Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-149
149. or*zágo» Ulé* mirczins 21. 1870. 163 ben nem akarok beszélni, bár ngy látszik, a ház e részén minden t. barátom azt hiszi — azt tartom, hogy a napirendtől eltérés nem történt, annak tehát helye nincsen, hogy napirendretérés fölött a kérdés föltétessék. A miniszterelnök ur szavaira megjegyzem, miszerint, ugy látszik, egy kifejezésre nézve nincsen tiszta fogalma. (Zúgás jobb felől.) A törvényben az van, hogy a ház nem veszi tárgyalás alá azokat a bizonyos tételeket. Mit tesz ez? Andrásy Gyula gr. miniszterelnök: Összeget! Csernátony Lajos : Tehát összeget. En a tárgyalás szóra nézve mondom, hogy nincsen a t. miniszterelnök urnák tiszta fogalma. (Zúgás jobb felől.) Mit tesz a tárgyalás fogalma parlamentalis értelemben? Azt teszi-e, hogy nem lehet véleményt mondani, indokolni akármivel akármit ? Épen nem, a tárgyalás föltételezi a határozathozatalt: mert a mit én mondok érv gyanánt, még nem tárgyalás; azon érv egy másik érvvel, mit a túloldal mond, megdönthető, de azért ez nem tárgyalás, ez csak indokolás. A tárgyalás mindig föltételezi a határozathozatalt, a határozathozatal pedig előlegezi azt, hogy kitüzetik napirendre. Ennyit voltam bátor megjegyezni. (Helyeslés bal felől.) Elnök: Meg kell jegyeznem, hogy igen is a napirendtől eltérés történt: mert a t. ház Váradynak a szólást megengedte. Most ismét napirend inditványoztatván, bátor vagyok a kérdést föltenni. (F'ölkiáttások bal felől: A kérdéshez fogunk szólani! Helyeslés jobb felől.) Tisza Kálmán: T. ház! (Zaj. Jobb felől fölkiáltások: Szavazzunk!) A házszabályok értelmében igen jól tudom, hogy napirendet indítványozni mindig szabad. De azt a házszabályokból nem olvastam még ki, hogy a napirendre tett indítvány fölött azonnal szavazni kelljen, a nélkül, hogy valaki indokolhatná, hogy miért kívánja a napirendre térést, vagy miért nem kívánja. (Helyeslés.) Ennek a házszabályokban semmi nyoma, s én részemről azon napirendretérés iránti indítvány szükségessége ellen szólok: mert határozottan merem állítani, hogy a napirendtői eltérés nem történt. Miről van mostan szó ? Van szó az úgynevezett közös költségek beigtatásáról? Mit mond a közös költségekről a törvény ? Azt, hogy a rovatok mennyiségökre nézve vitatás alá többé nem eshetnek. (Lónyay Menyhért pénzügyminiszter közbeszól: Vitatás alá a rovatok nem eshetnek!) Engedelmet kérek, ne méltóztassanak a törvény egy passusához ragaszkodni, hanem tovább is menni. (Lónyay Menyhért pénzügyminiszter közbeszól: Az elején az áll: tárgyalás alá nem jöhetnek !) Ha nem méltóztatnak megengedni, hogy szóljak szorosan arról, a mi, nézetem szerint a kérdéshez tartozik, szólok többről is. A 41. §. azt mondja az elején, hogy ezen költségvetés többé az egyes országok által tárgyalás alá nem vétethetik, hanem (Lónyay Menyhért pénzügyminiszter több képviselővel értekezik. Szünet) — épen az igen t. pénzügyminiszter kedvéért vagyok bátor ezen passust magyarázni, (Nagy derültség bal felől. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter közbeszól: Tudom ) hanem köteles mindenik azon arány szerint , mely előre megállapíthatott, a közös költségvetésből reá eső részt viselni. Ez tökéletesen igaz és helyes, és nem is kisértette meg itt senki ezen költségvetést tárgyalni, azaz: megtámadni azt, hogy ez a költségek közé fölvétessék; hanem, miután ennek az országos költségvetésben kell fölterjesztetni , és a magyarországi költségvetésbe fölvétetni, igen is élni akart egy képviselő ur azon jogával, melyet ugyanazon szakasza a törvénynek ád, midőn meghatározza, hogy mi nem szabad, azaz: hogy nem szabad ezen rovatokat a mennyiségre nézve vitatás alá venni; de hogy ne legyen szabad ezen rovatoknak rendeltetéséhez hozzászólani, hogy ne legyen szabad azon rovatok létrejöveteléhez szólani, az sem a törvényben nincs, sem egyátalában soha még eddig senki által nem állitatott. En hivatkozom mindazokra, kik e törvény alkotásánál jelen voltak és abban részt vettek, hogy a delegatió veszélyes voltát illetőleg fölhozott érvek ellen épen azzal érveltek mindig, hogy csak az összeg az. a melyről szólani nem lehot, ellenben ha a delegatió helytelenül vagy roszul jár el, ahhoz a ház mindig szólhat. (Élénk helyeslés bal felől; jobb felől mozgás.) Megengedem, uraim, ezen érv akkor igen kedves volt önöknek, mert csakugyan az volt az egyedüli hatalmas érv, a delegatió elleni aggályok eloszlatására. (Mozgás jobb felől.) Most azonban alkalmatlan ezen érv, tehát jónak látják nem emlékezni rá ; de én emlékszem ós önöket is emlékeztetem reá. (Miniszterelnök közbeszól: Hát ez a kérdéshez tartozik'!) Különben, ha nekem meg fogja engedni az igen t. miniszterelnök ur. — a delegatió jó vagy rósz voltát taglalni nem szándékozom — csak azt akarom kimutatni, hogy a napirendretérés iránti kérdésnek nincsen helye, mert eltérés nem történt. (Jobb felől fölkiáltások : Az elnök kimondta! Bal felől: B-oszuí mondta ki!) Ezen kívül nem a delegatió jó vagy rósz voltára nézve, de a miniszterelnök ur indokolására nézve, melyet nem a delegatió jó vagy rósz volta, hanem a jelen eljárásra nézve hozott föl, azt hiszem, lehet még egy pár észrevételt tennem. (Fölkiáltások bal felől: Halljuk!) Igen egyszerűen ós igen röviden jegyzem 21*
