Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-153

153. országos ülés márczius 26. 1870. 211 kellett feltölteni: nem került voau-i a/,oa vasút — a város másik oldalára téve a náiyaa Ivart— 6—8 millióval kevesebbe, mint mosfc k >rnd ? En óhajtanám azt, hogy a házaik világos, tiszta indokokkal mutattassák ki, hogy az országnak milyen érdekei vezették a k >rmányt arra, hogy 6 — 8 millióval többet költsön azon nehézségek legyőzésére, melyek azon körülméuyuyel jártak, hogy a városnak azon oldalán építtetik a pályaudvar, a hol azt munkába vették. Azután áttér a miniszter ur még mindig némileg a déli vaspályával foglalatoskodva, arra, hog y fölbozatott itt; miszerint a minisztériumnál a főhivatalnokok legnagyobb részben, vagy nagy részben a déli vaspályától vétettek át, a mi bizonyos gyanúsításra, bizonyos roszalásra adott volna alkalmat. Azt mondja a miniszter ur, és nézetem szerint igen helyesen, hogy alaptalanul gyanúsítani még a képviselői mentelem alatt sem szabad. Én a gyanúsítást, az alaptalan gyanúsítást mindenkor kárhoztatandónak tartom ; de itt nem arról volt a szó, hogy pl. az államtitkár volt a déli vaspályának hivatalnoka, nem is arról volt a szó, hogy az egyik vagy másik miniszteri tanácsos volt azon vaspályánál : hanem azon hivatalról volt szó. mely legnagyobb részben idegenekből van összeállítva, hogy ezek ott a leg nagyobi") befolyást gyakorolják, hogy a vasutak vonatozását, a tervek meghatározását és átalában az egész építés vezetését végezik idegenek, a kiknek Magyarországon lételök csak ideig-óráig tart, és a kik tehát sem anyagi érdekeiknél, sem a haza iránti szeretetöknél fogva Magyarország irányában lekötelezve nincsenek, és hogy ezen idegenek a déli vaspályától vétettek át. (Igazi Ugy van! bal felől.) Nem arról volt a szó, hogy egyik vagy másik hivatalnok vétetett át a déli vaspályától, — mert mihelyt magyar ember az illető, fölteszem róla. hogy a hazát jobban szereti, mint akár a déli. akár a világ bármely vaspályáját, — de idegen emberről, a kinek itt semmi érdeke, a ki 3 évre szerződtetik, azon föltétellel, hogy 3 év múlva elmehet a hova akar, a ki tehát idegen létére különös előszeretettel vagy serupulositással alig viseltethetik a haza érdekei iránt. Meglehet, hogy vannak egyes dicséretre méltó kivételek, de azt általánosságban föltenni nem lehet. (Igás! Ugy van! bal felől!) Előadta azután a miniszter ur, hogy a vasúti concessiók kiadásánál bizonyos szabályok vannak elfogadva, és hogy ezen szabályok mindenkor megtartattak. Azt mondja, hogy oly munkálatoknál, a hol a kormánynak előmunkálatai nincsenek, csak azok bocsáttatnak versenyre, kiknek előmunkálataik vannak, és hogy kinek előmunkálata nincsen, a versenyre nem bocsáttatik, és hogy senki, a kinek előmunkálata vau, a versenytől el nem utasittatik, valaminthogy senkitől az előmunkálati engedély meg nem tagadtatik. Ez igen helyes eljárás, és ha az a kellő nyilvánossággal összekötve gyakoroltatnék, ellene semmi kifogásom. Én ugyan megvallom, hogy nézetem szerint most, a kormányzat negyedik évében már a kormánynak minden szükséges vonlára saját előmunkálatokkal kellene bírnia, és a kormány saját előmunkálataira hirdethetne is nyilvános csődöt; de azon eljárás, mely itt gyakoroltatik, folyton gyanúsításokra szolgáltat alkalmat épen azért, mert a közönségnek nincsen beletekintése a dologba: az eljárás nem nyilvános. Csak néhány nap előtt, vagy pár hét előtt adatott ki az érsekujvár-trencsényi vasúti engedély. Méltóztassanak a lapokban megolvasni azon vitatkozásokat, melyek folytak arról hogy Stroussbergnek, a ki a concessiót megnyerte, nem volt előmunkálati engedélye. Hogy voltak-e előmunkálatai, vagy nem? azt nem tudom. Vannak, a kik azt állítják, hogy voltak, mások, hogy nem ; vannak, a kik azt mondják, hogy vasúti előmunkálatai nem is ezen vonalra vonatkoznak, vannak, a kik azt mondják, hogy megvette az előmunkálatot, vannak, a kik azt mondják, hogy Isten tudja mi módon jutott hozzá. Igaz-e mindez, vagy nem ? igaz-e hogy Stroussbergnek a kormány adott előmunkálati engedélyt, vagy nem ? Igaz-e, hogy elutasított egy oly magyar pénzintézetet, mely előmunkálat nélkül pályázott a concessióra 1 mert ha az egyik pályázhatott előmunkálati engedély nélkül, akkor pályázhat a másik is —mondom — mind ezt kívánnám tisztába hozatni. En azt akarnám, hogy midőn az offertek beadásának határideje márczius l-re, 12 órára tűzetik, akkor az offertek fölbontása ne kizárólag a minisztérium kebelében, hanem az illető felek jelenlétében történjék; nem pedig ugy. hogy csak márczius másodikán tudhassák meg az illetők, hogy ki kapta meg a concessiót. A míg ez így fog történni, mindaddig a gyanúsítások is létezni fognak. A gyanúsításoknak csak egy gyógyszere van : a nyilvánosság. (Helyeslés bal felől.) Áttér azután a miniszter ur a keleti vasútra. En már a múlt évben, tulajdonképen már 1868-ban, midőn először ezen vasutiügy tárgyalás alá került, felakadtam azon, hogy ezen vasútnak legnagyobb része esőd nélkül adatott ki. Hivatkoztam akkor Hollán Ernő képviselő és államtitkár urnák, — ki akkor a miniszter távollétében a minisztérium nevében nyilatkozott — 27*