Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-150

150. országos Ölés mírczius 22. 1870. 181 tétbe veszik. En részemről a nyugdijkérdést oly kérdésnek tekintem, melyet ugyanazon szempontból kell megítélni, mint az államadósság kérdését. Az államadóssággal jogilag épen nem tartoztunk, és mégis politikai és méltányossági szempontból elvállaltunk belőle annyit, a mennyit bírtunk, tisztán az okszerű politika követelményénél fogva; az államadósság is nem általunk, nem a mi czéljainkra, sőt gyakran a mi érdekünk ellen vétetett föl, és mégis magasabb politikai szempontból a magyar állam alkotmányos életének biztosítása tekintetéből elvállaltunk egy állandó és változhatatlan évi járulékot és fölvettük a költségvetésbe. Ha ezen államadóssági járulék nem állandó és változatlan, de ugy a mint a nyugdijak kérdésénél előfordult, évről évre ujonan vitatás alá vehető lett volna, vajon üdvös és czélszerü eljárás lett volna-e ez ? így a nyugdijak kérdése 1867-ben, midőn a meghatalmazás adatott, semmi nehézséget nem szült. Akkor még átalában az alkotmányos élet visszaállításának örömében a nyugdijkérdést, a jogi szempontot előtérbe állítani eszébe senkinek sem jutott. Az 1868-ki költségvetés megszavazásánál az első 4 hónapra, ugy a tölhatalmazás meghosszabbításánál is ezen kérdés előtérbe szintén nem lépett; de már az 1869-ki költségvetésnél ezen kérdés előtérbe helyeztetvén, már a jog szempontja hangsúlyoztatott. A mint bizonyára czélszerü nem lett volna, ha az államadóssági évi járulék évenkint kérdés alá jön, — ugy ideje, hogy a nyugdijkérdés is véglegesen megoldassák. Jobbra vagy balra ezen kérdésnek el kell dőlni, hogy többé e kérdés politikai agitatiók czéljából föl ne hasznaltathassák s az egyenetlenséget köztünk ne növelje : mert ki tudja, mit hoz a jövő, ki tudja, nem-e épen a most következő korszak az, melyben a nemzet megerősödését és az átalakulási reformok szerencsés keresztülvitelét leginkább kell kívánnunk, hogy a lehető eshetőségekre készen álljunk? Ily magasabb szempont előtt, mindazon indok, melyeket itt fölhozni hallottunk — ugy hiszem, — kell, hogy elnémuljon. A fölhozott indokok közt előttem legkevesebb nyomatékkal bir azon okoskodás, mely arra van alapítva, hogy meg kell vonni azoktól a nyugdijakat, kik a múlt rendszer alatt szolgáltak : mert nem lehet, hogy azok büntetés nélkül maradjanak; legyen ez elrettentő példa a jövőre nézve. Ez körülbelül a nyugdijak kérdésében a főindok, melylyel ezen kérdés nem a njoigodt pol litika, de az érzületek és szenvedélyek kérdésévé tétetett,' és mégis ezen okoskodásnak van legcsekélyebb súlya. Ha a sors ugy hozná, hogy akár önhibánk, akár kedvezőtlen viszonyok folytán ismét az absolut uralom álljon elő hazánk fölött, ezen elrettentő példa, melyet a nyugdijak elvonása által fölállítani kívánunk, bizonyára senki tsem fog visszatartóztatni, — a ki máskép is hajlandó vagy kénytelen — az absolutismus szolgálatába lépni. Ennek ellenében én azt állítom, hogy az az igazán teljes politika, a mely mindent elkövet és megtesz gyakran saját belső érzelme ellenére, észszerüségböl, hogy eltávolítsa az elégedetlenségnek és viszálkodásnak magvait, viszont erősítvén a nemzetben az alkotmányos érzést, s az absolutismus visszajövetelét lehetetlenné tegye. Higyék el a t. képviselő urak, hogy mint a magánosak, ugy a nemzetek életében is a tapasztalás azt mutatta, hogy az, a ki sorsát biztosítva látja, és a ki erős. ellenének rendesen nagylelkűen megbocsátani szokott; ellenben a gyenge, a ki jövőjében a bizalmat elveszítette, a ki uralmát csak ideiglenesnek hiszi, az helyez nagy súlyt a visszatorlásra és büntetésre. Mi t. ház, kik a nyugdijkérdésből nem akarunk politikai capitalist csinálni, kik ezen kérdést nem tisztán a jog és méltányosság, de a politika szempontjából kívánjuk véglegesen megoldani: mi bízunk hazánk jövőjében, mi hiszszük, hogy az alkotmányos viszonyok meg fognak szilárdulni, és ezen érzés által magunkat egy jobb jövő hitében erőseknek érezve, tudunk megbocsátani ós fogunk igyekezni minden hasonló kérdést nem az érzelem, de a politika szempontjából megoldani. Elnök: T. ház! Következik a szavazás. Méltóztassanak a kérdést meghallgatni. 20 tag névszerinti szavazást kivánt. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa a kérdést:) Elfogadja-e a ház a pénzügyi bizottság véleményét vagy nem? Elnök: A betűt fogom kihúzni. (Kihúzza.) A szavazás „E" betűn fog kezdődni. Az ülést 5 per ezre felfüggesztem. (5 pereznyi szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, a szavazás kezdődik. A névjegyzéket olvassa Széll Kálmán, az „igen"-nel szavazókat írja Bujanovics Sándor, a „nem

a-mel szavazókat Jámbor Pál, a távollevőket pedig Podróczy Sándor. Széll Kálmán jegyző (olvassa a képviselők névsorát, mely alkalommal): Igennel szavaztak: Eitel Frigyes, Eötvös József báró, Ernusd Kelement Eszterházy Pál gr., Éber Nándor, Érkövy Adolf, Fekete József. Feszt Imre, Fluger Károly, Földváry Miklós, Fodrócsy Sándor, Gecző János, Gorove István, tirazer Frigyes, Halassy Gyula, Halmossy