Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-153

153. országos ülés márczius 26. 1870, 201 az, hogy nem egyes emberek gyanúsításából vagy kétkedéséből származik-e, hanem oly vád-e, mely nyugtalanitólag el van terjedve a közvéleményben. (Igaz! Bal oldalon.) És a hol ezen két tényező megvan, ott a vizsgálat kiküldését soha ellenezni nem szabad, és nem is szokták: egy felől, mert érzik azt, hogy épen a speeialiter okmányokkal nem igazolható vádak ellenében, ha azok egyszer a közvéleményben elterjedve vannak, egyedüli mód az igazolásra csak a parlamenti vizsgálat; de teszik azt azért is, mert ők legalább ugy fogják föl a parlamentális és szabad alkotmányos kormányzatot, hogy ezen szabad alkotmányos kormányzatnak még akkor is, ha magát bántva vagy magát méltatlanul sértve érzi a közvéleményben méltatlanul elterjedt hírek által, e vádakat ignorálnia nem szabad, de kötelessége megtenni mindent, hogy a közvéleményt megnyugtassa. Mert e kormány érzi, hogy ő a közügyért, a közvélemény által létezik, s érzi azt, hogy ha egyik vagy másik osztály ellen, — mondom, meglehet, teljesen alaptalanul — vádak s gyanúk a közvéleményben gyökeret vertek, azon osztály nem fogja hivatását jól, s az ország érdekében teljesíthetni mindaddig, mig vagy ki nem derül azon vádak s gyanúsítások alaptalansága, vagy pedig kiderülvén azoknak alapossága, a kormányzat azon ága meg nem tisztíttatott azoktól, kik hibásaknak találtatnak, (Helyeslés bal felől.) Így állván a körülmények, t. ház, részemről figyelembe ajánlom azt is, hogy AngJiában legalább nem tekintik oly csekélynek a közvélemény orgánumai, a hírlapok által elterjesztett híreket ugy, a mint itt ma.a az indítványtevő ur is indokolásában tekinteni látszik, hogy Angliában legalább — az igaz, mint sehol a világon — nem fognak ugyan teljes s positiv hitelt adni mindannak, a mi a hírlapok utján közöltetik, de nem szokták előre kimondani azt, hogy a mi a hírlapok utján közöltetik, az csak rágalom lehet, hogy. mondom ott épen, ha az ország közvéleményének orgánumai, a napi lapok valami ily hirt felkarolnak, szükségesnek tartják az ez által a közvéleményben támadt nyugtalanságot nem hatalomszóval, nem bírói eljárással, de a tiszta, igazság felderítésével eloszlatni. Ennek, ismétlem, csak egy helyes módja van: a parlament, a képviselőház bizottsága által véghezvitt vizsgálat. Ezen szempontból tehát indítványomat, mint a mely a fönebbiek szerint legalább, mind a parlamentalismus elveivel, mind a miniszteri felelősséggel megegyez, és mely a képviselőház jogkörén egyáltalán túl nem megy, a t. háznak elfogadásul ajánlom. (Helyeslés bal felől.) Megjegyzem azonban, és kérem a t. házat, hogy, ha mégis mindezek daczára indítványomat KÉPV. H. NAPLÓ 18S| VII. eltogadni nem méltóztatnék : tegyék ezt legalább azon, — bár ez esetben meggyőződésem szerint nem alapos — ckból, hogy a jelen esetben nem látják ily bizottság választásának szükségét; de álljanak el azon elvtől, a mely a múlt vita alkalmával itt felhozatott: mintha a háznak ily vizsgálat elrendelésére nem volna joga; (Fölkiáltások jobb felől: Ez nem is mondatott!) álljanak el annak állításától: mintha ily vizsgálat elrendelése, akár a parlamentalismussal, akár a miniszteri felelősséggel ellenkeznék. (Közbeszólások jobb felől: Ezt senki sem mondta!) Méltóztassanak azok, kik azt hiszik, hogy ezt senki sem mondotta, az akkori viták folyamát és a sajtó némely orgánumainak akkori nyilatkozatait elolvasni, és nem fogják állítani, hogy ezt senki sem mondotta. (Ugy vem! bal, felől!) Sőt merem állítani, hogy ezen érvet a miniszteri padokról is hallottam. (Mozgás jobb felől.) Azonban, mert meggyőződésem szerint, ha önök elutasítják a vizsgálat elrendelését azért, mert ez esetben nem látják helyén a vizsgálatot, bizonynyal helytelenül cselekesznek, (Patay István közbeszól: A gyanít megmarad!) bizonnyal megfosztják magát az illető minisztériumot azon egyedüli úttól, melyen, mint remélni akarom, magát igazolhatja; helytelenül járnak el azért, mert elmulasztják megnyugtatni a közvéleményt, sőt ezen eljárásuk által, igen félek, még nagyobb terjedelmet fognak adni a vádaknak és gyanúknak. (Ugy van bal felől! Mindez e perezben elkövetett politikai tévedés volna, azonban kétségbe vonni magát a jogot, és áílitani azt, hogy ez a parlamentalismussal, és a miniszteri felelősséggel ellenkezik, ez már sokkal több; ez megtagadása volna a képviselőház jogainak. (Helyeslés bal felől.) Ez ismét oly példát adna, mely, azt hiszem, a képviselő-testületek történetébe]! egyedül fogna állani, — csakhogy ily egyedüliség nem az én ambitióm — példát adna arra. hogy lehet képviselőtestület, mely csak azért, hogy valamely kellemetlen indítványtól megszabaduljon, saját jogát megtagadja. (Helyeslés bal felől.) Sokszor hallottam a mai időben, midőn mi a jogi tért vitattuk, hogy a jogi térről elállani sokszor politikai bölcseség. Megengedjen a t. ház, én ebben nem osztozom. Igen, lehet eset, — bár a jelenlegi, meggyőződésem szerint, nem olyan, — midőn politikai ildom, politikai bölcseség lehet: nem élni valami joggal; de megtagadni magát a jogot, az soha sem bölcseség; az legalább is gyengeség. (Élénk helyeslés.) Kérem, t. ház, ne kövessük el e gyengeséget, s ajánlom indítványom elfogadását. (Élénk helyeslés bal felől.) Mikó Imre gr. közlekedési miniszter: T. ház! mindenek előtt kijelenteni ki26