető birák nem saját kezökkel vannak alá irva, hanem az egész aláírás ugyanazon kézzel íratott, a melylyel a folyamodás szövege. — Különösen ismételvén, hogy kötelességüknek eleget nem tettek, hogy a mérnöki hivatal irányukban a bizalmat elvesztette, folyamodásuktól elüttetni véleményeztetnek. Azonban ismét Mihálik tanácsos ur ezen végzésnek ellenére egyenesen meghagyja, hogy vizsgálat tartandó. Nézetem szerint ezt igen helyesen cselekedte, de nem helyesen választotta meg, nézetem szerint a személyt, mert e végett bizonyos Schneider Alajos mérnököt küldött ki, a ki már egyszer a bizottságban részt vett. Nézetem szerint azt, a ki már egyszer biró volt, vizsgáló birónak újra kiküldeni nem kellett volna ; azonban a vizsgálatra nézve tett rendelkezésekre nézve legkisebb kifogásom sem lehet, mert a megye is egy tisztviselője által képviseltette magát, és meghagyatott a mérnököknek, hogy szükség esetében ott megjelenjenek, szóval: minden rendelkezés megtörtént, mely rendes vizsgálat megtartására szükséges. A vizsgálati bizottság május 19-én ífyitrári megkezdte működését, s a bizottság az ottani mérnöki hivatalból, az innen kiküldött miniszteri mérnökből, s a megyei tisztviselőből megalakulván, a felek jelenlétében először az irományokat fölolvasta, és megmagyarázta; másodszor ezek megtörténte után, — ezt jelenti t. i. a vizsgáló mérnökből — ezeknek megtörténte után és tekintettel az azon irományokból merített körülményekre, a bizottság legczólszerübbnek tartotta az ügynek barátságos kiegyenlítését. Ez a felek által elfogadtatott, s a vizsgálat harmadnapra haíasztatván, harmad nap a szerződő felek a bizottság előtt megjelentek, s felmutatták az újonnan kötött szerződést, melylyel magukat kielégitetteknek nyüvánitották. Ez eredményt bejelentette az illető mérnök a minisztériumnak, s ez a minisztériumban helybenhagyatván, az irományok az irattárba tétetni rendeltettek, és ezzel az ügy be van végezve. Tisztelt ház! Erre nézve azon észrevételem van, hogy ha barátságos egyezkedésnek és egy uj szerződés kötésének volt helye, akkor a községek panasza alaptalan nem volt, könnyedén bocsáttatott tehát és utasíttatott el két izben a minisztériumtól ezen panasz. De van komolyabb észrevételem. {Halljuk/) A folyamodványban a községek nemcsak azért panaszkodnak, hogy káruk történt a szerződés elvesztése által, — mert erre nézve a barátságos egyezkedés elegendő; hanem panaszkodnak hivatalos visszaélésekről, panaszkodnak mintegy falsificatióról, és ez barátságos egyezkedés tárgya nem lehet. (Igás!) Ezt nem helyeselhetem, t. ház, ámbár egy felől a felek, a KÉPV. H. KAPLÓ 18*4 VII. maguk magán érdekeiket illetőleg, tökéletesen ki voltak elégítve, de nem hiszem, hogy a minisztériumnak lett volna szabad kielégítve lennie, midőn valamely közege akár valósággal, akár valótlanul, hivatalos visszaélésekkel, mondhatnám bűnnel terheltetik és vádoltatik; hogy ily vádaknak megvizsgálása helyett barátságos egyezkedésre utasitsa a feleket, nézetem szerint helytelen. (Helyeslés bal felől.) Ezt tartottam szükségesnek, — a mennyire a velem közlött irományokból a dolog állását megtudtam, — a t. ház előtt kijelenteni. Tisztelt ház! a tegnapi vita folyamában is, de különösen már a költségvetési vita alkalmával, több izben fölhozatott az, hogy itt valaki váddal lép föl a minisztérium egy vagy más hivatalnoka ellen : különösen Hollán államtitkár ur neveztetett legtöbb izben. {Halljuk!) Én t. ház, utalom a t. ház minden tagját akkor mondott beszédemre, és azt mondom, hogy én senkit nem vádoltam ; én ezt mondottam, s ez volt kiindulási pontom : „Kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy a közlekedési minisztériumban az én meggyőződésem s a közvélemény átalános szava szerint, az ügyek nem ugy kezeltettek, mint azt hazánk érdekei kívánják. (Élénk helyeslés szélső bal felől.) Ez volt az a mit állítottam akkor; és ez volt a mit állítok most is, és ennek bebizonyítására hoztam föl azon példákat, melyeket már nagy részben az előbbi vita alkalmával, de különösen tegnapelőtt is fölhozni szerencsém volt. Az is említtetett itt, hogy megvesztegetésről vádoltatott valaki. Minden beszédemben, melyeket ezen tárgyról itt tartottam, ez a szó „megvesztegetés" nem fordul elő. Az mondatott, hogy ezeket itt praecisirozni, bebizonyítani kell. Mondom, én senkit sem vádoltam megvesztegetésről; de ha valaki vádolt volna is, azt kívánni, hogy ez itt bebizonyitassék: az, engedelmet kérek, a dolog természetével ellenkezik. (Mozgás jobb oldalon.) Ha valahol történt megvesztegetés , oda szolgabíró és esküdt jelenléte nem kívántatik, — az nem legale testimonium jelenlétében történik. Az tehát absurd dolog, hogy a megvesztegetés bebizonyításáról legyen szó; de tudtomra itt ez iránt vád nem is emeltetett. Meg volt említve, nem általam, Hollán államtitkár ur barátai által — helyesen-e vagy helytelenül 1 arról én itt ítéletet mondani nem akarok, — föl volt említve egy megvesztegetési kísérlet; de az, hogy ő vagy más bárki megvesztegettetett volna, arról itt szó nem volt. Tisztelt ház! ha én bárki ellen is, magát a minisztert kivéve, — mert erre nézve a törvény egyenesen rendelkezik — ha mondom magát a 29