Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-148
140 !46 országos B1és márcziu* 19. 1870. a ház elé, t. i. az állami költségvetésről! jelentésben, mely szerint a törvény fog szerkesztetni, szóval sincs emlitve, hogy a 3.650,000 frt az összes költségnek milyen részét képezi. Én részemről egj r erre vonatkozó megjegyzést csak azért tartanék szükségeinek, mert annak megítélésére, hogy mennyi szavaztassák meg, mégis szükséges tudnunk az összes költség összegét. Csernatony Lajos: T. ház! A miniszter ur nyilatkozata utján, ugy hiszem, igen egyszerűsítve van a dolog, különösen ha méltóztatik elállani attól, hogy külön megjegyzés is tétessék : mert ez nem szükséges. Én megvallom, hogy némi tekintetben értem azt, hogy kérdezősködés legyen innen is, túlnan is e kérdésben, ezt némileg megfoghatónak tartom egy szempontból: jöhet ugyanis oly minisztérium, ugy itt Magyarországon mint a túlsó oldalon is, mely e kérdésből egyenesen versenyzést csinálna: hogy ki ad többet. Ennek elkerülésére én megfoghatónak tartom tehát, hogy legyen értekezés a két minisztérium közt; de ezt e szempontból elfogadván, mégis azt kívánom — mi sokkal lényegesebb dolog — hogy az ország önálló természete az által jelöltessék, hogy az ily mondhatnám magán, nem hivatalos érintkezések és tudakozódások semmi nyomot ne hagyjanak az országgyűlés elé terjesztett okmányokban. Ezt mind elmondhatja a miniszter ur előadása s indokolása közben és jól is teszi, ha akkor a tájékozásra szolgáló körülményeket a ház tudomására hozza; de semmiféle okmányokban, melyek országosaknak tekintendők, ennek nj'ommal nem kell birni; ezzel, ugy hisze:a, tartozunk saját magunknak. Ha a t. miniszter ur nyilatkozata szerint történik ezen kiigazítás, s a megjegyzés is elmarad, akkor, ugy hiszem, semmi sem áll útjában a megszavazásnak; ellenkezőleg azonban igen nehezíttetnék annak megszavazása, a mit különben megszavazni akartunk. Tisza Kálmán; Én is azon nézetben vagyok, t. ház, hogy ennek egyszerűen és határozottan ugy kell kitétetni, a mint Ghyczy Ignácz és Várady Gábor t. képviselőtársaim kívánják, hogy t. i. az 1870. évre 3.650,000 frt szavaztatik meg; semmi egyébnek itt helye nincs ; mert én azon indokolást, hogy itt egy egész lenne, melynek részét szavazzuk meg, határozottan visszautasítom. Itt oly egész, melynek egy részét szavaznék meg, nincs és nem is lehet; itt a magyar király udvartartása van egészen, s a nincs az osztrák császáréból eg} 7 fillér sem. Ez telel meg a helyzetnek, itt tehát egészről és részről ne beszéljünk, és szavazzuk meg ugy a mint a törvény kívánja, azon indokolás kihagyásával. (Helyeslés.) Elnök: Tehát, á t. ház az egész tételt a miniszter ur hozzájárulásával is, következő szeri kezettel fogadja el: „6. Az 1870. évre a kir. udvartartásra 3.650,000 irt." (Helyeslés.) Következik a központi nyugdijakról szóló törvényjavaslat. Lónyay Menyhért: Azt tartom, hogy mielőtt átmennénk e tárgyba, még egy összeg megszavazásáról van szó; a mi tudomásommal legalább még máig megszavazva nincs, t. i. a beterjesztett államköltségnek a rendes szükséglet közt második tétele: ő felsége cabinet-irodája költségeire 60,000 frt. Elnök: Még a többi sincs tárgyalva, s külön fogjuk tárgyalni még az állam adóssági, földtehermentesitési , országgyűlési költségeket is stb. Mihályi Péter jegyző (olvassa a nyugdijakról szóló törvényjavaslatot.) Urházy György előadó (olvassa a központi bizottság jelentését, a volt központi kormány közegeinek nyugdijairól szóló törvényjavaslat tárgyában.) Ezek azon indokok, t. ház, melyeknél fogva a központi bisottság ezen törvényjavaslatnak a részletes tárgyalás alapjául való elfőj adását ajánlja. Máriássy Béla: T. képviselőház! Az előterjesztett törvényjavaslat maga elismeri a nyugdijak jogtalanságát, és alapítja véleményét tisztán politikai szükségre és méltányosságra. T. ház! A nyugdijakat méltányosaknak egyátalában nem ismerhetem el; mert midőn Magyarország Ausztriával kiegyezkedett, akkor a két ország közt fönforgó kérdéseket kiegyenlítette, és akkor Magyarország sokkal több terhet vett át, mint nézetem szerint, átvennie kellett és lehetett volna. Miután tehát ezen nyugdíjazott hivatalnokok tisztán és kizárólag osztrák érdekeket szolgáltak, egyátalában . nem tartom méltányosnak azt, hogy Magyarország azon tisztviselőket, kiknek csak nevök volt magyar, de kik osztrák érdekben működtek, fizesse. De nem fogadhatom el a másik indokot sem, t. i. a politikai szükségességet; sőt inkább én politikailag veszélyesnek tartom e nyugdíjazások elfogadását, mert végre is ez a nyugdíjazás ezen elvnek szentesítése lenne egyrészt, másrészt pedig megjutalmazása lenne azoknak, kik ezen elvnek szolgáltak. Ez elvet Magyarország, — hogyha valaha alkotmányos országban egy provisorius kormánynak eljárása helyeselhető lenne, — Magyarország, sem egyátalában semmiféle alkotmányos j ország el nem fogadhatja, mert ez az alkotmá! nyosságnak megtagadása lenne. Én nem vagyok a boszuálló politikának ba' rátja, én nem kívánom azt, hogy a múltnak bü-