Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-153

210 153. országos Ulésfmárczius 26. 1870. bözik azon nyilatkozatától, melyet az első alkalommal, midőn ezen tárgy felmerült, itten mondott. Nem mondja most, hogy ezen szerződés érvénytelen, hanem azt mondja, hogy a minisztérium semmi olyan szerződést nem ismer el, mely a magyar minisztériumnak létrejötte után köttetett volna. Mikor én ezen szerződést felhoztam ezen házban és hivatkoztam a közlekedési minisztériumnak ő felségéhez tett hivatalos jelentésére, akkor a miniszter ur azt mondta szavamba vágva : „semmi oly szerződés nem köttetett", az államtitkár ur pedig igen sok parlamentális Hiedelemmel és szokással háromszor egymásután szavamba vágott azon felkiáltással : „Nem igaz !" (Hollán Ernő Mshessól: Ugy van!) Kérdem már most a miniszter urat és Hollán államtitkár és képviselő urat: nincsen-e ezen szerződés már ma a képviselőház pénzügyi bizottsága elé terjesztve, és pedig nincs-e oda, mint egy érvényes szerződés terjesztve ? Ennyit érnek tehát a miniszteriális nyilatkozatok, melyek olyan emphasissal. olyan eclat-val tétetnek e házban! (Mozgás.) Én, t. ház, igen ('bájtom, hogy ezen szerződés Magyarország által soha el ne ösmertessék, mert azon szerződés Magyarország érdekeire nézve végtelenül káros. Ha egyéb körülmény nem forogna is fön, szükséges, hogy az országgyűlés küldjön ki parlamentáris bizottságot, mely megvizsgálván ezen és más vasutaknak a magyar kormány létrejötte előtti szerződéseit, azokról véleményt adjon a háznak : mennyiben, s mi tekintetben jogérvényesek azok ? mi tekintetben elfogadhatók, és mi módon beczikkelyezhetők a törvénybe. Mert én tagadom bárkinek is azon jogát, hogy az ország bármelyik lakosát megadóztathassa a nélkül, hogy arra törvény által felhatalmazva lenne. Ha tehát más nem is volna, mint ezen régi szerződések megvizsgálása, már ez is elég indok arra, hogy a közlekedési eszközök létrehozása körüli eljárását a kormánynak, — akár a jelen, akár azon kormánynak, mely törvénytelenül ugyan, de tettleg mégis Magyarország kormányozásába . avatkozott, — egy parlamenti bizottság megvizsgálja és arról a háznak véleményes jelentést tegyen. (Helyeslés szélső hal (elől.) Azt mondja továbbá a miniszter ur, hogy ezen határozati javaslatnak egyik indoka a vasúti engedélyezések körül és a vasútépítések kiadásánál követett szabálytalan eljárás, és erre nézve először is áttér a fiumei vasútra. Azt mondja a miniszter ur, hogy már az 1868-ik év tavaszán az e vasútra vonatkozó vonalozási munkálatok el voltak készülve, hogy ezen vasútra nyilvános csőd is hirdettetett, de nem fogadtatott el azon ajánlat, a mely bizonyos ajánlkozó fél által tétetett, azért, mert ő az úgynevezett Feli rendszer szerint akarta építeni; ezen Fell-rendszer pedig nem találtatott czélszerünek a mi körülményeinkhez alkalmazva, és különösen a károly városfiumei vasútra nézve. Erre nézve a minisztérium kiküldött egy bizottságot, a Mont-Cenisre, ahol hasonló rendszer szerint van működésben egy vasút, és ezen kiküldötteknek az volt a véleményük, hogy ezen rendszer csakugyan nem alkalmaztatható. Meglenet, hogy igazuk volt, én a Fell-rendszernek védelmezésébe bocsátkozni nem akarok ; nem akarom azt mondani, czélszerü lett volna-e azt alkalmazni vagy nem; hanem azt kérdem a miniszter úrtól, bár mi történt legyen is, ha minden a legjobb rend szerint történt is: mi módon érezte magát felhatalmazva arra, hogy 19 — 20 millióra menő szerződést megköthessen, a nélkül, hogy arra a képviselőház által felhatalmazva lett volna? Ez a kérdés, a melyet felvetettem első alkalommal, ez a kérdés, a melyre felvilágosítást kívánok ma is. (Helyeslés bal felől.) Soha el nem fogom ismerni a, minisztérium azon jogát, hogy milliókra menő szerződéseket, de hogy csak egy krajezárnyi szerződést is köthessen saját maga hatalmából, a nélkül, hogy a háznak engedelmét birná arra. (Helyeslés bal felől) Elismerem, hogy lehetnek oly körülmények, melyek haladéktalan, rögtöni intézkedéseket szükségeinek, oly körülmények, melyek nem engedik azt. hogy akár az együtt nem levő házat összehívja a minisztérium, akár magához a házhoz folyamodjék, mert néhány napi halasztás is kárt okozhat; — elismerem, hogy ilyenkor a miniszter a maga saját felelősségére intézkedhetik : de ilyenkor utólagosan a háztól indemnityt tartozik kérni. Ez igaz, helyes eljárás. De a vasútépítésnél — különösen miután már három esztendő után történik ilyes valami — az ily néhány napra való halasztást veszedelmesnek vagy károsnak az országra nézve nem tartom. (Helyeslés hal felől.) Azt mondja a miniszter ur, hogy volt egy ajánlat, mely 22 millióért akarta építeni a vonalat, de ő azt fogadta el, a mely 19.800,000 frtot kivánt csak, és így igen természetesen, tetemes péaz-mennyiséget takarított meg az országnak. Ez is helyes. Mindezt én szívesen elhiszem; hanem én kérdem a miniszter urat, hogyha ezen terv beterjesztetett volna a képviselőháznak, ugy a mint én mindenkor kívántam, hogy a vasúti tervek beterjesztessenek, minden részletökben és felvilágosításokkal, hogyha akkor ezen fiumei vonal nem a városnak túlsó oldalára vezettetik, és nem oly nehéz terrénumon át vezettetik, hanem a város azon részén épül a pálya udvar, a hol előbb a tengerpartot