Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-150

180 150 országos ülés márczius 2t. 1870. vánt a t. ház határozatának bármely ez iránybani javaslattétel által praejudicálni. Jelenleg három javaslat fekszik a t. ház előtt: egyik, a pénzügyi bizottságé, melynél fogva csak a beligazgatás élén állottak nyugdijilletményei lennének beszüntetendők; ez által kívánván jelét adni annak, hogy az országnak joga van a nyugdijilletméuyt megvonni azoktól, kik a múlt rendszer főbb képviselői voltak. A másik javaslatot Komárom városa t. képviselője tette az ellenzék részéről, mely a jog és méltányosságot alkalmazva, szélesebb körbe foglalja azokat, kiknek nyugdjilletményt nem kivan adni. Végre Kállay Ödön t. képviselő ur is beadott egy indítványt, mely azoktól, kik 1848 óta az alkotmány visszaállításáig az absolut hatalom alatt szolgáltak, a nyugdijakat egyenesen megtagadja. Be kell vallanom, hogy ezen . utóbbi indítvány, nem tekintve a politika igényeit, s azt, hogy mi nem a forradalom vagy háború, de a békés átalakulás terén állunk, legtöbb logicával öir: meghagyva az 1848 s azelőtti nyugdijakat, melyek az akkori alkotmányos viszonyok szerint adattak, — élnem ismerni, a nem alkotmányos viszonyok közt engedélyezetteket; — de érintetlenül hagyva azon nyugdijakat, melyek a magyar minisztérium kineveztetése óta, az alkotmányos kormány és koronás fejedelein által engedélyeztettek, — holott a két előbb említett indítvány ez utóbbiakra tekintettel nincsen. A minisztérium elfogadja ugyan azon javaslatot, melyet a pénzügyi bizottság indítványoz, azonban magam részéről kötelességemnek ismerem kijelenteni, hogy alkotmányos szempontból czélszerübbnek tartottam volna azon nyugdíjazásokat, melyeket a felelős kormány az 1867-ik év márczius 10-étől fogva a fönállott szabályok értelme szerint engedélyezett — tekintetbe véve azt, hogy ezen nyugdíjazások tételére a minisztérium a törvényhozás által föl volt hatalmazva — többé kérdés alá nem venni. Midőn ő felsége az 1867-ik év kezdetén az alkotmányt visszaállította és a magyar minisztériumot kinevezte, keletkezett a márczius 2-ki határozat, mely e tekintetben is irányadóul szolgál. Ugyanis ezen határozatban az áll: „A minisztérium fölhatalmaztatik, hogy az államjövedelmeinek beszedéséről és azok mértókéig az állam szükségeinek pontos fedezéséről saját felelőssége alatt gondoskodjék, és ezen eljárásában a tényleg fönálló gyakorlati szabályok szerint felelősség mellett eljárhasson." Tehát nemcsak fölhatalmazást nyert a minisztérium, sőt az országgyűlés részéről meg volt neki hagyva, hogy a fönálló gyakorlati szabályok szerint járjon el—és miután a kormányzási rendszer változása folytán mindazok, kik az igazgatás élén állottak, elmozditattak— alkalmazni kellett irányukban a fönálló gyakorlati szabályokat,—ez esetben : az 1866-ik évi deczember havában kiadott nyugdíj szabályrendeletet. Ekkép járt el a minisztérium 1867-ben a kormány átvétele alkalmával s később is a nyert fölhatalmazások alapján. Ugyanis az 1868-ik óv 4. első havára adott fölhatalmazás, az 1867. XVIII. t. ez. is hasonló megbízást tartalmaz; ezen törvénynek 3. §-a ugyanis igy szól : „Az 1-ső §-ban megállapitott 4 havi időszak alatt a pénzügyminiszter a beligazgatási költségek fedezésére a jelen év folytán gyakorlatban volt eljárás szerint fogja a szükséges összegeket folyókká tenni," s miután ezen törvény 1867-ben hozatott, a jelenév folytán gyakorlatban volt eljárás által mást érteni nem lehetett, mint a mit az alkotmányos kormány 1867-ben alkalmazott, s miután hasonló megbízást tartalmaz az 1868-ik év első felére az 1868: IV. t. ez. 3. §-a, mely azt mondja, hogy a pénzügyminiszter mind a közigazgatási, mind a közös költségek fedezésére szükséges összegeket a jelen év folytán gyakorlatban volt eljárás szerint fogja folyókká tenni; ennélfogva azon eljárás, mely 1868. évnek 4 első havában volt gyakorlatban, alkalmazandó volt az egész 1868-dik évre: ennélfogva az országos határozat és a szentesitett törvény rendelete ellen cselekedett volna a minisztérium, ha a gyakorlatban talált szabályoktól eltér; s mindnyájan emlékezünk, hogy az átalakulási korszakban a nyugdijak kérdése egész 1868. végéig, míg az 1869diki költségvetés nem tárgy altatott, szóba sem hozatott és igy a minisztérium a törvényhozás fölhatalmazása szerint és alkotmányos módon járt el, midőn a nyugdijakat a fönálló szabályok értelmében engedélyezte. Mindezekből azt következtetem, hogy azon nyugdijtételek, melyek a magyar alkotmányos minisztérium részéről a törvényhozási meghatalmazás alapján és szerint, a koronás fejedelem uralkodása alatt engedélyeztettek, megszavazandók lennének. A pénzügyi bizottság erre nem volt tekintettel ; mind a mellett a kormány részéről hozzájárulok a pénzügyi bizottság javaslatához, hogy végre ezen nyugdijkérdés véglegesen ^megoldassák. Én azt hiszem, t. ház, hogy a nyugdijkérdés nem egyszerűen pénzkérdés; ha pénznórdés lenne, az esetben bizonyára Kállay képviselő urnák az indítványa leghelyesebb : mert ha nem is nagy, de mégis bizonyos meggazdálkodást lehetett volna elérni. De azt tartom, hogy ezen kérdést csupán csak jogi szempontból sem lehet tekinteni. Ugy látom, hogy e tekintetben mind a pénzügyi bizottság, mind Komárom városa t. képviselője egyformán vélekednek : mert a jog mellett egyszersmind a méltányosságot is tekin-