Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-128

92 128 országos illés február 23. 1870. tehesse azt, hogy ha akarná is valaki, Magyarországon a kath. egyházat elnyomni. En azonban, midőn ezeket megjegyzem, teljes őszinteséggel megvallom, hogy a t. jobb oldali szónokok részéről azt, hogy a vitát igy más térre vitték át, igen helyes és ügyes parlamenti taktikának tartom. Ugyanis arra, mit Ghyczy Kálmán vitatott, nem volt felelet; elismerni, hogy igazsága volt, nem volt szándék, mit lehetett tehát tenni, mint indokolásának egyes tételeibe belekötni, azokat roszul értelmezni s azután megtámadni? (Helyeslés hal felől.) Hogy részünkről ezzel szemben a vita a rendes mederbe visszatér éltessék, megvallom, nagyon óhajtottam volna ; azonban azt is megvallom, hogy mindamellett nem sajnálom, bogy az nem történt, mert abban igaza van Simonyi képviselő urnák, hogy sok oly eszme vitattatott itt meg, mely ha ma megoldásra nem kerülhet is, bizonyára nem árt, hogy a közvélemény előtt felemlittetett, hogy érlelődjék azon ideig, midőn a megoldás pereze elkövetkezik. Részemről magához a tárgyhoz ugy a mint azt felfogásom szerint Ghyczy t. barátom fölállította, csak annyit mondhatok, hogy én azokat, miket ő mondott, tökéletesen helyeslem, ós hogy a beterjesztett határozati javaslatok közül az övét fogadom el. Horváth Mihály t. képviselő ur indítványa már előre, midőn a vizsgáló bizottságot kiküldi, kimondani látszik, hogy azon alapítványok mily természetűek, "minek — meggyőződésemhez—képest nincs helye; mert ha én valamely tárgynak megvizsgálására valamely bizottságot kiküldök, épen azért küldöm azt ki, hogy azután határozzam meg: minő természetűek azok, a melyeket neki meg kell vizsgálni, nem pedig azért küldöm ki, hogy a mit én előre kimondtam, ugyanazt kijelentse. Hoffmann képviselő ur indítványa e tekintetben tökéletesen correct, mert ő mellőzi az előzetes kitűzését az iránynak, azonban hiányzik belőle Ghyczy Kálmán indítványának különösen második pontja, mely kimondja azt is, hogy mig az elkülönítés megtörténik, mig az alapítványok a minisztérium által kezeltetnek, azok az előterjesztésbe fölveendők, mit pedig részemről is okvetlenül szükségesnek tartok. Azért a három indítvány közül okvetlenül határozottan ezt, és csakis ezt pártolom. Engedje meg a t. ház, hogy midőn ezt elmondtam, igen röviden én is reflektáljak némelyekre, mik mint igen fontos eszmék a ház keblében elmondattak, (Halljuk!) Legelőször is azon kezdem, hogy Pulszky Ferencz képviselő úrral egy tekintetben tökéletesen egyetértek, s ezen tekintet az, hogy én is óhajtom, hogy a vallások és felekezetek és az állam közti viszony nálunk is oly módon rendeztessék, mint az Amerikában van. Ha kételyem lett volna a felől, hogy mennyire kívánatos ez, meggyőzött volna a most lezajlott vita, mert csak ha ezt kell valaha elérni s elértük, csak akkor fogunk odajuthatni, hogy többé itt vallásos és hitfelekezeti kérdések ne vitattassanak, mit pedig ón részemről véghetetlen szükségesnek tartok, mert valóban, nincs nekünk magyaroknak arra szükségünk, hogy mint némelyek tevék, sok egyéb különbségeken kivül most katholikus, protestáns és zsidó képviselőkre oszszuk magunkat. Van köztünk baj és kellemetlenség, mely a múlt időkből reánk szállott, elég; ne óbreszszük föl még azon vallási viszályt is, melyet apáink bölcsesége évtizedek előtt már eloszlatott. (Helyeslés.) Pulszky képviselő úrral e tekintetben egyetértek ; de kénytelen vagyok bevallani azt is, hogy ettől mi ma még véghetetlenül messzire vagyunk, mert nézetem szerint, hogy a viszony olyan legyen, a minő Amerikában, annak két határozott feltétele van, a többieket nem is említve ; egyik az, hogy minden egyház hiveinek adakozásaiból tartja fön magát; a másik pedig az, hogy az egyház ne követeljen magának szemben az állammal más helyzetet, mint a minőt szabad polgároknak bármely egyesülete vagy társulata követelhet. Mig ez meg nem történik, azt mondom, hogy ámbár Magyarországon még vannak oly egyházak, melyek kisebb vagy nagyobb mértékben státust képeznek a statusban, melyeknek egy némelyike még kiváltságos helyzetben van, mind a mellett az állam mondja azt, hogy én ezen irányomban egészen más helyzetben levő egyházakkal szemben azon állást akarom elfoglalni, melyet az amerikai Egyesült Államok elfoglalnak, azt én legalább az állam szempontjából nem kívánom, és azt tartom, senki, ki a magyar állam fönállását akarja, nem kívánhatja. Mert az állam nem engedheti meg azt, hogy ily nemű testűletek előjogokkal és hatalommal kezükben, az ő felügyeletének nélkülözésével álljanak fön, annál kevésbé pedig akkor, midőn ezeknek épen leghatalmasbbika tőrvényeit az ország határain kívülről egy idegen souveramtöl veszi. Az mondatik, hogy az egyenlőség azt kívánja, hogy vagy minden egyháznak egyforma autonómiája* legyen, vagy ne legyen egyiknek sem, és ebből az következnék, hogy ha eléretik is az, hogy az egyház szabad polgárok szabad egyesülete és társulata legyen, minden ily egyesületek és társulatok irányában, bármily különbözők legyenek is azok viszonyai és összeköttetései, az államnak ugyanazon egy helyzetben kell lenni: azt tartom, ez az egyenlőség fogalmának ép oly félremagyarázása, mint a mily félrema-