Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-147

147. országos illés márcziu* 18. 1870. 127 attól annak iddjébén sokkal nagyobb adót fog fizetni. Ez az oka annak, hogy a házépitőnek adómentesség adatik bizonyos időre. Miért adatik adómentesség azon földekre nézve, melyek műveletben állapotból müvelhetőkké tétettek, azt megmondja a tőrvény: mert ez által az adó alapja szaporodik; sőt maga az idézett 23-ik § kiköti, hogy oly épületeknél, melyek csak részben emeltetnek újra, vagy az előbbi falak használatával építtetnek, ezen adómentesség nem áll: nem pedig azon természetes oknál íogva, mert ez által nem szaporodik az adóalap. Az igaz, hogy az nagy fontosságú körülmény, hogy a földtehermentesitési kötelezettséget teljesíteni kell, mint a miniszter ur előadta, és ha azon pénzalap nem egészen jól áll, akkor azt pótolni kell. De kinek kell pótolnia? Az egész országnak. Hogy azon nlap nem elegendő, az még nem elég ok arra, hogy az executiv hatalom azon kedvezményt, melyet a törvény némelyeknek adott, ezektől elvonja és azt azzal pótolja. Kein teimészetes-e az, hogy a miniszter adjon be javaslatot és mondja: uraim ez nem elég, pótoltassék igy vagy amúgy í Ha ő ezen törvényt terhesnek találja, annyi idő óta adhatott- volna már be ennek megváltoztatása iránt javaslatot. Hiszen múlt évi májusban már innenonnan esztendeje, azt igérte a pesti küldöttségnek, mely nála járt, hogy ő így magyarázza a törvényt, de különben a dologra nézve törvényjavaslatot fog beadni a háznak és ez mai napig sem történt, igen természetes, hogy itt nemcsak Pestről van szó, hanem más városokról is. Más városokban is kedvezményt kell njmjtani oly czélból, hogy ÍV/ építkezések szaporodjanak és az adóalaj) ez által növekedjék. Azt hiszem, hogy a földtehermentesitési alap állapotát nem lehet fölhozni, hogy ez által elvonassék a kedvezmény azoktól, a kiknek azt a törvény megadja. Hanem ha a földtehermentesítés közös teher, akkor az mindnyájuuk terhe, azt mindnyájunknak kell viselni, és valamint azt egyesekre ráróni nem lehet, ugy a kedvezmény megvonása által egyesebre ezen térhetnem háríthatjuk. Egyébiránt azt indokolni, hogy mily fontos ezen kedvezmény, nem szükséges; mert, ha azon különbség oly csekély : hogyan tesz mégis 300 ezer Irtot? Ne feledjük el, hogy a mely háznak 20—14 vagy 8 esztendőre megadatik az adómentesség, azon ház ezen idő lefoyása után sokkal nagyobb adót fog fizetni, és ez az ország jövedelmét némileg pótolja, de a mint már emhtém, ha ebből a földtehermentesitésre teher hárul, azt az egész országnak kell pótolnia, nem pedig egyeseknek. Hogy emelkedik-e a házbér ? azt én természetesen bizonyossággal nem mondhatom meg ; de valószínűleg, ha Pest városa és más városok emelkedni fognak, a házbér is nagyobb lesz. Csakis az a kérdés: ha vajon ez az adó tesz-e némi különbséget arra nézve, hogy 'az építések szaporodjanak? Soha se higye valaki, hogy ezen adó, különösen Pesten, az építőnek vállára nehezedik. Minden építő azt a tőkét veszi számítása alapjául , melyet befektet. Minél nagyobb azon összeg, annál nagyobb tőkét vesz számítási alapul ; hogy pedig a házbóreket ahhoz szabja, <?őt még' azon tul is emeli, az kétséget sem szenved. Kik fizetik azt? fizetik azok, a kiknek házok nincsen, a kik a máséban laknak, és különösen sok szegény ember fizeti. Jíem akarok hosszas lenni; (Halljuk!) határozott nézetem az, hogy ezen törvény mind alkotásakor, mind pedig jelenleg is oly világos tartalmú, mikép én előttem kétséget sem szenved, hogy az adómentesség az újonnan építendő házakra, azon föltételek mellett, melyek a törvényben körül vannak írva, nem az egész házadó 70%-ára. hanem az egész adóősszegre volt értve. Ha a gyakorlat ellenkező volt, épen azért történik panasz s épen ezen ellenkező gyakorlatot, mely a törvénytől csakugyan eltér, kell megszűntetni. En részemről ismételve kérem a t. házat: méltóztassék ezt figyelembe venni és ugy, a mint a kérvényi bizottság azt előadta, határozatot hozni. Még csak egyet akarok megemlíteni. Azt mondja a t. pénzügyminiszter ur, hogy ő bizottságot nevezett ki és^ ezen bizottság is az ő véleményét osztatta. Én ugy tudom — ha tán csalódom, helyre fog a miniszter ur igazítani, — de én ugy tudom, hogy ezen bizottság tagjai saját hivatalnokai közül voltak választva. Egyátalán nem vonom ugyan kétségbe bármely minisztérium tagjának józan Ítéletét; azt sem, hogy ha saját nézete van, azt ki is meri mondani: de ugy tudom, hogy a t. miniszter ur másokból álló enquettet is hitt össze, s ez egészen más véleményben volt; bizonyosan tudom pedig, hogy azon enquett, mely előttem legnagyobb súlylyal bir, s mely nemcsak az igazságot, hanem az ország pénzügyi állását is tekintetbe vette, t. i. az általunk választott pénzügyi bizottság, e törvényt épugy magyarázta, a mint mi kívánjuk magyarázni. Harmadszor is kérem tehát a t. házat: méltóztassanak elfogadni a pénzügyi bizottság javaslatát. (Helyeslés.) Tisza Kálmán : T. ház ! Azok után, a miket az előttem szólott t. képviselő ur elmondott, igen kevés mondani valóm van. Én tökéletesen egyetértek vele abban, hogy a szóqan levő törvény és annak 12. §-a, melyet a miniszter ur idézett, kétségen kívülivé teszi azt, hogy