Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-128

128. országos ülés február 22. 1870. 89 jsuk ezen kérdést, mielőtt még késő lesz. Igaz, hogy ez még most szőnyegen nincs; mi határozni a fölött nem fogunk, hanem én azt állitom: midőn ezen autonómia, mely most készülőben van, egysaer valóságosan be lesz fejezve, ós akkor a miniszter a törvényhozás elébe törvényjavaslatot hoz, hogy a törvényhozás ezen autonómiának alapján mentse föl a katholikus egyházat azon kötelességektől, melyekre törvény által van lekötve, hogy az, a mi a kath. egyházat törvényszerüleg megilleti, ezen autonómiának adja át az országgyűlés, akkor uraim későn lesz,mert akkor már készen lesz a dolog és ha ezen kész dolog nem jó lesz, azt a törvényhozás megjavítani nem fogja, (Helyeslés) mert a törvényhozásnak nem föladata az autonómia belső ügyeit rendezni, hanem föladata azt mondani, hogy igen is, ezen autonómiának ugy, a mint szervezve van, átadjuk azon jogokat, azon jószágokat, melyek őt megilletik, fölmentjük azon kötelességektől, melyekre a törvény által van kötelezve, szóval elismerjük annak független szabad állását; vagy pedig azt mondja a törvényhozás, hogy nem teszszük azt. Ha a katholikus egyház híveinek nagy része vagy talán nagyobb része is elégedetlen lenne azon rendezéssel, melyet végrehajtani szándékoznak, akkor igen is helyesen cselekednék a törvényhozás, ha azt mondaná : nem engedjük, hogy ezen autonómiának adassanak át ezen jogok és jószágok; mert az által, hogy ezen autonómiának adjuk át azokat, az országnak 8—9 milliónyi lakossága közt viszályt, gyűlöletet, talán vallási üldözést fognánk előidézni. (Helyeslés.) Szükséges volt tehát, hogy minden oldalról megvitattassék ezen kérdés, hogy lássák azok, kik most intézik a katholikus autonómia létrehozását, mily nézetben vannak ezen háznak különféle oldalán, akár a katholikusok, akár más vallásbeliek az iránt, a mi történik; veszve az idő csak akkor lenne, hogyha azok, kik ezen katholikus autonómia ügyét intézik, süketek maradnának a méltányosság, igazság, és józan ész szavára. (Élénk helyeslés.) Én óhajtom, hogy a katholikus autonómia létrejőjőn, hanem óhajtom ugy, hogy az összes katholikus egyetemnek müve legyen (Élénk helyeslés); óhajtom ugy, hogy az, mennyire lehetséges, az összes katholikus egyházat kielégítse, (Élénk helyeslés) nem pedig ugy, hogy abban pártok és szakadások idéztessenek elő (Helyeslés); óhajtom, hogy a katholikus egyház saját egyháza ügyeit ugy intézze, miként neki tetszik; ha aztán a katholikus egyháznak tetszik a concordatum szerint, vagy pedig akármely szabály szerint intézni, a mig az a köztörvénybe nem ütközik, abba senkinek se legyen beleszólása, (Élénk helyeslés) hanem azt kivánn&m, hogy azt ne oetroyálja reá a hierarchia EÉPV. H. JTAPLÓ. 184| VI. vagy egy párt, hanem legyen az az összes katholikusok müve. (Élénk helyeslés.) Sokszor hangoztatott a viták alatt azon phrázis, — mert nem egyéb mit phrázis, legalább Európában — „szabad egyház szabad államban*. Óhajtom, hogy létrejőjőn, hanem Európában még eddig sehol sincs. (Közbeszólás jobb felől: Van Svájcában!) Sehol sincs szabad egyház szabad államban még eddig Európában, Svájczban sincs, hanem igen is van Amerikában, de Európában még eddig sehol sincs; nincs pedig azért, mert nem tudunk szakítani azon régi traditiókkal, melyek szerint beavatkozni akarunk mindenbe és mindenütt. (Ugy van!) Óhajtom, hogy létrejőjőn ezen szabad egyház a szabad államban. Mindig az volt meggyőződésem, hogy az állam a vallás dolgába ne avatkozzék. (Helyeslés.) A vallás sem jogokat, sem szabadalmakat nem ad, annál kevésbé foszthat meg valakit azoktól. (Ugy van!) A vallás a maga szertartásait, a maga belső ügyeit illetőleg legyen tökéletesen független, de ugy, hogy sem köztörvénybe ne ütközzék, sem az egyes vallásfelekezetek szabadságát semmi tekintetben sem korlátozza. Tehát óhajtom, hogy a mint az állam nem avatkozik az egyházba, a vallásba semmi tekintetben, hogy az egyháznak semminemű rendeletei polgári kötelességeire a híveknek befolyással ne legyenek. Ha e vallásszabadságot elérjük, mit meg kell vallani, hogy nagy lépést fogtunk volna tenni feléje, ha elfogadtuk volna a nem régibben előttünk tárgyalás alatt volt vallásszabadsági törvényjavaslatot, vagy ha egy ily szellemben szerkesztett törvényjavaslatot a törvényhozás elé terjesztene a kormány, nagy mérvben fognánk azt elősegíteni. Én tehát, — mint mondom, — miután tökéletes vallásszabadságot óhajtok, óhajtom azt, hogy a katholikus autonómia is ily korlátlan szabadság alapján rendezze magát saját tetszése és belátása szerint, föltéve mindig, hogy a köztörvényeket tiszteletben tartsa, s tiszteletben tartsa más vallásfelekezetek, más honpolgároknak hasonló jogát. Amint e részben azon nézetben vagyok, hogy korlátlan szabadságot, korlátolva, csak a köztörvények által kell engedni a vallás dolgában mindenkinek ós mindenütt, ugy nem vagyok azon nézetben, hogy a nevelésügy szintén ezeh kategória alá esik. A nevelésre nézve nézetem szerint az államnak vannak kötelességei, melyek alól magát ki nem vonhatja ; a mint az állam a honpolgárokra jogokat és kötelességeket ruház, ugy kötelessége arról is gondoskodni, hogy ezen jogaik élvezetére, kötelességeik teljesítésére képesítve legyenek, képesítve legyenek arra, hogy anyagi s szellemi fejlődé12