Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-141

n 1*1. országos Ülés márczfus 10. 1870. sebbet ért is a dologhoz, kereszti 1 fog menni a vizsgán. Ennek következménye az, hogy sokkal kevesebben állják ki a tiszti vizsgát, mint kiállanák, ha azok magyarul tartatnának. (Ivánka Zsigmond közbeszól: Hát tanuljanak meg németül!) Méltóztassanak megengedni, miszerint ez alkalommal a tisztek alkalmazásáról a tegnapi s tegnapelőtti lapokban közölt kinevezésekről is pár szót szóljak. Igen is helyeslem én azt, mit Klapka képviselőtársam megjegyezett, hogy a honvédelmi miniszter polgár legyen; de azt követelem, hogy a hadsorokban szolgáló katona legyen, de ne legyen csakis katona, hanem legyen polgár katona. És mit látok? azt, hogy főhadnagyok és kapitányok lesznek olyanok, kiknek fogalmuk sincs a katonai dolgokról, és az olyanok, kik értenek hozzá, hadnagyok maradnak. (Uqy van! bal felől.) Ezt kétségbe vonni nem lehet, ott van a névsor, tessék megnézni. Az altisztek megtartása az osztályoknál — mint tegnapelőtt is emiittettem, —igen fontos; de csak akkor, ha az altiszteknek, kik tovább szolgálnak, kilátás nyittatik arra, hogy vagy valami fizetésben vagy ellátásban részesülnek. Itt van egy institutio, mely tisztán arra van határozva, hogy a magyar koronát őrizze s ezt nem találom sehol a költségvetésben: ez a koronaőrség. A koronaőrséghez oly altiszteket kellene csak alkalmazni, kik kitűnően szolgáltak a magyar hadosztályokban, és a kik azután jutalomkép oda mennek. Nem helyeslem, hogy bár ez tisztán magyar csapat — mert hiszem nincs más dolga, mint a magyar szent koronát őrizni — mégis a bécsi hadügyminiszternek alárendelt testület, mert látjuk, hogy az intézkedik fölötte, az teszi oda a legényeket és az nevezi ki a tiszteket. Ezzel ismét nem tudok megbarátkozni. A lövöldék fölállítására nézve is bátor vagyok egy észrevételt tenni. Igen helyesen megkezdettek az intézkedések s csak arra volnék bátor a t. minisztériumot figyelmeszetni és kérni, hogj minden egyes községben, melyben a legkisebb honvédosztály létezik is, lövöldék állitassanak fel, s hogy engedtessék meg minden polgárnak, hogy a töltények megfizetése mellett a czellövésben gyakorolhassa magát, mert most, midőn a lőfegyvernek oly nagy sőt főjelentőssége van, szükséges, hogy tudjunk e fegyverrel bánni, miután nem tudjuk: mit rejt a jövő. Én még abban is — mit szintén tegnapelőtt voltam bátor mondani — kételkedem, hogy a csapatok részére követelt összeg elégséges legyen arra, hogy a múlt évben beállitott és be nem gyakorolt honvédek s az ez évben beállitott. ujonczok még ez évben begyakoroltassanak. Es ezen kétségemben megerősít a miniszter urnák azon szava, miszerint a tavaszszal lesz 110,000 begyakorolt honvédünk. Tehát nem lesznek ez évben begyakorolva. Nagy hibának tartom, ha nem intézkedünk ugy, hogy az az idén beállitott ujonczok már az idén legyenek begyakorolva; különösen az első fölállításnál, midőn sokkal több ujonczot lehetett kiállítani, mint később, szükségesnek látnám, hogy a betanítás ne halaszt issék. Ha a,rra, hogy a múlt évben és az idén beállítottak még ez évben begyakoroltassanak, azért, hogy nagyobb jelenlétszám szükséges és így nagyobb költség kellene, szeretném, ha azt is most kérné a minisztérium: mert abban nincs semmi megtakarítás, ha a jelenleg szükségelt begyakorlási költségeket mellőzzük, midőn azokat jövőre annál bizonyosabban megadni kénytelenek leszünk. A czél az, hogy a kiállított honvédek minélelőbb be legyenek gyakorolva. Tudjuk, hogy a hadjáratok tavaszszal szoktak kezdődni, és ezért sokkal jobban szeretném, ha a honvédek őszszel gyakoroltatnának be, rnint tavaszszal. Én tehát nemcsak megszavazom a budgetben kitett összeget, hanem kérném a t. miniszteri urat, hogy méltóztassék azt akként módosítani, hogy a honvédek még ez idén begyakoroltassanak, és az erre szükségelt többletet is szívesen megszavazom. (Helyeslés bal felől.) Ernuszt Kelemen: T. ház! Nem szólaltam volna föl, ha erre Szathmáry Károly t. képviselő ur egy megjegyzése nem kényszeritett volna. Kényszerítve vagyok fölszólalni azért, mert azt tételezte föl rólam, hogy én megszavaztam oly összeget is, a mit nem értettem. Engedjen meg, hogy ezen állítását megezáfoljam. Ha méltóztattak volna azon illető urak, a kik a kérdéses tételt nem értik, a 28-ik oldalt, ott, hol a tápilletékekről van szó, megnézni, azon oldalon megtalálták volna, hogy minden kerületi parancsnok, akár gyalogsági, akár lovassági tiszt, 5 lovat köteles tartani; a gyalogsági törzstisztek 42 frtot kapnak egy-eg}

r ló után, 5-szőr 42 tesz 210 frtot a gyalogságnál; a lovasságnál pedig minden ló után 30 frtot. (Közbeszólás a bal oldalon: De miért?) Azt tessék majd akkor kérdeni, mikor előfordul ezen tétel. (FölkiáUás: Be üt is előfordul !) Ha továbbá nem méltóztattak volna összezavarni a kérdést, szintén megértették volna; de ha ugy összezavarják a kérdést, akkor lehetetlenség megfelelni. Én tehát értettem ! Es itt engedjék meg azok a képviselő urak, kiknek tolmácsolója Szathmáry képviselő ur volt, hogy felkérjem, hogy ha mi szólási viszgetegből nem is töltjük el a nemzet drága idejét szükségtelen feleseléssel, (Jobb felől helyeslés.) ne méltóztassanak azt állítani, hogy mi átalánosságban megszavazunk olyat is, a mit nem tudunk: mert ez ellen én részemről hatá-