Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-149

] f,2 149. országos üléi ezen országgyűlés teendője. De már most kérdem t. ház, midőn a t. képviselő ur maga kimondá, hogy azon összegek, a melyeket ő itt idézett, nem a ház meghatározásának tárgyai : vajon magára tudná-e venni a felelősséget az ország irányában az időveszteségért, vagy méltányosnak tartj"a-e azt az álláspontot, a melyet elfoglal, a melynél fogva t. i. mi vagy kénytelenek vagyunk őt ezen vitatkozás terére követni, és akkor azon számokat ós állításokat tekintve, a melyeket itt előhozott, még vagy három hétig vitatkozni az általa érintett pontok fölött : vagy pedig kénytelenek vagyunk elhallgatni és mintegy elfogadni azoknak valóságát. (Ugy van! jobb felől.) Midőn a t. képviselő ur oly sok számot idéz, kettő közül egyet akar : vagy azt, hogy az általa idézett számok itt tárgyaltassanak, a mit a törvény világosan tilt; vagy pedig nem akarta a számokat tárgyaltatni, és akkor mit akart? Azon olcsó dicsőséget, hogy oly számokat állítson föl, a melyeket megczáfolni senki sem fog, mert azok nincsenek napirenden. (Élénk tetszés jobb felől.) A mit itt a számokra nézve mondottam, azt kénytelen vagyok kiterjeszteni az ő állításaira nézve is, hogy t. i. oly tért méltóztatott választani, a mely megengedi, hogy oly állításokat tárjon a ház elé, a melyeket nekünk megczáfolnunk nem lehet . (Fölkiáltások bal felöl: miért?) Nem lehet: mert nem engedhetjük meg azt, hogy oly tárgyak, a melyek napirenden nincsenek, oda hozassanak. (Helyeslés jobb felől.) A t. képviselő ur azon kérdését illetőleg, vajon megengedtetik-e, vagy tiltva van-e a delegatio eljárása, hatásköre íelett e házban nyilatkozni ? azt gondolom, hogy a dolog természetéből foly a felelet: igen; a delegatio felett itél a közvélemény, ítélnek a lapok és hozzászólhat a ház is, a minthogy szólt is annak idején, mikor e kérdés napirenden volt. A mit most csakúgy per tangentem érintett a képviselő ur, t. i. a delegatiók tehetetlenségét már eddig is elég számos alkalommal méltóztattak fölhozni. De ha önök azt hiszik, hogy e kérdés még nem volt eléggé megvitatva és szükségesnek tartják az ország drága idejét újólag ezzel tölteni: semmi kifogásunk, tehetik azt bármikor és akkor hozzá fogunk szólni és ez esetben -- megmondom — mi fog kiderülni? Ki fog derülni, hogy a kritika vajmi könnyű, különösen oly perczekben, midőn a válaszba bele mennünk nem lehet, és ki fog derülni az is, hogy önök nemcsak hogy jobbat nem, de hasonló vagy átalában elfogadható intézményt nem fognak tudni javaslatba hozni, ezentúl ugy, mint nem tudtak eddig sem. (Élénk helyeslés a jobb oldalon. Egy hang bal felől: Nem is akarunk l) így állván a dolog, márczlus 21. 1870. minthogy nekünk kettő között kell választanunk: vagy azon térre lépnünk, melyre minket a képviselő ur állítani méltóztatott, s ekkor még három hétig megnyújtani a tárgyalást ; vagy pedig nem válaszolni. Es az én nézetem az, hogy mi ne válaszoljunk. (Helyeslés jobb felől.) A ház szabályok értelmében helyén van, hogy a ház határozzon a fetett: lehet-e e vitát tovább folytatni, vagy nem. (Helyeslés jobb felől.) Ennek ^olytán én a napirendre áttérést indítványozom, (Élénk helyeslés jobb felől, ellenmondások bal felől.) Elnök : Napirend inditványoztatott: e fölött a ház határoz; kérem a t. házat, méltóztassék nyilatkozni: elfogadja-e a napirendet 1 (Fölkiáltások jobb felől: Elfogadjuk! Ellenmondás bal felől.) Irányi Dániel: T. ház! (Fölkiáüások jobb felől.-' Nem lehet a tárgyhoz szólani ! Térjünk napirendre' Halljuk! Halljuk!) Én a kérdéshez akarok szólani. Itt egy törvény magyarázása körül forog a kérdés. (Fölkiáltás jobbról: Nincs napirenden!) A miniszterelnök ur akként magvarázza a fölolvasott törvényt, hogy Várady Gábor t. barátomnak nem volt joga fölszólalni, és illetőleg a fölhozottakat elmondani. (Fölkiáltások jobbról: Nincs napirenden !) Azt akarom kimutatni, hogy itt nincs is helye e kérdésnek. Én azt gondolom, t. ház, itt törvény magyarázása forog fön. (Fölkiáltás jobbról: Nem az a kérdés! Nincs napirenden!) és ezt egyszerű napirend indítványozásával nem lehet eldönteni. Én azt gondolom, t. ház, és azt gondolja a háznak nagy része, hogy jogos téren áll, midőn fölszólal; midőn az elnök úrra hivatkozik, hogy ezen jogát föntartsa, akkor nincs joga a többségnek — bármely nagy legyen — a törvényben gyökerező jogától egy képviselőt is megfosztani. E jog a többség határozata fölött áll; azért hogyha törvény magyarázata forog fön, méltóztassanak e végre külön indítványt tenni, azt napirendre kitűzni; akkor tárgyalni fogjuk, s el fogjuk határozni: vajon helyesen magyaráztatik-e akként, mint a miniszterelnök ur magyarázza, vagy akként, mint mi tartjuk? Egyszerű napirendretéréssel a dolgot elütni nem lehet. Következőleg arra kérem a t. házat, arra kérem a t elnök urat: a napirendretérés kérdését föltenni ne méltóztassék. Én azt helyesnek nem tartom. (Helyeslés bal felől.) Csernátony Lajos: T. ház I A kérdéshez akarok szólani, ha az föltétetik vagy föltétetett, mert nem tudom, hogy föltétetett-e vagy nem. En ugy hiszem, hogy e kérdésnek nincs helye azért, mert én részemről — mások névé-