Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-153

200 153. országos ülés márczius 26. 1870. megtartotta és jelentésében kárhoztatását mondotta ki, nem a miniszter, hanem az egyik Secretary ur, Staffort ellen és magában az alsóházban is a helytelenitési indítvány nem egyenesen a miniszter, hanem a minisztérium eljárása ellen intéztetett. Továbbá ugyanazon évben törtónt, hogy ismét egy egyszerű fölszólalásra vizsgáló eomitét nevezett ki az alsóház, mely megvizsgálja, hogy alapos-e azon gyanú, a mely szerint helytelen indokokból törtónt, hogy egy Ingladue nevezetű hadnagy, ki a királyi szolgálatból előbb elboesátatott volt, ismét alkalmaztatott. Itt is ismét egy egyszerű fölszólalás elégséges volt egy vizsgáló bizottság kiküldésére. 1855-ben, mint talán méltóztatnak rá emlékezni, Angliában, főleg a ,,Times" levelei folytán, elterjedt azon hir a közvéleményben, hogy a Sebastopol előtti hadsereg szenvedéseit azon hivatali osztályok rósz eljárása okozza, melyek meg lettek bizva azzal, hogy az ottani hadsereg ellátását eszközöljék. Ezen elterjedt hirek alapján Mr. Roebuck indítványozta, hogy választassák egy küldöttség (seleil-commitée), mely az emiitett hivatali osztályok eljárását vegye vizsgálat alá. Ez alkalommal lord John Kussel ugy nyilatkozott, hogy a vizsgálati jog, egy nagyon értékes parlamenti jog, és beismerte, hogy azt csak két okból lehetne ellenezni : vagy ha a szóban levő baj nem oly nagy, hogy arra nézve a vizsgálat okvetlenül szükséges lenne; vagy ha már történt orvoslás. 0 tehát nem azt kívánta, hogy a baj a szóba hozott gyanú előbb már okmányokkal igazoltassák, de azt kívánta vizsgáltatni, hogy elég nagy-e a baj, a gyanú, és megérdemli-e a küldöttségi vizsgálatot ? Lord Palmerston, ki közben miniszterelnök lett, ígéretet is tett arra nézve, hogy miután a minisztérium változott, a baj okvetlenül orvosoltatni fog; mindamellett azonban kénytelen, volt meghajolni a ház akarata előtt, mely a vizsgálatot követelte és pedig nem a miniszter, hanem a hivatal ellen. 1864-ben szóba hozatott a képviselőházban az iskolatanács azon eljárása, a meby szerint az állam-inspectorok jelentéseit nem teljes mértékben közlik. Ez eljárás fölött vita támadt, a ház megrovó nézetet fejezett ki, a melynek következtében ezen tanács alelnöke — tehát nem hivatalos és felelős feje, hanem alelnöke leköszönt. Hanem félreértések kikerülése végett megjegyzem, hogy a leköszönés oka az volt, hogy az aleinök a háznak ama megrovó nyilatkozatában, szavaival szemben előadásának hitelessége iránti kétkedést látott. Á leköszönés tehát megtörtént, pedig aziránt tisztában volt mindenki, hogy a testület eljárása iránti roszalás folytán a lemondás nem őt, de az osztály elnökét, felelős fejét illette volna. Azonban a dolog nem maradt annyiban, mert bár elannyira igazolta eljárását, később mind Mr. Lou, mind az osztály felelős feje, lord G-ranville, hogy maga lord Bul is megnyugtatottnak nyilvánította magát; mindamellett lord Palmerston mint miniszterelnök kijelentette, hogy követelni fogja egy küldöttség választását, mely a tényállapotot kiderítse; ez ugyan akkor elmaradt, de pár nappal később a ház, Sir George Grey, hasonlag a kormány tagjának indítványára egy külön bizottságot nevezett ki, mely megvilágosítsa az ügyet, végére járjon: mi a nevelésügyi bizottság eljárása; tehát nem a miniszteré, hanem a hivatalé, ő fölsége iskola-inspectorainak jelentésére nézve ? Már ez alkalommal kiderült az ott fölhozott vádak és gyanúk alaptalan volta, de nem a miniszterre mondotta ki a ház akkor a fölmentést, hanem az volt a határozat, hogy megrovásra nincs szükség, mert az osztály — tehát az egész hivatal — a tisztátlan indokok általi vezéreltetés vádja alól magát kimenté. Egyetlen egy példát hozok még föl, t. ház, oly czélból, hogy a mai naphoz minél közelebb jussunk. Ez ugyanis törtónt 1868. febr. havában. (Halljuk ) Ez alkalommal el volt terjedve a közvéleményben azon hiedelem, hogy ismét nem a First lord of the admirality, hanem egyátalában a Board of the admirality a számára megszavazott pénzeket könnyelműen és vesztegetve adja ki. Ezen elterjedt hirt Mr. Seeley szóba hozta a házban, és kérte egy bizottság kinevezését, hogy ez vizsgáltassák meg. A ház a bizottság kinevezését elhatározta; a bizottság el is járt hivatásában, és utoljára is az eredmény az volt, hogy nem lett további intézkedés szükséges azért, mert a bizottság kijelentette, hogy az admiralitás tisztviselőinek jellemén semmi szenny nem marad. Tehát ismét nem a miniszter, hanem az admiralitás tisztviselőiről volt szó. Ezen példákból én azt hiszem t. ház, hogy kétségtelenül nyilvánul az, miszerint a képviselőház joga, sőt kötelessége a vizsgálatot elrendelni, nemcsak a miniszter személye ellen, de az alatta levő minisztérium eljárása irányában is. {Helyeslés hal felől.) Másfelől kiviláglik az, hogy legalább ott, hol mégis, ugy hiszem, némi keveset értenek a parlamentalismus elvéhez, nem követik azt, hogy ily vád egyes esetre specificált legyen, nem, hogy bírói documentumokkal legyen igazolt; hanem két dolgot vesznek tekintetbe. Egyik dolog az, hogy ha oly komoly a vád, mely ha bebizon vitatnék, a ház részéről roszalást vagy kárhoztatást vonna maga után, a másik pedig