Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-147

126 147. országot Ülés márczius 18. 1870. tehermentesítési járulékul tekintetik." Tehát a bázadó teszi a 100%-et; abból föl van hatal­mazva a miniszter 30%-ot fordítani a földteher­rnentesitésre 70%-ot pedig az állam egyéb szük­ségeire. Itt nincs megkülönböztetve külön adó, ez a 30°/o nem mint külön adó említtetik, ha­nem egyszerűen az mondatik, hogy ezen adóból 30% úrbéri kárpótlásra fordítandó. Mit mond a 23-ik §-us? „Tiz évi adómen­tességnek van helye, ha olyan helyen, a hol előbb épület nem létezett, uj ház építtetik'' stb. Tesz-e ez különbséget ? Mondja-e ez azt, hogy 10 évi államadó mentességnek van helye, vagy azt mondja-e, hogy a házadónak csak 70%-jére ada­tik adómentesség ? Nem, hanem átalában azt mondja az előbbi szakasz, hogy a házadóból 70% állami szükségekre, 30% úrbéri kárpótlásra fordittatik; ezen utóbbi pedig egyszerűen azt mondja, hogy adómentességnek van helye. A miniszter ur azt mondta, hegy ez ellen nem szó­lalt löl sem a pénzügyi bizottság, sem az ország­gyűlés, midőn a törvény hozatott. Az ellen, hogy a 100% házi adóból 30% fordíttassák földte­hermentesitési pótlékra, senki nem akart fölszó­lalni, mert azt mindenki helyesnek tartotta. Miért nem szólalt föl senki az ellen, hogy a 30% és a 100% miképen értetik az adómen­tességnél? Azért, mert senki sem magyarázta másként. Megmondta-e itt akkor a miniszter ur, hogy ő azt ugy érti, hogy a házadóból csak 70% lesz elengedve? En nem voltam a pénz­ügyi bizottságban, de ugy tudom, hogy ott sem mondta; itt pedig hogy nem mondotta sem ő, sem más, az bizonyos; sőt merem állítani, hogy mi­dőn e törvényt alkottuk, nekem, de azt hiszem, másoknak sem jutott eszébe, hogy ezen átalános kifejezés: „adómentesség" a perczenteknek bizo­nyos aránya szerint számíttassék. A mi azt illeti, hogy nem szólaltak föl utóbb, — méltóztatik tudni a gyakorlati életből, hogy a kit nyom a teher, egy darabig vár, sok ember pedig nem is bir annyi tájékozottsággal, hogy tudja, mikor szólaljon föl. De hiszen maguk a miniszter ur hivatalnokai szólaltak föl ez iránt, kérdést téve már októberben; és ezeknek fel­szólalására adta ki a rendeletet a miniszter ur, hogy a 3ö%,-et mégis csak szedjék be. A körren­delet igy szól : (olvassa a körrendeletet.) „Több m. k. pénzűgyigazgatóság részéről kérdés intéztetvén az iránt, vajon az 1868. évi XXII. t. ez. 23. §-a alapján az újonnan építen­dő házak adómentesek legyenek-e az összes adó­tól ide értve a 30% főldtehermentesitési járulé­kot is, vagy pedig ez utóbbit ugy mint eddig az országos és főldtehermentesitési pótlékot kötelez­tessenek fizetni? további kételyek mellőzése vé­gett következő utasítás adatik ki stb." Tehát saját közegei is kétségben voltak az iránt, hogy ezt be kell-e hajtani, vagy nem. A miniszter ur sokkal ügyesebb, sokkal értelmesebb, semhogy homályos törvényt proponált volna, vagy hogy azon törvénynek más szerkezetet adott volna, mint a melyet ő akart annak adni. A ház megfontolta a törvényt, meghányta vetette a körülményeket, és megállapította azon átalános kifejezést. Nem csekély tekintetet érdemel, a mit a miniszter ur maga is fölemiitett, hogy azon föl­dek, melyek canalisátiók más költséges mun­kálatok által tétettek mivelhetőkké, mi által az adó alapját szaporították, szintén adómentesség alá esnek; és ezektől nem kívánta a pénzügy­miniszter ur a 30%-ot, pedig a törvény ezekre nézve épen ugy szól, sőt azon tőrvényben, mely e földeket adómentesité, említés sem tétetik, mint az előbbiben arról, hogy valami járulékot tartoznak fizetni, s csak egész átalánosságban adómentességről van szó: pedig ha áll az, hogy a t. pénzügyminiszter ur kötelességének tartotta azon 30%-ot az adómentes házakra kivetni, ép­ugy kötelessége lett volna azokra is kivetiű. (Igaz !) Es mily könnyen megtörténhetik, hogy utóbb ezekre is ki fog vettetni, mert a miniszter ur azt mondhatja : a tőrvény igy szól, én azt igy magyarázom. A mi azon hivatkozást illeti, hogy ugyan­azon törvény meghatalmazza a minisztériumot az eddigi gyakorlat föntartására, nézzük a tör­vényt magát. A 49. §-us szerint a miniszter fölhatalmaztatik, hogy a házadó kivetésének, be­szedésének és kezelésének módjára vonatkozó, ed­dig gyakorlatban levő szabályokat, a mennyiben ezen és a f. évi erre vonatkozó törvényezikk által meg nem változtatvák, 1869. decz. 31-ik napjáig érvényben tarthassa. Ez kétségtelenül szól, világos a törvény, s én csak azon kérdést vagyok bátor tenni: vajon az, hogy valamely tárgyra adó vettessék ki, melyet a törvény nem rendel kivettetni, sőt melyre nézve adómentessé­get mondott ki, szintén kezelés, kivetés és be­szedésre tartozik-e? (Helyeslés.) Ez külön megadóztatás. Oly tág hatalmat a minisztériumnak nem adott az ország és reménylem soha nem is fog adni, hogy tőle függjön valamely tárgyra adót kivetni, melyre a törvény határozottan adó men­tességet mondott ki. (Helyeslés.) Egyébiránt a mi azon érvelést, illeti, hogy ha az illető nem házba tette volna tőkéjét, ak­kor ís fizetett volna adót, tehát mért mentessék fel itt? — ennek egyszerű oka az, — a mit "a törvény is megmond, hogy szaporittatni kiván­tatík ezáltal az adóalap. A tőkétől fizet valaki 10 / 0-et, de ha a tőkét házba helyezi el, akkor-

Next

/
Thumbnails
Contents