Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-128

128. országos Diés február 23. 1870. 91 gyalással miként vagyunk és miként tetszik a jelen tárgyalást tekinteni? mert ha ezt ugy tekintik, mint a budget fölötti átalános tárgyalást, melynek befejeztével Ghyczy Kálmán, Horváth Mihály és Hoffmann Pál képviselő urak határozati javaslatai fölött ujabb tárgyalás lesz: akkor ez alkalommal szólni nem kívánok; ellenkező esetben, ha ugy méltóztatnak tekinteni — mi ellen egyébiránt én nem teszek észrevételt, csak tisztában akarok lenni — hogy most már lefolyt a tárgyalás a határozati javaslatok fölött is ugy, hogy ezután az indítványozókat kivéve, másnak szólni nem lehet ; magam is óhajtanám nézeteimet elmondani. (Halljuk!) Elnök : Én azt hiszem, tisztelt ház, az eddigi gyakorlat szerint is a budget tárgyalása alatt fölmerült indítványok azzal együtt tárgyaltattak s most is a discussio legnagyobb részben nem a budget, hanem azon indítványokban megpendített eszmék körül foly; tehát gondolom, a tisztelt képviselő ur is méltóztassék azokhoz szólni. {Helyeslés. Halljuk!) Tisza Kálmán : Tisztelt ház ! Midőn Ghyczy Kálmán tisztelt barátom tartotta beszédét, melyből a jelen befejezéséhez közeledő nagy mérvű discussio kifejlett, nem gondoltam, hogy annyifelé fog ezen discussio ágazni. 0 ugyanis beszédében néhány alkotmányos elvet állított föl és indokolta azon elveket, de ezen elvek határán tul indítványt sem nem jelzett, sem nem tett. Szoba hozta azon alkotmányos elvet, miszerint mindazon alapokról , melyeket egy nemzet kormánya kezel, azon kormány az országgyűlésnek kell. hogy számot adjon és felelős legyen; kimondotta , hogy mindazon alapok iránt, melyeket a nemzet kormánya kezel, a budgetben a ház elé előterjesztést kell tennie; kimondotta, hogy miután különböző természetűek az alapok, melyek a cultusminiszteriumban kezeltetnek, ezen alapokat elkülöníteni okvetlenül szükséges, és kifejezte azon meggyőződését, hogy ha az alapokat különböző természeténél fogva egyik vagy másiknak át kell is adatni; a kath. felekezetnél ez nem történhetik máskép, mint a törvényhozásnak tudtával és hozzájárulásával. A mit ezenkívül mondott, az indokolása volt az általa kitűzött czélnak. Jelesen : fölhozta az autonómia kérdését azon szempontból, hogy jelezve az ez iránt fönálló határozatokat, a minisztériumnak ezekkel szemben elfoglalt álláspontjának fölvilágositása után kimutassa, hogy igen is, szükség óvakodni, hogy az ellen, hogy az alapítványok bármely része is, sőt maga a katholikusokat helyes jogalapon megillető része is másként, mint az országgyűlés hozzájárulásával adattassák ki. És mi történt? Azonnal átvitetett a discussio egészen más térre. Az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur védelme alá vette Ghyczy Kálmán t. barátom ellenében a tanszabadságot, a melyet pedig Ghyczy Kálmán egyátalában meg nem támadott, mert nem hiszem, hogy a tanszabadság megtámadása volna az, a mit ő mondott: hogy nem akarja, hogy a kath. ifjúság nevelése kizárólag a clerus befolyása alá helyeztessék. Ennek ellenkezője lehetne a tanszabadság megtámadása, de ez bizonynyal nem az. Igaz, hogy az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur igen sok szép dolgot elmondott, és kénytelen vagyok bevallani, hogy a tanszabadságot illetőleg vele és nem a közvetlenül előttem szóló t. barátommal tartok, mert meggyőződésem az, hogy — a mint Simonyi Ernő t. képviselőtársam is helyesen monda — az állaimnak igen is joga, sőt kötelessége gondoskodni nevelésről, kötelessége a nép nevelést egyfelől kötelezővé, másfelől mindenki számára elérhetővé tenni, de ezen tul odáig menni, hogy az összes oktatást az állam kezébe concentráijuk, azt én helyesnek nem tartom és azt a tapasztalat is alig igazolhatja. Ily módon oly túlsúly, oly tulhatalom adatik mindenkor a kormány kezébe, a mely a szabadságnak bizonyára nem tesz jó szolgálatot. Nem kívánom a fönálló kormány kezében eoncentrálni az egész nevelésügyet azért sem, mert ez által az ország egyes generatiojára egy egyoldalú irány mintegy rányomatik , melytől az megszabadulni nem bir. (Helyeslés bal felől.) Nem akarok, t. ház, senkit megsérteni, de gondoljuk meg a helyzetet és többet mondok: kérdezzük meg azoknak javát és jobbjait, kik azon időben nevekedtek, mikor a nevelés az állam, a kormány kezében concentrálva volt s ők bizonyára meg fogják mondani, hogy évekig kellett küzdeniök, mig azon egyoldalúságtól, a mely reájok nyomatott, megszabadultak. (Ugy van!) En ilyenektől akarom minden viszonyok közt megmenteni a magyar nemzet fejlődését. Ezt csak mellékesen jegyeztem meg, most tovább megyek ; védelmök alá vették az alapítványokat Ghyczy Kálmán t. barátom ellenében és azt mondják, hogy a katholikus egyház alapitványai elvenni nem szabad, pedig Ghyczy Kálmán barátom épen azt mondta, hogy azokat elvenni nem szabad, hanem el kell azokat egymástól különiteni és a maga törvényes utján azokat, melyek a kath. egyházat illetik, annak ki kell adni. Ismét mások rimánkodtak maga a kath. egyház nevében, hogy az ne nyomassák el tovább is mint elnyomatott századokon keresztül, pedig ismét senkinek sem jutott eszébe elnyomni akarni, és gondolom, hogy senki sem is lehet olyan kevés józan észszel megáldva, hogy csak fel is 12*