Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-141
1 141. országos illés gondolom, hogy ezt bebizonyítani nem méltóztatott. A dolog másként áll A t. képviselő urak közöl többen kérdéseseket intéztek az államtitkár úrhoz, illetőleg a miniszterhez; felvilágositást adott a bizottság előadása, adott az államtitkár. A t. képviselő urak azonban abból indulván ki, hogy azt bizonyítsák be, miszerint mi a kérdésben levő tárgyat nem értjük, azon eredményre jöttek, hogy — daczára az adott felvilágosításnak — nem I értvén azt, ezzel bebizonyították, hogy ők maguk nem értik. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Azt mondotta továbbá a t.képviselő ur, hogy a minisztérium vajmi keveset tett ezen intézmény népszerűsítésére; hogy hiányzik ez, hiányzik amaz; midőn megvolt a fegyver, hiányzott a ruha, stb. stb. — tökéletesen túlemelkedve egy kezdő intézménynek nehézségein, melyek mindenki által méltányoltatnak, a ki ért hozzá. (Derültség és helyeslés jobb felől.) Mi tehát, midőn kénytelenek vagyunk a kritikát elfogadni, azt kérjük : méltóztassék ezen kritikát ugy alkalmazni, mint a mely hat, buzdít, éleszt; tudniillik : helybenhagyni, elismerni azt, a mi jó, és gáncsolni azt a mi rósz; de ezt nem méltóztatott követni (Ellenmondás bal felől), hanem azeilenkezőt; és az ily fegyver megtompul a kézben, nem buzdit, nem serkent, de nem is hat és jogot ad arra, hogy magunk részéről húzzunk párhuzamot. (Halljuk!) Azt méltóztatott mondani, hogy a minisztérium nem tett semmit ezen ügy előmozdítására és népszerűsítésére. Húzzunk párhuzamot! Mióta a honvédelmi kérdés az országban fölmerült, mi ez oldalon szedtük a köveket és a téglát onnan, és ugy, a hol és a mikép azokat találtuk, hogy fölépítsük az épületet. Igen sokan voltak, kik nem is hitték, hogy valaha létre jöjjön; igen sokan voltak, kik akkor, midőn csak az eszméről volt szó, kijelentették, hogy legyen az épület bármily kicsiny, előre biztosítják a kormányt elismerésökről; később pedig, midőn az építésre került a sor, midőn mi — mint mondám — a követ és a téglát hordtuk, igen sokan nem csináltak semmit. Némelyek hordtak valamit: hordtak sarat és azokra dobálták, kik a nem mindig kényelmes lajtorjákon vitték föl az építkezési anyagot. (Hosszas élénk tetszés jobb felől) Most pedig azt mondják, hogy az épület, mely előttük áll, nekik nem tetszik. Megengedem. hogy ők, — a mint mondják — jobbat építtettek volna: — de engedjék meg ők is, ha én meg azt mondom, hogy ez nincs bebizoixyitva, Meglehet azonban, hogy csakugyan jobb honmárczius 10. 870. ]3 I vódséget szerveztek volna; de hogy a jeleni léginek létesítését igen sokan akadályozták, az I kétségtelen. (Nyugtalanság bal felől. Helyeslés jobb | felől.) Bocsánatot kérek a t. háztól, hogy szem| ben azon eljárással, mely ily kritikával az ellen| zéknek magának állását gyengíti, kénytelen volj tam ezeket elmondani. (Élénk helyeslés jobb felől.) i Ivánka Imre: T. ház! Miután azok közé számítom magamat, kik hordtak téglát az épülethez, habár nem tartozom a többséghez, ós most is téglát kívánok hordani hozzá, mert valóban az a törekvésem, hogy minél jobb legyen a honvédség, de épen, mert minden előhaladásnak őszintén örvendek, bátor leszek egyik másik tárgyban elmondani kritikámat azon czélból, hogy jobb legyen az épület. ('Fölkiáltások jobb felől: Csak tessék;) így nem helyeslem például a mai tárgyalásnál azt, hogy az első czimeken valóságosan vágtatva mentünk keresztül — nem tudom paripán-e vagy seprűn, mint a Blocksbergen szokták. (Fölkiáltás jobb felől: Hát mért nem szólalt föl?) Mert en bloc méltóztattak megszavazni mindent; elnök ur en bloc tette föl a kérdést s így nem is szólhattam hozzá. Tehát mivel attól tartok, hogy majd ezen különböző tételeket is, melyek itt e 2. czimben benfoglalvák, majd lóhalálában megszavazzák, csak egy pár észrevételt kívánok tenni. (Halljuk!) Itt a legheterogenebb dolgok vannak összefoglalva és nem méltóztatnak az egyes tételeket fölolvastatni, legalább kívánnám, hogy az egyes szakaszok : ruházat, fölszerelés, pénzbeli illetmény, elhelyezés, élelmezés stb. főbb czimek vétessenek külön. De mivel mint mondám, attól tartok, hogy mindezen tételek egyszerre lesznek megszavazva, megteszem azokra nézve már most észrevételeimet. (Halljuk! Halljuk!) A többi közt nem helyeselhetem azt, hogy például a századoknál iskolai czélokra 12 frt. van csak előirányozva. Már a múlt alkalommal i voltam bátor figyelmeztetni arra, hogy a honj védtisztek kiképzésére és egyátalában a honvédség szellemi kiképzésére azon 4—6 tanáron kívül, a mit szintén oly gyorsan szavaztunk meg, hogy hozzá sem lehetett szólani, úgyszólván mi sem történt és ezt annál sajnosabban tapasztalom, mert azon intézkedés eredménye, mely az egy évi önkéntesekkel ezéloztatik, hogy t. i. minél előbb és minél több tisztet neveljünk a honvédség részére, a kivitelben nagy részt elenyészik, azon egy és igen lényeges oknál fogva,, mert a tiszti vizsgák németül tartatnak és ott j oly emberek alkalmaztatnak, kik a magyar nyelJ vet nem értik. Azt csak meg méltóztatnak en1 gedni: ha két ifjút kiállítunk, kik közül egyik nem tud németül, ez bizonyosan meg fog bukni, j míg amaz, a ki németül tud, ha különben kéve-
