Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-147

147. ortzágoi Otés márcziut 18. 1870. 125 tekintetbe, a kérdéses járulék egy pár év alatt évenkint több százezer forintra tehető. Hogy megítélhessük a törvénynek másképen értelmezése folytán elóállandó különbséget: ha 27 év leteltéig átlagban csak 300,000 irtot veszünk föl s azt gyorsabb törlesztésre fordítjuk: ez már maga a kamatok kamatjával 16 milliót haladó összeget tesz; pedig arról meg vagyok győződve, hogy ha az anyagi gyarapodás a megkezdett mérvekben megy előre, néhány év alatt ezen összeg, az egész országot tekintve, kétszerte oly nagyra emelkedhetik. Ezen körülmény maga elég indok lehetett a pénzügyminiszternél, kinek kötelessége az állam jövedelmeinek gyarapodását gondosan ápolni, — kivált oly jövedelmi ágaknál, melyek az adózókat kevéssé nyomják — hogy tartózkodjék a törvénynek ezen érdekekkei ellentétben álló magyarázatot adni. De nem is oly terhes ezen ősszeg, melyet 1868-ig minden felszólalás nélkül viseltek az uj házbirtokosok — és könnyen is viselhettek, — mert valóban ezen teher súlyosnak nem mondható. Ugyanis Pesten, a hol a valóságos házbérjövedelem után legnagyobb az adó, minden 1000 frt. házbérjövedelem után a földtehermentesitési járulék 61 frt. 20 krt,egyéb helyeken pedigminden 1 000 frtr után 42irtot tesz; nem hiszem tehát, hogy a mai viszonyok közt a törvényhozásnak ez irányban teendő intézkedése folytán, ha az uj házak a földtehermefltesitési járuléktól is felmentetnének, a lakókra nézve valamely haszon háramlanék; azt sem tartom, hogy ily csekély — 6- 7 °/

0 közti — megadóztatás bárkit uj házak építésétől visszatartóztatnia, vagy annak elengedése uj házak építésére buzdítana; és nem hiszem, hogy azon esetben, ha a t. ház a. kérvényi bizottság magyarázatát fogadná el, akadna csak egy házbirtokos is, ki ezen elengedést a ház bérlőinek visszaadná. (Helyeslés.) Ezekben foglalám össze a törvény végrehajtásánál követett eljárásomat; egyébiránt a t. ház bölcsességétől függ, — ha az 1S68: XXII. t. czikknek ezen rendelkezését nem tartaná eléggé határozottnak és világosnak, s a fővárosi építkezőkre nézve különös kedvezést kivárnia megállapítani.— mely nevezetesen túlmenne az eddigi és mostani gyakorlaton, — hogy uj törvény alkotása által más intézkedést léptessen életbe. Végezetül engedje meg a t. ház, hogy a kérvényi bizottság jelentésének néhány szavára tegyek észrevételt. (Halljuk!) Tagadom azt, hogy a törvény világos rendelkezésétől eltérőleg alkalmaztam volna a torvényt; tagadom azon kitétel helyességét, melyet a bizottság használ, midőn azt mondja: „a házbéradó alatt mind az államadó, mind a földtehermentesitési pótlék értendő és igy a tőrvénynek világos szavai szerint a fönérintett adómentesség mind az államadóra, mind a földtehermentesitési pótlékra kiterjed;" miután a törvény egész szövegében egy szóval sincs „pótlék" említve; miután a törvényben a földtehermentesités fejében teendő fizetés nem „pótlék"-nak, de „járulék" nak mondatik. Ennélfogva azt hiszem, hogy azon értelmezés, melyet a t. bizottság adott, nem helyes. Ezek voltak azon indokok, melyek a törvény alkalmazásánál vezettek. Egyébiránt van egy nevezetes körülmény, mely leginkább indokolja az ellenkező magyarázatot. Ezen kérdés már a pénzügyi bizottságban is előfordult, és a bizottságnak az volt a nézete, hogy visszahatólag kiterjeszteni ezen kedvezményt a házbirtokosokra nem volna tanácsos, de a jövőre nézve, — miután a 15 évi adómentességben részesülő földbirtokosok, kik haszonvehetetlen földterületeket költséges munka által használhatókká és jövedelmezőkké, és igy adóképesekké tesznek, föl vannak mentve a földtehermentesitési járulék fizetésétől, — czélszerünek véli ezen indokból az uj házakra nézve is egy ujabb, oly értelmű törvénynek hozatalát, hogy azok nemcsak az állami, hanem a községi adótól, és a földtehermentesitési járuléktól is felmentessenek. Ha a t. ház ezen nézetet osztani fogja, én részemről — ámbár az imént kifejtett nézeteimnél fogvanem menteném fel az egész járuléktól —a megállapítandó értelemben szerkesztett törvényjavaslatot beterjeszteni kötelességemnek fogom ismerni. Deák Ferencz: T. ház! A pénzügyminiszter ur előadását ugy tekintem, mint egyszersmind feleletet az általam hozzá intézett interpellátióra, és e tekintetben kénytelen vagyok kijelenteni, hogy én az általa előadott magyarázatban meg nem nyugszom. (Helyeslés bal/dől.) Én azt hiszem, nagyon bajos annak megítélésébe bocsátkozni: mit gondolt a pénzügyminiszter ur, mikor a törvényjavaslatot készítette; ránk nézve elhatározó csak az lehet, hogy mit irt. (Tetszés.) Méltóztassanak visszagondolni azon időre, midőn pénzügyminiszter ur a pótlékokat nem kívánta rendesen megkülönböztetni az adótól ; nem vettetett ki külön pótlékot, hanem átalában kivettettek adók és egyes tárgyaknál a törvény által lett meghatározva, hogy abból az adóból hány százalék fordíttassák az

s úrbéri kárpótlás megtérítésére. A kérdésben levő szakasz a házadóról szól s a/t mondja: „Házadó alá tartoznak azon tárgyak, melyeket elősorol a második szakasz. Mit mond a 12-dik szakasz, melyre maga a miniszter ur is hivatkozik? Ez azt mondja: ,,A házbéradó- és a házosztályadó-tételek 70°/

0 állami adóul, 30% föld-