Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-141

12 141. országos Dlés márczius 10. 1870. számittattak, azt javasolja, hogy az 1-ső, 2-ik, 3-ik , 5-ik, 6-ik és 7-ik rovatokra igénybe vett összegek minden levonás nélkül megadassanak, — ellenben a 4-ik rovatnál a föntebbiek szerint leszállított lóilletmény fejében 19,347 írt 48 kr. levonatván,, viszont lovassági szolgálati pótdíj fejében 8640 forint hozzáadatván, e rovatra 1,176,386 forint 70 krajczár és igy a 7 vovatból álló egész czimre összesen 3,904,600 frt szavaztassák meg. Végül e czimre vonatkozólag még kötelességének tartja a bizottság megjegyezni: hogy miután abban az ujonczok betanítására semmi sincs előirányozva és ez iránt a minisztériumtól azon fölvilágosítást nyerte, hogy az arra szükséges költségeket az állandó századok létszámára előirányzott egész évi és a szabadságolt állományra kivánt huszonegynapi pénzilletékekkel és az azok közt engedélyezendő átruházási joggal véli előállithatónak, — a bizottság az ereszben kért átruházást annyival inkább megadatni javasolja, mert ugy átalános közgazdászati tekintetben, mint különösen magának a betanításnak érdekében kívánatosnak tartja, hogy a minisztérium a szorgos mezei munkák alatt, és az ujoncz-betanításra különben is alkalmatlan téli időben néhány hétre még az állandó századokat is szabadságolhassa és ezen szabadságolásoknak megfelelőleg más alkalmas időben nagyobb létszámot tarthasson együtt." P. Szathmáry Károly : T. ház! Megvallom, azon jelenet után, a mely épen most történt, t. i. midőn mi azt nem szavaztuk meg ezen oldalon, a mit nem értettünk; ott pedig megszavazták azt, a mit nem értettek, (Fölkiáltások jobb felől: Csak önök nem értették!) mondom, ezen jelenet után zavarban vagyok arra nézve, hogy midőn ezen IV-ik ezim egyik aleziméhez, a ruházat és fölszereléshez hozzászólok, vajon fogok-e kimerítő választ nyerni és nem kell-e újra olyasmit megszavaznom, vagy meg nem szavaznom, a mit nem értek? (Zaj a jobb oldalon.) Kétségtelen dolog, t. ház! hogy az uj honvédség az ország nagy része, mondhatnám, hogy az egész ország előtt népszerűtlen. Azonban azzal, hogy az eszme népszerűsítésére a kormány sokat tett volna, nézetem szerint a kormányt vádolni nem lehet. Nem is említve azt, mi több ízben fölhozatott, hogy a honvédelmi miniszter ur ismeretségét oly egyének kikerülték, mint Klapka, Vetter és Gáspár tábornokok, (Zaj a jobb oldalon) nem is említve, hogy az egész fölszerelésnél a hazai iparosok meglehetősen mellőzve voltak és a legkövérebb harapatok Harapatoknak jutottak, (Derültség) én egyszerűen csak azon dolgokra vonatkozom, melyek azt bizonyítják, hogy a honvédség eszméje magánál a honvédségnél is népszerütlenittetett. Én magam is honvéd voltam 1848—49-ben és pedig Erdélyben, hol a honvédség körülbelől legtöbbet állott ki, de mondhatom, nem hallottam az egész táborozás alatt oly panaszokat, a minők az uj honvédség részéről most emeltetnek. Lehet, hogy az én tudósításaim hiányosak, az is lehet, hogy valótlanok; de oly kezekből nyertem azokat , melyekről kénytelen vagyok hinni, hogy az adatok hitelesek. Többek közt hallottam, hogy például a Pestre beparancsolt honvédségnek, midőn be volt rendelve, nem volt lakása; midőn lakása volt, nem volt tüzelő szere; midőn tüzelő szere volt, nem volt mit főznie, stb. s nem volt korházuk, orvosuk és hadbirájok. De még e szép lánczsorozatot is mellőzöm, s csupán egy nagy hiányra kérek fölvilágosítást. A honvédség, a honvédsereg ugy a mint van hiányos ; és nem láttam kiemelve a miniszte| rium részéről azokat a lépéseket, melyeket pe| dig kiemelhetett volna, hogy t. i. a különféle i csapatok tekintetében már csakugyan történt egy lépés, t. i. az utászát fölállításával, melyet én tökélötesen méltánjdok s jeléül kívánom venni annak, hogy a miniszter ur lassankint legalább a nemzet azon kívánságának eleget kíván tenni, hogy a honvédség minden irányban elérje azon • pontot, mely azt igazán honvédséggé teszi. A í miniszter urnák nyilatkozata legalább azon reI menyre jogosít föl, hogy a fölállításnak nem fog • akadálya lenni. De nagyon tetemes hiányt láj tok itt f. ház és t. miniszter ur, a szekerészetre i nézve. Nem a szekerészeket értem, hanem a í szekerészetet. Kétségtelen és tudva levő dolog, \ hogy nemcsak a tüzérség igényel nagyobb men[ nyiségü szekerészetet, hanem a gyalogság is, és hogy nehezen lehet arra számítani, mit a miniszter ur tegnap mondott, hogy lehető háború esetén a rendes hadseregből lehessen szekerészetet kölcsönözni, mert a hadsereg bizonyára nem tart több szekerészetet és beteg-kocsit, mint a mennyi a szükségletnek megfelel: sőt tudjuk a közelebbi háborúk történetéből, hogy annyi sincs, a mennyi megfelelne a szükségletnek. Ennélfogva épen nagy hiánynak tartom azt, hogy itt egyetlen egy székéről — mely a gyalogság számára lenne alkalmazandó — és egyetlen egy betegkocsiról sem történik említés a költségvetésben. (Helyeslés bal felől.) Andrásy Gyula gr. miniszterelnök: T. ház! Az előttem szóló t. képviselő ur azt akarta bebizonyítani, hogy az előtt a t. ház szavazott oly kérdés felett, melyet nem értett (Ellenmondás bal felől) és nem értették itt sem. A t. képviselő ur nem akart arra szavazni, — ugy szólt — a mit nem értett, mi pedig szembe megszavaztuk azt, a mit nem értettünk. En azt