Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-150

150. országos liiés márczius 12. 1870. 179 T. ház ! Én is azon véleményben vagyok. (Kovách László közbekiált: Időrablás!) Én azt hiszem, a parlamentális vitatkozásoknak helyes fölfogása fölött a többség szabad határozati jogának löntartása mellett véleményét kimondani sohasem időrablás, sőt midőn valaki azt hiszi, hogy a követni akart mód ellenkezik, fölfogása szerint, a parlamentális vitatkozás szabadságával: akkor fölszólalni kötelesség. E kötelességérzetből szólalok föl. Igaza van Halász Boldizsár képviselőtársunknak: annyiban nem hozatott ugyan végzés rá, hanem e házban ugy értelmeztetett azon esetben a szabályok 126. és 127. szakasza, hogy a miniszter ur zárbeszédet a tárgy megvitatására nézve ne tartson, hanem, ha tárgyilagos észrevételeit elő akarja adni, mindenesetre az előadó és indítványozó előtt beszéljen. A t. elnök ur engedelmével és a házéval én e nézetet a 127. §. szavaival is megegyezőnek vélem, mert habár igaz, hogy a 127. §. a szavazási kérdés föltevése előtt mindig megadja a szót a miniszternek, de világosan kiköti, hogy csakis fölvilágositás adása végett. (Nyugtalanság) így tehát meg fogja nekem engedni a t. ház, hogy a szabályok ezen értelmezése nem engedi meg a miniszternek a zárbeszédet az egész tárgyra vonatkozó ellenvetéseinek előadására; és habár a miniszternek a fölvilágosító szót mindig megadja, ba az a tárgy érdemébe akar bocsátkozni, a 126. §. rendelete alkalmazandó, mely szerint az előadó és az indítványozó zárják be a vitát. Én azt hiszem, hogy ezen szabályok föntartása nem csak az ellenzéknek érdeke, hanem érdeke a park ment alkotmányos jogának (Zaj), és ennek megállapítására és föntartására kérem föl a túloldalon ülőket. {Zaj.) Elnök: Ugy hiszem, hogy miniszter ur fölvilágosítást akar adni. (Derültség. Nevetés.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: En azt hiszem, t. ház, (Hal'juk:) hogy épen, mert kétségbe vonják némely részről a 127. §. valódi értelmét, hivatkozhatom arra, hogy én e joggal már nem egyszer, de többször éltem. (FölkiáÜások bal felől: Visszaélt!) Egyébiránt a mi azt illeti, én most is, mint bármely fölszólal ásómban, fölvilágosítást kívánok adni. (Fölkiáltás bal felől : Nem kell! Derültség.) Azt hiszem, hogy minden oly beszéd, melynek czélja nem a kérdés fölvilágositása, aunak a parlamenti fogalmak szerint értelme alig lehet, az jly beszéd bizonyára fölösleges. Mindenkiről fölteszem, de kérem magamról is föltenni, hogy ha szólni kíván, fölvilágositás a beszéd czélja; magam részéről pedig kijelentem, hogy valahányszor e házban szóltam, arra magamat csak akkor éreztem fölhiva, ha a tárgy körül oly körülményeket említhettem föl, melyek a tárgy fölvilágositására szolgálhattak. Egyébiránt ezen jog az 1848: III törvény czikk 28. §-ban biztosítva van, tehát a szabályok fölött álló törvénynek intézkedése azt mondja, hogy „a miniszterek az országgyűlés mindegyik táblájánál üléssel birnak, s nyilatkozni kívánván, meghallgatandók." Én most nyilatkozni kívánok, t. ház. (Derültség. Nevetés.) Még pedig most egyszer korántsem akarom ezen nyilatkozatot fölhasználni arra, hogy ezen kérdés körül előhozott több rendbeli ellenvetésre részletesen válaszoljak, annyival is inkább, miután a magyarországi nyugdijak kérdésének tárgyalásánál, ugy látszik, a t. ház minden pártszinezete egyenlően érezte azt, hogy tekintve azon sok fontos teendőt, melyet okszerűen és a maga idejében meg kell oldani, hogy Magyarország jövőjét biztosítva higyük, a nyugdijak kérdésének hosszú és részletes vitatása üdvös hatással nem lehet. A t. ház minden pártszinezete részéről jeleztetett ugyan azon álláspont, melyet elvi szempontból elfoglal, anélkül azonban, hogy a nyugdijkérdést bővebb vita tárgyává kívánták volna tenni : ennélfogva én is a szavazás előtt lehetőleg röviden és egész objectivitással kívánok szólni ezen tárgyról, és jelezni azon álláspontot, melyből ón ezen kérdést tekintem. A kormány az eddig előterjesztett költségvetésekbe, — úgymint az 1868. és 1869-iki költségvetésekbe — az összes mag}

r

arországi nyugdijélvezők számára fölvette a nyugdijakat, származzanak azok akár az 1867-ik márczius előtti, akár márczius utáni, már alkotmányos korszakból; de e mellett teljesítette azon föladatot is, melyet az 1868-ik évi deczember 5-én hozott határozat eléje tűzött. Ugyanis előmutatta a nyugdíjazottaknak részletes jegyzéket, s különösen kimutatta azon nyugdijasok neveit is, kik a felelős minisztérium életbe léptetése óta nyugdíjaztattak, és végre volt szerencsém a kormány nevében a nyugdijakról szóló törvényjavaslatot is a t. háznak bemutatni. Teljesiti tehát a kormány mindazt, a mivel megbiztatott. Nézetem szerint a kormány máskép nem is járhatott el, miután az idézett 1868-ik deczember 5-ki határozatban kimondá a ház, hogy e kérdést jog és méltányosság alapján kívánja megoldani, és — hogy ezen megoldást annak idejében, t. i. az 1870-iki költségvetés megállapítása alkalmával minden körülménynek tekintetbe vétele mellett eszközölhesse — egy| szersmind — mint fönebb említem -- a nyugdijasok jegyzékének is előterjesztését kívánta. Tehát, csak ezen jegyzék átvizsgálása után kivan a ház nemcsak a jog, de a méltányosság alapján is intézkedni — a minisztérium nem ki23*