Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-128

90 ,28- erszágos Blés február 23. 1870. süket előmozdíthassák, s ezen jogokat és ezen kötelességeket az állam sem a felekezeteknek alá nem rendelheti, sem azoktól függővé nem teheti. A mint tehát elismerem, hogy a vallásra az -államnak semini beavatkozási joga nincs, ugy el nem ismerhetem azt, hogy az államnak a nevelésre sem legyen beavatkozási joga. Azt óhajtanám, hogy a nevelés egészen az állam kezébe jöjön. Tudom, hogy ez ellen igen sok előítélet van itt nem csupán a katholikusok, hanem a protestánsok közt is. En, kivéve azon nevelési alapot, mely egyenesen a vallás tanítására van kijelölve, a többit mind az állani részére foglalnám el, s az állam által állíttatnék mindenütt és mindenki számára iskolákat, de oly iskolákat, melyekben a vallás nem taníttatik, és kötelezném az ország minden lakosát, hogy magának legalább is az állami ismereteket megszerezze, kötelezném arra, hogy azt megtegye magára nézve megtegye gyermekeire nézve, amennyiben maga már nem tehetné; de egyszersmind alkalmat nyújtanék neki arra, hogy a közép és magasabb tanodákat látogathassa, ha azt életmódja megengedi. Ezen iskolákban azonban én vallást nem taníttatnék, a vallástanítás nem az állam dolga, a vallást tanítsa minden felekezet külön, saját tetszése és akarata szerint. Ezen szempontokat veszem én irányadóul a nevelés dolgában, és ezért nem egyezhetem meg azon nézetben, mely itt több oldalról niegpendittetett, hogy a fönálló középtanodák, a fönálló királyi gymnásiumok, a fönálló akadémiák, az egyetem, hogy ezek mind ugy tekintessenek, mint katholikus nevelőintézetek, ezek is az ország nevelő intézetei voltak. — Vannak köztük olyanok, a melyeket szabadelvű, a melyeket bőkezű püspökök alapítottak, vagy más katholikusok kath, ezélokra alapítottak; ezek kétségkívül a katholikusokat illetik és a katholikus autonómiának átadandók ; hanem mindazon intézetek, melyeket az ország fejedelmei nem kizárólag katholikusok számára alapítottak, hogy ezek is olyanoknak tekintessenek, mint kizárólag a katholikusokat illetők, ezt én részemről nem ismerem el, — nem ismerem el azért, mert intézetek az ország feje, az ország királya által alapíttattak az ország törvényes kormánya, az az a helytartótanács és azután a felelős miniszter által kezeltettek, tehát ugy kezeltettek, mint országos nem mint felekezeti intézetek. Tudtommal ezen iskolákból más vallásfelekezetüek soha nem voltak kizárva és én velem legalább jártak zsidók, protestánsok, görögök. Ha tehát a törvénybensemmi nincs, a mi a más vallásfelekezetüe ket kizárná ezen iskolákból, vagy ami ez iskolákat egyenesen és kizárólagosan a katholikusoknak rendelné, ha az alapitványlevelekben semmi nincs, a mi ezen iskolákat kizárólagosan katholikusok számára rendelné, akkor én tagadom, hogy joga volna bármely felekezetnek ezen intézeteket kizárólag a maga részére sequestrákii. Azt mondják : hagyjuk csak, majd megindul a szabad verseny a felekezeti, az állam- és a magániskolák közt. Ez igen szép volna, ha azon állapotban lennénk, hogy minden helységben három ily iskolát állithatnánk, akkor igen helyes lenne e verseny; de miután Magyarországban 5000 község van, melynek még egy iskolája sincs, hogy hagyjunk háromféle iskolát versenyezni? Ez phrázisnak jó, de valóságnak ehimaera. Különben én mint mondám, mint katholikus beszélek ezen tárgyban, de nem mint elfogult katholikus. Es én azt mondom: a katholikus egyház mostanáig kezelte ezen tanintézeteket, az ő keze alatt voltak az ország gymnasiumai, az ország akadémiái , az ő kezében volt az egész népnevelés és az iskolaügy , és ugj^an kérdem; miképen feleltek meg tehát ezen megbízatásnak azon tömérdek vagyonnal , mely a katholikus egyháznak rendelkezésére áll, mely hasonlíthatatlanul túlhaladja mindazt, mivel más hitfelekezetek hason czélra rendelkezhetnek. Hová jutott a katholikus nevelés országszerte 1 Méltóztassanak megnézni: van-e 10 katholikus, kik közül csak 1 is tudna írni vagy olvasni, nézzék meg a protestáns felekezeteket, melyek aránylag rövid idő alatt, alig három század alatt újra gjnrjtötték nevelés és iskolai alapjaikat. Es mégis nézzünk szét országszerte, hány oly protestáns községet fogunk találni, bármely felekezethez tartozzon is az, melynek nincs iskolája. Nem kívánhatnak tehát most. a katholikusok e téren bizalmat, azért, mert azt eddig jól kezelték. En tagadom, hogy jól kezelték volna. Nézzenek szét az országban: nincs is telekezet, kivéve talán az erdélyi oláhokat, — kiknek ezt alig lehet saját bűnül fölróni, — melynél a népnevelés, az elemi tanítás alantabb fokon állna, mint épen a katholikusoknál. Ha tehát évszázadok, majdnem egy évezred óta kezelik e nagy vagyont, gyakorolják e nagy tekintélyt, e nagy hatalmat és még is oly keveset tettek a nevelés terén: méltóztassanak megengedni, ha én ezentulra sem viseltethetem ezen kezelés iránt különös bizalommal. (Helyeslés.) Nem fogom a tiszt, ház türelmét tovább fárasztani, (Halljuk!) hanem föntartva azon észrevételeimet, melyeket a budget egyes tételeire akarok tenni, a részletes tárgyalásra: jelenleg pártolom Ghyczy Kálmán képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslés bal oldalon.) Tisza Kálmán : T. ház! mindenekelőtt azt óhajtanám tudni és e tekintetben fölvilágosítást kérek a tisztelt elnökségtől : a tár-